Évközi 1 hét hétfő

Évközi 1 hét hétfő
1Sám 1, 1-8; Mk 1, 14-20
„Két felesége volt, az egyiket Annának, a másikat Fenennának hívták” 

„Volt egy Ramátaim-Szófimból, Efraim hegységéről való ember, akit Elkánának hívtak. Két felesége volt, az egyiket Annának, a másikat Fenennának hívták. Fenennánk voltak gyermekei, Annának viszont nem voltak gyermekei.” (1Sám 1, 1-2) Elkána tehát Efraim törzséből származott. Efraim Józsefnek, Jákob (Izrael) tizenegyedik fiának volt a fia. Az a családi bonyodalom, amelyet a szentíró megpendített a mai bevezető sorokban, már Jákobbal kezdődött. Jákob nem egészen szabályosan kapta meg apjától, Izsáktól az elsőszülöttségi áldást (Ter 27), ezért iker-bátyja haragja elől menekülnie kellett édesanyjának, Rebekkának a bátyjához, Lábánhoz költözött Ábrahám szülőföldjére, Háránba. Nagybátyja kedves volt hozzá, kedvére volt pontos munkája, de észrevette azt is, hogy kisebbik lánya, Ráchel tetszik unokaöccsének. Megegyeztek, hogy feleségül adja hozzá, ha előbb hét évig juhásza lesz a kedves rokon. Amikor eljött a házasságkötés ideje, megtörtént az egybekelés, Ráchel helyett az idősebb lány, Lia volt a vele hált asszony. A nagybácsi kevésbé szép lánya mellé egy hét múlva második feleségnek odaadta szebbik lányát is utólagos hét évi szolgálat fejében. Liának egymás után született négy fia, Ráchelnek viszont egy sem. Ekkor mindkét feleség egy-egy mellékfeleséget adott férjének, hogy Ráchel legalább a szolgálója révén mondhassa magát anyának. Tíz fiú volt már akkor Jákob mellett (6+2+2), amikor végre Ráchelnek is megszületett várva-várt kisfia: József. Ő az, akit testvérei okossága meg apjuk kitüntető szeretete miatt gyűlöltek, eladtak rabszolgának Egyiptomba. Ott keserves sors után a fáraó helyettese, alkirály lett. Két fia született: Efraim és Manassze. Őket Jákob unokasorsból fiainak fogadta. (Ter 48, 1-5). A honfoglaláskor ők saját nevükön örököltek törzsi vagyont. Efraim fiai közül való volt Elkána. Szeretett felesége nem tudott gyermeket szülni néki, ezért nősült újra. Fenenna szülte a fiúkat urának, és bosszantotta a szeretettebb asszonyt magtalansága miatt. Elkána évente egyszer családjával együtt elzarándokolt Silóba, ahol a szentsátort éppen felállították. Az egyik reggel bemutatták az áldozatot Istennek. Az áldozati állat húsából az egész család részesült. Elkána először fiai és lányai anyjának, majd az ő gyerekeinek adott egy-egy részt. Fenenna látható kárörömmel mutogatta Anna felé az áldozati részek bőségét. Látta ezt a szomorú győzelmi mámort Elkána és Anna is. Fenenna szeméből a szentsátor előtt a gyűlölet izzott Anna felé: Íme, Isten bezárta a méhedet! De nézz meg engem gyerekeimmel! (6) „Ezt tette vele, és ingerelte. Őt esztendőről esztendőre, valahányszor eljött az idő, és felmentek az Úr templomába- így ő csak sírt, és nem nyúlt az ételhez. Elkána a férje megkérdezte tőle: Anna, miért sírsz, miért nem eszel, és miért kesereg szíved? Nem érek én neked tíz fiúnál többet?” (7-8) Igen, Isten rendelése, hogy előbb a férjet szeresse az asszony, de a boldogságához lényegesen hozzátartozik az édesanyasság. Ha természeténél fogva meddő egy asszony, azt is nehezen viseli, de ha önmagát teszi valaki meddővé, azt később nem győzi majd siratni.