Évközi 22. hét kedd

Évközi 22. hét kedd      
1Kor 2,10b-16; Lk 4,31-37
„Mert a Lélek mindent kikutat, még az Isten mélységeit is” 

A Szentháromság hitünk legnagyobb titka. Az egy-isten-hitet az ember egyszerű józan eszével ki tudja következtetni a teremtett világ létéből, rendjéből. A csillagvilág léte a maga mérhetetlen voltában, rendjében csak úgy érthető meg, hogy ha van egy még nagyobb, végtelenül okos és végtelenül hatalmas lény, aki a nála kisebbet ki tudja gondolni és a léttel meg tudja ajándékozni a kigondolt mérhetetlenül és megismerhetetlenül nagy, tényleges, létező valóságot. A mai tudomány az üdvtörténet első szakaszából, amit Krisztus előtti időnek jelzünk, mérni tudja a világmindenség korát. az első emberpár nem látta Istent, de teremtményeiből és személyes jelekből tapasztata, kikövetkeztette. A józan emberi ész erről tanúskodott és tanúskodik. De arról, hogy a természetében, lényegében egy Isten nem egy személy, hanem három, senki, soha ki nem találhatta. Ezt a második Isteni Személy megtestesülten maga jelentette ki, és a Jordán partján rengeteg ember szeme láttára, füle hallatára érzékeltette. Jézus emberi alakban rengeteg csodát tett, végül halálából életre támadt, így igazolta, hogy nemcsak ember, hanem Isten is. A Szentlélekről nemcsak beszélt, de miután láthatóan felemelkedett a menybe, tíz nap múlva sok ezer ember szeme láttára égi tűzben leszállt az apostolokra, rajtuk kívül még úgy kilencven Jézus-tanítványra és háromezernyi ismeretlenre is.  (ApCsel 1,8; 2,1-36) Azóta a Szentlélek minden megkereszteltre leszáll Jézus második kegyelemeszközében, a bérmálás szentségében. Ezt az igazságot így fejezi ki Jézus Egyháza: A bérmálás szentség, amelyben a Szentlélek lelkünkbe száll, megvilágosítja értelmünket, megerősíti akaratunkat, hogy hitünket állhatatosan valljuk és hitünk szerint éljünk. A Szentlélek az Atyával és a Fiúval együtt a teremtés kezdetétől mindenütt és minden létezőben egész lényével jelen van. Ez a kifejezés: a bérmálásban hozzánk jön, azt jelenti, hogy olyat kezd művelni bennünk, amit eddig nem művelt. A Szentlélek tehát a bérmálás után állandó vendégünk. Szeret, irányít és erőt ad az Atya által számunkra kijelölt minden feladat meglátására és elvégzésére. Minden reggeli imánkban jó erre is kérni Őt. Ezért mondja a mai szentleckében Szent Pál apostol: „ A Lélek mindent kikutat, még az Isten mélységeit is” (1Kor 2,10b) Ez azt jelenti, hogy Isten minden ember egész életére szólóan minden percre pontosan kijelölte a hit és az önzetlen szeretet tennivalóit. A mennyországban ezt a két feladatot kéri számon az Úr, és amennyit megvalósítottunk belőle, akkora intenzitású boldogságot oszt ki az Atya az egész örökkévalóságra. Az utolsó ítéleten majd a világ végén az összes embernek bemutatja az ítélő Krisztus a meg-nem-bánt, meg-nem-gyónt és pap által fel-nem-oldozott bűnöket. Amit a földön a gyóntatószékben megvallottunk, azt Isten többé elő nem hozza. Az eltitkolt vétkekre az Úr néha a földi életben is rámutat. Zalalövői plébános koromban hírül hozta az újság, hogy egy távolabbi faluban egy öreg férfi felmászott a villanyoszlopra, és ott lelte halálát. Az újsággal kezemben sajnálgattam, amikor egy nagyon jó idős néni hívem betoppant. Mondtam neki ezt a szomorú hírt. Rettenetesen kifakadt: Tudja, plébános úr, ki volt ez az ember? Fiatal katona öcsémet az úton ő tipratta agyon a lovaival a szomszéd faluban. Az öcsém gyalog jött haza szabadságra. Ez az ember felismerte hátulról. Azt mondta a mellette ülő másik katonának: ezt a legényt pedig én most agyongázolom. Rángatta a gyeplőt, verte ostorával a két lovat, s azok hátra figyelve ronccsá taposták az öcsémet. A bíróságon azt vallották mindketten, hogy véletlen baleset volt. A hamis tanú katonát később agyonrúgta a lova. A gyilkos kocsist viszont kidobta a menyasszonya, azért nősült el Zalalövőről. Most Isten nem hagyta tisztességgel meghalni.