BOLDOG MÁRTON ÁRON

MÁRTON ÁRON 

püspök, III. r. 

(1896-1980) 

 
Csíkszentdomokoson született. Az első világháború idején mint kispapot behívják katonának. Végigharcolja a háborút, főhadnagyként szerel le. A teológiát 28 éves korában fejezi be, ekkor pappá szentelik. Káplán, hittanár, plébános, 1932-től püspöki titkár és kolozsvári egyetemi lelkész, 1936-tól kolozsvári plébános. A pápa 1938. dec. 24-én kinevezi gyulafehérvári megyéspüspöknek. Hamarosan kitör a II. világháború. Közben a bécsi döntés következtében Észak-Erdély egy része visszakerül Magyarországhoz. O Gyulafehérváron marad. 1944. máj. 18-án, három nappal a zsidók deportálásának megkezdése után az egész magyar nyelvterületen elsőként tiltakozik nyilvánosan az elhurcolások ellen. A háború után bátor lélekkel védi az Egyház jogait a kormányzat elnyomó törekvéseivel szemben. Ezért 1949-ben a. csíksomlyói búcsú után (mintegy 150.000 a résztvevő) Tövis közelében a román hatóság letartóztatja és évekig tartó börtönnel igyekszik őt megtörni, de ez nem sikerül. 1954-ben felajánlják szabadon bocsátását, ha elszakad Rómától. Egy év múlva azonban szabadon engedik. Első körlevelében bűnbánatra szólítja azokat a papokat, akik vétettek az egyházi előírások és a hűség ellen. Már a következő évben internálják a püspöki palotában. Csak 1967-ben mozoghat újra szabadon. 1970-ben találkozhat Rómában VI. Pál pápával. Az erdélyi katolikus és magyar ellenállás eszményképe lett, akit úgy emlegettek, mint „az erdélyi Mindszentyt”. 1980. szept. 29-én halt meg 84 éves korában. Boldoggá avatási pere 1992-ben kezdődött meg. Szent Ferenc III. rendjének tagja volt. Márton Áron kolozsvári papszentelési beszédéből (1944): „Lehet, hogy üldöztetéseket kell elszenvednetek; lehet, hogy gúnyolni és sárral fognak megdobni. Lehet, hogy hála és elismerés helyett hálátlanság lesz a fizetségetek. De a szent hivatásunkkal járó kötelességek teljesítésétől nem riaszthat vissza sem börtön, sem emberi tekintetek. Az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés és a börtön nem szégyen, hanem dicsőség.”

Imádság:
Istenünk, te Áron püspököt nehéz időkben népednek jó pásztorául adtad s úgy rendelted, hogy hitéért, magyarságáért üldözést, börtönt szenvedjen, segíts, hogy példája minket is erősítsen hitünkhöz, egyházunkhoz való hűségünkben. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

1Úton Nemzetközi Zarándoknap – A gyermekáldásért imádkoztak a felvidéki zarándokok is

Harmadik alkalommal rendezték meg az 1Úton Nemzetközi Zarándoknapot a Mária Út Egyesület és a Mária Rádió szervezésében. Augusztus 27-én zarándokok sokasága kelt útra szerte a Kárpát-medencében a Mária Út teljes útvonalát bejárva – Mariazelltől Csíksomlyóig, a Felvidéktől Máriagyűdig.

A zarándokok Böjte Csaba felhívására indultak útnak – amint arról hírt adtunk, a ferences szerzetes június 1-jén levelet írt Ferenc pápának, amelyben tudomására hozta, hogy ezt a zarándoknapot a gyermekvállalásért és gyermekáldásért szervezik Közép-Európában. „Elindulunk egy úton, Mária útján, imádkozva zarándokolni, mert mindannyian világosan érezzük Szent II. János Pál pápa sürgető felhívását, hogy az élettelen dolgok kultuszát az élet kultúrájára cseréljük, másként elveszünk” – fogalmazott levelében Csaba testvér.

Az Európa- és világszerte ismert Mária Út Kárpát-medencei szakaszához kapcsolódva így indult el egy közös célért több ezer ember Ausztriában, Erdélyben, Délvidéken, Felvidéken és Magyarországon egyaránt, hogy együtt éljék át azt a különleges lelki élményt, amelyet a zarándoklat ad.

* * *

A Mária Út Egyesület szlovákiai társszervezője a Via Mariae Polgári Társulás és a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség. A felvidéki útvonal kiépítésén és a próbautak végigjárásán fáradoznak már több éve, amiben helyi önkormányzatok, szervezetek, társulások és magánszemélyek segítik őket.

Az 1Úton Nemzetközi Zarándoknaphoz a felvidéki zarándokok az Udvard–Cigléd, Szőgyén–Cigléd, valamint Ipolyság–Palást útvonalak bejárásával csatlakoztak.

A ciglédi Mária-kegyhely Kürt község határában található, és emberemlékezet óta zarándokolnak oda hívek a környező falvakból. A palásti Babba-kápolna szintén kedves zarándokhelye a térségnek. Mivel a hagyományos pünkösdi szentmise idén elmaradt, ezzel kívánták pótolni, a zarándoknappal egybekötve.

Az Udvard és Cigléd közötti 17 kilométeres szakaszon Török András, a Via Mariae Polgári Társulás elnöke vezetésével indultak útnak a zarándokok az udvardi plébánia elől, miután megérkeztek az érsekújvári és zsitvabesenyői hívek, és áldásban részesítette őket Nagy András plébános.

A szőgyéni Nagyboldogasszony-templom előtt a reggeli órákban gyülekeztek a hívek. Csatlakoztak hozzájuk Kőhídgyarmatról, Ebedről, Nagyölvedről, Zselízről, Kövesdről, Bátorkesziről, Köbölkútról és Párkányból is. Több mint félszázan indultak a Mária Légió szőgyéni prezídiumának szervezésében, hogy megtegyék a kilenc és fél kilométeres útszakaszt. A keresztalja legidősebb zarándoka 80 éves volt, a legfiatalabb 6 éves.

Az Ipolyság–Palást útvonal 15,8 kilométer hosszú, a zarándokok már a hajnali órákban útra keltek Méhes Richárd vezetésével, aki a Csallóközből érkezett társaival. Az ipolysági Nagyboldogasszony-templom előtt Cserei András plébános áldotta meg a résztvevőket. A déli órákban Hlédik László palásti plébános a Babba-kápolnánál mutatott be szentmisét, melybe bekapcsolódtak az ipolyfödémesiek és a helyi hívő közösség tagjai is, így közel százan fohászkodtak gyermekáldásért.

A csoportok a kora délutáni órákban érkeztek meg a ciglédi kegyhelyre. A szentmise előtt gyónási lehetőség várta a zarándokokat, valamint keresztúti ájtatosságon vehettek részt. A szentmisét Kiss Róbert nagyszombati püspöki helynök mutatta be, a híveivel érkező Nagy András udvardi plébánossal és Maga Péter helyi lelkipásztorral együtt. Közel háromszázan imádkoztak együtt a gyermekvállalásért és gyermekáldásért.

A Via Mariae Polgári Társulás elnöke, Török András felolvasta Böjte Csaba Ferenc pápának írt levelét.

A Mária Út kapcsán Székely János esztergom-budapesti segédpüspök korábban így nyilatkozott: „A Mária Út összeköt Istennel és összeköt egymással is. Segíti népünket a lelki talpra állásban, megerősödésben. Összeköt minket a határon túl élő testvéreinkkel. Beindítja azt a lelki vérkeringést, melyet elszorítottak, elvágtak a határok. Összeköti a Kárpát-medence népeit, amelyek évszázadok óta együtt, egymás mellett éltek itt. Az út hidakat akar építeni, kultúrákat akar összekötni. Egységet alkotni a Teremtő és a zarándok között, aki kilép Isten gyönyörű világába, és magába szívja az általa alkotott harmóniát. Az 1Úton zarándoklat legyen ennek az egységnek megünneplése, megerősítése.”

* * *

A Mária Út Polgári Társulás kezdeményezésére a Mária-tisztelet zarándok- és búcsúhagyománya Magyarországon miniszteri döntéssel felkerült a Szellemi Kulturális Örökség nemzeti jegyzékére. Szeptember 16-án, a Kulturális Örökség Napján ünnepélyesen teszik közzé a nemzeti jegyzékre vételt.

Az Irgalmasság Szent Éve 272.

Legyetek éberek

„Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok. Gondoljatok erre: Ha a ház ura tudná, melyik órában jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nm engedné, hogy házába betörjön. Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok. Ki a hű és okos szolga, akit ura háza-népe fölé rendelt, hogy idejében enni adjon nekik? Boldog az a szolga, ha ura hazatérve ilyen munkában találja! Bizony mondom nektek, egész vagyona fölé rendeli. De ha a szolga hitvány, s magában azt gondolja, hogy késik a gazdám, ezért ütni-verni kezdi a többi szolgát, és együtt eszik-iszik a részegekkel, ura egy olyan napon jön meg, amikor nem várja, és olyan órában, amikor nem is sejti. Kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz” (Mt 24,42-54) Az Isten teremtette világban minden Istené. A naprendszerünk harmadik bolygóját, a földet az embereknek ajándékozta ugyan:„Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet, és vonjátok uralmatok alá” (Ter 1,18a) A zsidóknak ígért országot, Kánaánt a honfoglalás után, úgy adta,hogy kisorsolták az elfoglalt birtokot. A családok is a házakat, földeket létszámuk szerint kapták. Később, ha valaki elszegényedett, nem adhatta el a földjét örökáron, hanem csak annyi évre, amennyi az ötven éves ciklusból még visszamaradt. A szentév pedig visszajuttatta az eredeti birtokosnak. Példabeszéd a tíz szűzről. „A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. Öt balga volt közülük, öt pedig okos. A balgák ugyan lámpásukat elvitték, de olajat nem vittek bele. Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak, és elaludtak. Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. Nem adunk, felelték,az okosak, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak. Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát” (Mt 25,1-13) A legelső menyegző a paradicsomkertben történt. Az Atya ott alkotta meg Ádám testét, neki adta az általa készített legszebb kertet, hogy hamarosan ez legyen az első lakodalmi ajándék. Megállapította: „Nem jó az embernek egyedül lennie, alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő” (Ter 2,18) Másnap reggel Ádám arra ébred, hogy a kert mellé menyasszonyt kapott, és olyan fényruhába van öltöztetve, hogy a történelmi császári ruhák meg sem közelítették. Csodálatos a találkozás: „Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt és az emberhez vezette. Az ember így szólt: Ez most csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve (Ísa), mivel a férfiből (Ís) lett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz” (22-24) Az idillhez hozzátartozik még, hogy: Havilla földjében kiváló arany, bdellium és ónixkő van. Micsoda ékszerbánya. Szegény Éva fülébe az ördög azt sugdosta: a tiltott fa, az a fontos (persze csak az ördögnek) Benne istentagadás, válóper, abortusz, tönkrement házasság, gyűlölködés, harag, háború, gyilkosság, boldogtalanság.

Évközi 22. hét kedd

Évközi 22. hét kedd      
1Kor 2,10b-16; Lk 4,31-37
„Mert a Lélek mindent kikutat, még az Isten mélységeit is” 

A Szentháromság hitünk legnagyobb titka. Az egy-isten-hitet az ember egyszerű józan eszével ki tudja következtetni a teremtett világ létéből, rendjéből. A csillagvilág léte a maga mérhetetlen voltában, rendjében csak úgy érthető meg, hogy ha van egy még nagyobb, végtelenül okos és végtelenül hatalmas lény, aki a nála kisebbet ki tudja gondolni és a léttel meg tudja ajándékozni a kigondolt mérhetetlenül és megismerhetetlenül nagy, tényleges, létező valóságot. A mai tudomány az üdvtörténet első szakaszából, amit Krisztus előtti időnek jelzünk, mérni tudja a világmindenség korát. az első emberpár nem látta Istent, de teremtményeiből és személyes jelekből tapasztata, kikövetkeztette. A józan emberi ész erről tanúskodott és tanúskodik. De arról, hogy a természetében, lényegében egy Isten nem egy személy, hanem három, senki, soha ki nem találhatta. Ezt a második Isteni Személy megtestesülten maga jelentette ki, és a Jordán partján rengeteg ember szeme láttára, füle hallatára érzékeltette. Jézus emberi alakban rengeteg csodát tett, végül halálából életre támadt, így igazolta, hogy nemcsak ember, hanem Isten is. A Szentlélekről nemcsak beszélt, de miután láthatóan felemelkedett a menybe, tíz nap múlva sok ezer ember szeme láttára égi tűzben leszállt az apostolokra, rajtuk kívül még úgy kilencven Jézus-tanítványra és háromezernyi ismeretlenre is.  (ApCsel 1,8; 2,1-36) Azóta a Szentlélek minden megkereszteltre leszáll Jézus második kegyelemeszközében, a bérmálás szentségében. Ezt az igazságot így fejezi ki Jézus Egyháza: A bérmálás szentség, amelyben a Szentlélek lelkünkbe száll, megvilágosítja értelmünket, megerősíti akaratunkat, hogy hitünket állhatatosan valljuk és hitünk szerint éljünk. A Szentlélek az Atyával és a Fiúval együtt a teremtés kezdetétől mindenütt és minden létezőben egész lényével jelen van. Ez a kifejezés: a bérmálásban hozzánk jön, azt jelenti, hogy olyat kezd művelni bennünk, amit eddig nem művelt. A Szentlélek tehát a bérmálás után állandó vendégünk. Szeret, irányít és erőt ad az Atya által számunkra kijelölt minden feladat meglátására és elvégzésére. Minden reggeli imánkban jó erre is kérni Őt. Ezért mondja a mai szentleckében Szent Pál apostol: „ A Lélek mindent kikutat, még az Isten mélységeit is” (1Kor 2,10b) Ez azt jelenti, hogy Isten minden ember egész életére szólóan minden percre pontosan kijelölte a hit és az önzetlen szeretet tennivalóit. A mennyországban ezt a két feladatot kéri számon az Úr, és amennyit megvalósítottunk belőle, akkora intenzitású boldogságot oszt ki az Atya az egész örökkévalóságra. Az utolsó ítéleten majd a világ végén az összes embernek bemutatja az ítélő Krisztus a meg-nem-bánt, meg-nem-gyónt és pap által fel-nem-oldozott bűnöket. Amit a földön a gyóntatószékben megvallottunk, azt Isten többé elő nem hozza. Az eltitkolt vétkekre az Úr néha a földi életben is rámutat. Zalalövői plébános koromban hírül hozta az újság, hogy egy távolabbi faluban egy öreg férfi felmászott a villanyoszlopra, és ott lelte halálát. Az újsággal kezemben sajnálgattam, amikor egy nagyon jó idős néni hívem betoppant. Mondtam neki ezt a szomorú hírt. Rettenetesen kifakadt: Tudja, plébános úr, ki volt ez az ember? Fiatal katona öcsémet az úton ő tipratta agyon a lovaival a szomszéd faluban. Az öcsém gyalog jött haza szabadságra. Ez az ember felismerte hátulról. Azt mondta a mellette ülő másik katonának: ezt a legényt pedig én most agyongázolom. Rángatta a gyeplőt, verte ostorával a két lovat, s azok hátra figyelve ronccsá taposták az öcsémet. A bíróságon azt vallották mindketten, hogy véletlen baleset volt. A hamis tanú katonát később agyonrúgta a lova. A gyilkos kocsist viszont kidobta a menyasszonya, azért nősült el Zalalövőről. Most Isten nem hagyta tisztességgel meghalni.

ANGLIAI SZENT SZEBBA

Szent Szebba

hitvalló. 

†695.

 

Angolszász királyként sokat fáradozott népe megtérítésén. Imádságos és önmegtagadó életet élt. Élete vége felé kolostorba vonult. † 

Erdő Péter a Szent Jobb jelenlétében Mohácson: Keressük önzés nélkül a közösség javát!

A mohácsi vész 490. évfordulóján augusztus 28-án Mohácsra látogatott a Szent Jobb. A program keretében a fogadalmi templom előtti szabad téri oltárnál engesztelő-emlékező szentmisét mutattak be, amelynek főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros volt.

A püspöktemplomnál litániával készültek a Szent Jobb fogadására, amely Snell György esztergom-budapesti segédpüspök, a Szent Jobb őre és a honvéd koronaőrök kíséretében, páncélozott járműben érkezett a Baranya megyei városba. Udvardy György pécsi megyéspüspök imádsággal fogadta Szent István ereklyéjét, majd elindította az engesztelő körmenetet, amely a város főterére, a Széchenyi térre vonult.

A fogadalmi templom előtti szabadtéri színpadnál „Légy áldott, Szent István király!” címmel közel egyórás áhítatra került sor, gyermek- és felnőtt kórusok részvételével, az Intelmekből vett idézetekkel. Eközben a hívek és az érdeklődők a Szent Jobb előtt tiszteleghettek.

Az áhítatot követően szentmisében emlékeztek az 1526-os mohácsi csatára és az ott elhunyt magyarokra. Erdő Péterrel koncelebrált Udvardy György jelenlegi és Mayer Mihály nyugalmazott pécsi megyéspüspök, Snell György segédpüspök és a Pécsi Egyházmegye számos lelkipásztora.

Azokra emlékezünk, akik a 490 évvel ezelőtti csatában keresztény hitükért áldozták életüket – fogalmazott Udvardy György a szentmise elején mondott köszöntőjében. A megyéspüspök utalt arra, hogy Király József 1817-ben indított útjára a mohácsi vészhez kötődő engesztelő imádságot, amelynek hagyományát ez a szertartás is követi.

Erdő Péternek a szentmisén elmondott homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

„Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek,
Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács!”

Ezekkel a szavakkal ábrázolja a költő a 490 évvel ezelőtti végzetes ütközet színhelyét. Megjelenik szemünk előtt a csatatér, ahol holtan fekszenek a hűségesek: maga Lajos király és azok, akik engedelmeskedtek felhívásának és az ország védelmére keltek. Holtan feküsznek ezen a szörnyű csatatéren a püspöki kar tagjai is: a fővezér, Tomori Pál, a magyar prímás, az egyszerű sorból magas hivatalra emelkedett esztergomi érsek, Szalkai László, aki biztos nem ilyen karrierről álmodott, de becsületből mindhalálig kitartott királya mellett. De ott nyugszanak a püspöki kar többi tagjai is. Csak Brodarics István maradt meg élve – hírmondónak. A költő azonban nemcsak a temetetlen holtak sokaságán tekint végig keserű szívvel, de meglátja azt is, hogy a vesztes csata után gazdátlanul maradt harcmező országunk és népünk egész sorsát jelképezi. A győztes a háborús szokásjoggal ellentétben nem takarította el a csatateret. A halottakat majd Kanizsai Dorottya temetteti el, amikor a testeket már vadak és madarak marcangolják és járvány sújtja a vidéket.

Kanizsai Dorottya bátor helytállása nemcsak az elhunyt hősöknek és áldozatoknak adta meg a tiszteletet, hanem segítette azt is, hogy a sokat szenvedett túlélő lakosság részben mégis megmaradjon ezen a földön. Emlékeznünk kell erre most, az irgalmasság évében, amikor újra meg újra felidézzük, hogy a holtak eltemetése az irgalmasság cselekedete. Így beszél erről a Biblia Tóbiás könyvében és így tartjuk ezt ma is. Mert a halállal nem pusztul el az ember, hiszen örök életre hivatott. Ezt jelzi sírjainkon a kereszt. Erről olvastunk az imént a szentmise olvasmányában, ahol a Zsidókhoz írt levél a mennyei Jeruzsálemről beszél, az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmáról és Jézus Krisztusról, akinek ránk hulló vére örök boldogságunk ígérete (vö. Zsid 12, 22-24). Ma is el kell temetnünk halottainkat. Mert senki sem lehet halála után a hozzátartozók és a rokonok tulajdona. Az ember szabadnak születik és teste az Istené: „Senki sem él és senki sem hal meg önmagának. Amíg élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk az Úrnak halunk meg.” (Róm 14, 7) Ha pedig Krisztussal halunk meg, vele fogunk élni is (Vö. 2 Tim 2,11). De a halottak eltemetése és tisztelete az élők közössége számára is üzenetet hordoz. Továbbra is tagjai az élők családjának. Élnek leszármazottaikban, élnek műveikben, élnek munkájuk eredményében, élnek a tudásnak és a szeretetnek abban a kisugárzásában, amelyet környezetüknek ajándékoztak. De élnek személyesen is. Tagjai a szentek közösségének, amiről a Hitvallás beszél, mert a földön élők, az üdvözültek és a tisztulás állapotában lévők együtt alkotják az egyházat is. Segítjük halottainkat, ha imádkozunk értük, ha szentmisét ajánlunk fel, de mi magunk is kérhetjük a szentek közbenjárását.

A mohácsi csata hőseinek és áldozatainak emléke egész népünk öröksége. Üzeni a későbbi koroknak, hogy nem hajszolhatjuk mindennapi érdekeinket olyan féktelenül, hogy közben megfeledkezzünk a közösség javáról, nem áldozhatunk fel mindent a személyes vagyonszerzés érdekében, ha közben az egész ország megsemmisül és azok sorsa is tragédiában végződik, akik magukat az események haszonélvezőinek gondolják.

A mohácsi csata emléke hitünk fényében felelősségre és éleslátásra tanít. Isten színe előtt kell megkérdeznünk magunktól, mi válik igazán az emberi közösség javára, mitől függ népünk élete és megmaradása?

Az élet többet ér az eledelnél, a test értékesebb a ruhánál (vö. Mt 6, 25). Az emberi szeretet és okosság pedig a létnek egy sokkal magasabb szintjét képviseli, mint a puszta anyagi érdekek. A családalapítás bátorsága, a gyermekek vállalása és gondos nevelése Isten színe előtt is végtelen érték, mert a jövőbe, sőt az örök életbe mutat.

Ha Mohácsra emlékezünk, lelkünkben végig kell járnunk az azóta eltelt évszázadokat is. Kudarcok és pusztulások időszakain keresztül mégis az isteni gondviselés vezetett minket. Ennek jelképe és bizonyítéka Szent István király leghíresebb ereklyéje, a Szent Jobb is. Első szent királyunk a gondviselés eszköze volt népünk életében. Jobb keze csodával határos módon maradt fenn Dubrovnikban a török hódoltság hosszú évtizedein át. A remény jele, hogy ez az ereklye ma minden viszontagság után mégis itt van a mohácsi csatatéren. Tekintsünk hát mi is felelősen saját életünkre. Keressük önzés nélkül a közösség javát. Szolgáljuk hittel és szeretettel az életet. Becsüljük meg halottainkat és hőseink emlékezetét. Tanuljunk a történelemből és újítsuk meg bizalmunkat az isteni gondviselésben!

Szent István király, könyörögj értünk! Magyarok Nagyasszonya, Boldogságos Szűz Mária, könyörögj értünk! Ámen.

***

A szentmisét követően rövid megemlékező ünnepség zajlott a fogadalmi templom előtt. Először Szekó József, Mohács polgármestere szólt az egybegyűltekhez. Beszédében az ereklyéje formájában jelen levő Szent Istvánt méltatta. Rámutatott, hogy Szent István élt és nem visszaélt hatalmával, és hogy nem önmagát, hanem országának, nemzetének megmaradását, gyarapodását helyezte uralkodása középpontjába. Szent István tudta, hogy hit nélkül nem lehet teljes életet élni, II. Lajos is tisztában volt ezzel, és egész Európát is védeni akarta, az már nem az ő hibája volt, hogy ez nem valósulhatott meg – mondta a polgármester.

Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár II. Lajos búcsúlevelének részletével kezdte ünnepi beszédét, hogy érzékeltesse, mennyire előrevetítette az a rá következő – török hódoltság alatti – idők hangulatát. Az államtitkár rámutatott, hogy nagyon is figyelmen kívül hagyta az akkori idők jeleit, problémáit Európa: a magyar vezetők között is széthúzás volt, a magukat kereszténynek mondó államok is kicsinyes, önző politikát folytattak, és a keresztények között is szétszakítottság volt jellemző. Soltész Miklós párhuzamot vont a 490 évvel ezelőtti és a mai politikai helyzet között, és úgy vélte, hogy többnyire most is egymással marakodó és a saját érdekeit néző, de a keresztény értékeket semmibe vevő hatalmak feszülnek egymásnak. Mikor ismerik fel a nagyhatalmak, hogy a demokrácia- és fegyverexportjuk melyen pusztító és a népvándorlás már csak ezek súlyos következménye? – tette fel a kérdést az államtitkár. Az államtitkár szerint meg kell erősíteni keresztény hitünket, ki kell állni mind az európai, mind a keleti keresztények mellett, de a muszlim híveknek is szabad vallásgyakorlást kell biztosítani Európában. Soltész Miklós szerint a beteg menekülteket segíteni kell, de a kopogtatás helyett fenyegetőkkel nem lehetünk szolidárisak.

A megemlékezés zárásaként a katolikus egyház, a magyar kormány, Mohács városa és Baranya megye képviselői helyezték el koszorújukat II. Lajos emlékművénél a Széchenyi téren. Ezután búcsúzott el harangzúgással a dunántúli város Szent István kézereklyéjétől.

Az Irgalmasság Szent Éve 271.

Jaj nektek,írástudók

 „Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Mentából, kaporból és köményből tizedet adtok, közben ami fontosabb a törvényben, az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget elhanyagoljátok. Ezt meg kel tenni, azt nem szabad elhagyni. Ti vak vezetők! A szúnyogot kiszűritek, a tevét meg lenyelitek. Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! Tisztára mossátok a pohárnak és a tálnak a külsejét, belül azonban tele vagytok rablással és mértéktelenséggel. Te vak farizeus! Előbb belül tisztítsd ki a poharat és a tálat, akkor majd kívül is tiszta lesz” (Mt 23,23-26) Jézus arra figyelmezteti hallgatóit, hogy a törvényben előírt adót nem úgy kell kezelni, hogy a silányabb, mindössze ízesítőnek minősülő növények értékesítéséből befizetjük a járandóságot, az étkezéshez lényeges termésből a kijelölt részt csak részben adjuk meg a vezetők számára vagy az egész tételt nem szerepeltetjük az adó kimutatásában. Ebben az esetben az illető adózó csal, mert a zsidó papság a honfoglalás idején nem kapott birtokot, hanem azok kapták, akik megművelték a földet. Akik az oltár szolgálatát vagy más liturgikus tevékenységet szolgálatként elláttak, azoknak és a templomnak a földbirtokosok adót fizettek. Jézus tehát az adóköteles termések elhazudását csalásnak minősíti. Különösen abban az esetben, ha a fűszereket szálanként elszámolja, és ezzel érdemtelenül biztosítja magának az elismerést. Az edények tisztításával úgy lehet csalni, hogy a külsejét lemosni, kisebb munka, mint belenyúlni a szűk szájon, és a felületesen mosott edényben hagyott ételmaradék betegséget okozhat.„Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! A prófétáknak sírboltot építtek, az igazak síremlékeit feldíszítitek, s azt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem lettünk volna részesek, mint ők, a próféták vére ontásában. Ezzel magatok is megvalljátok, hogy a próféták gyilkosainak vagytok a fiai. Töltsétek csak be atyáitok mértékét! Kígyók, viperák fajzata! Hogy is kerülhetnétek el a kárhozat büntetését?” (Mt 23,27-32) A farizeusok és az írástudók Urunk ellenségei voltak. Belekötöttek minden szavába. Érzik: Jézus nem a zsidók országát akarja véglegessé tenni, hanem az ő országát. Isten Fia, a második isteni Személy, aki Atyja kérésére felvette az emberi természetet, hogy az emberiség bűneit megváltsa, mert senki nem tudja levezekelni, csak Ő, az Isten fia. A próféták legnagyobbika hét évszázaddal Jézus megjelenése előtt nyíltan megmondja Acház zsidó királynak: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el” (Iz 7,13-14) A Máté-evangélium szövegéhez visszatérve megértjük Jézus korholását: „Kígyók, viperák fajzata! Hogy is kerülhetnétek el a kárhozat büntetését? Nos, prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok. Közülük némelyeket megöltök, és keresztre feszíttek, másokat megostoroztok a zsinagógában, és városról városra üldöztök. Ezért rátok száll minden igaz vér, amelyet a földön kiontottak, az igaz Ábel vérétől egészen Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit a templom és az oltár közt öltetek meg. Bizony mondom, ezek mind utolérik ezt a nemzedéket”(Mt 23,33-36)