A doni katasztrófában elhunyt honvédekre emlékeztek a Mátyás-templomban

Bíró László tábori püspök és a katonalelkészek közössége katonai tiszteletadással egybekötött megemlékező szentmisét mutatott be január 12-én a budavári Mátyás-templomban a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg katonáiért a doni áttörés 73. évfordulóján.

Bíró László a szentmise elején hangsúlyozta: A doni kitörés katonáira emlékezünk, akik a mínusz húsz-negyvenöt fokos hidegben meggémberedett ujjal, egy erőszakos diktatúrával szemben akarták védeni a hazát. Azokra emlékezünk, akik temetetlenül ott maradtak a lövészárkokban, vagy jelzett sírokban nyugszanak. Azokra a fájdalmakra emlékezünk, amiket megéltek a családtagok idehaza. Azokra emlékezünk, akik a nehéz, katonai vagy politikai döntéseket meghozták, és próbálták a hazát védeni. Mindenképpen a hősiességre emlékezünk ezen a mai napon.

A tábori püspök szentbeszédében felhívta a figyelmet: az emlékezés mindig a jelenért van, és a jövőre irányítja figyelmünket. A katonai ordinárius immár hagyományos módon a Szentatya béke világnapi üzenetének gondolataiból szemezgetett a doni emlékmisén. Ferenc pápa arról szól, hogy Isten nem közömbös, számon tartja az egyes embert és az emberiséget is, s azt kéri ebben az esztendőben, hogy győzzük le a közönyt és szerezzük meg a békét. A Szentatya szól arról, hogy van alapja reményünknek: akár az ENSZ 2030-as Agenda dokumentuma és más, nemzeti kezdeményezések is szólnak arról, hogy az ember képes összefogni a jövő érdekében. A tavalyi évben ünnepelte a katolikus egyház a II. vatikáni zsinat 50. évfordulóját: a Gaudium et spes, a Nostra aetate és más zsinati írások is a párbeszédre hívnak bennünket, és az irgalmasság szentéve is abban segít bennünket, hogy kiemelkedjünk a közöny mélységeiből – mutatott rá Ferenc pápa szellemében a püspök.

A közöny különböző formáiról is beszélt a Szentatya levele kapcsán Bíró László. Az egyik az Isten iránti közöny, amiből relativizmus és az emberek iránti közöny is fakadhat, a környezet megvetése. A pápa arra irányítja a figyelmet, hogy az Isten iránti közöny nemcsak a személyben hoz létre változást, hanem társadalmi kihatásai is vannak. Régen Magyarországon mindig sulykolták, hogy a vallás magánügy, azt is szokták mondani, hogy a házasság magánügy. Egyik sem magánügy, csupán személyes ügy, mindegyiknek társadalmi kihatásai is vannak – szögezte le a tábori püspök.

Az emberi iránti közönynek, a második kategóriának sokféle megnyilvánulási formája lehet – tolmácsolta a pápa szavait Bíró László. Egyik fajtája, hogy valaki minden információt begyűjt, de ezt a halmazt telíti a közönnyel; másik fajtája, ha az ember távol tartja magát a különböző információktól, és megy a maga feje után, pénzközpontúan cselekszik, nem az igazságosságra és a békére törekszik.

A tábori püspök hangsúlyozta, hogy felelősek vagyunk az irgalmasság kultúrájának építésében. Szólt a családok felelősségéről, hogy mennyire örökítik át a hitet, és nevelik rá tagjait az egymás iránti szolidaritásra, a gyengéhez való odahajolásra. A nevelő intézményeknek és a hírközlő eszközöknek is felelősségük van abban, hogy mennyire jön létre a szolidaritás kultúrája – mutatott rá.

A szentmise zenei szolgálatát a Magyar Honvédség Légierő Zenekar Veszprém látta el Katona János alezredes karnagy vezetésével.

A szentmisén megjelent Vargha Tamás, a honvédelmi minisztérium parlamenti államtitkára és Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökhelyettese. Nagy számban vettek részt a közélet, a  honvédség, és civil szervezetek képviselői. A megemlékezés a Hadtörténeti Múzeum előtt folytatódott, ahol az emlékezés keretében elhelyezték a kegyelet koszorúit és virágait a múzeum falán található emléktáblánál.

* * *

Hazánk számára a történelem egyik legszomorúbb eseménye a doni áttörés. 1943 januárjában a Don-kanyarban napok alatt szinte teljesen megsemmisült a kétszázezres 2. magyar hadsereg.

A magyar politikai és katonai vezetés 1942 januárjában már nem talált kiutat a német „kívánság” elől. Az akkori magyar viszonyok között legjobban felszerelt és kiképzett 207 ezer emberből álló hadsereg sorsa megpecsételődött.

A magyar csapatok 1942. június 28-án kapcsolódtak be a harcokba, július 7-én érték el a Dont. A kifáradt egységek ott védelembe mentek át a Voronyezs és Pavlovszk közötti 208 kilométernyi szakason. A szovjet 40. hadsereg 1943. január 12-én, szokatlanul hideg, szeles időben lendült támadásba az urivi hídfőtől kiindulva, és már aznap 8–12 kilométer mélyen beékelődött a magyar védelembe. Január 16-ára a szovjet támadás három részre szakította a magyar hadsereget. A doni veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A 2. magyar hadsereg 93 500, más források szerint 120 ezer, illetve 148 ezer embert veszített el, az elesettek és a fogságba esők pontos számát nem lehet megállapítani.

Az elesettek emlékére az urivi áttörés térségében, Boldirevka település mellett hozták létre a I. Magyar Központi Katonai Temetőt, melyet 1997. június 20-án avattak fel, ott 8375 honvéd nyugszik.

A Kormányközi Hadisírgondozó Vegyesbizottság 1999-ben döntött egy újabb oroszországi magyar központi temető létrehozásáról. A rudkinói II. Magyar Központi Katonai Temetőt 2003. május 28-án avatták fel, itt 19 110 elhunyt magyar honvéd földi maradványait temették újra.