Évközi 21. hét szombat

Évközi 21. hét szombat                     
1Kor 1,26-31; Mt 25,14-30
„Ami a világ szerint alacsonyrendű és megvetett, azt választotta ki Isten"

A keresztelés visszaadja az ősszülők által elvesztett megszentelő kegyelmet, hogy újra Isten fogadott gyermekei lehessünk. Ezt a nagy ajándékot nem a magunk bölcsessége alapján sikerült visszaszereznünk a keresztségben, hanem kizárólag azért, mert Isten elküldte a földre egyszülött Fiát, aki érettünk rettenetes szenvedéseket és kereszthalált vállalt. „Átok lett értünk,(Gal 3,13-14) hogy a zsidók is, a többi nemzet is elnyerhesse Isten áldását, amelyet Ábrahámnak ígért meghívásakor. (Ter 12,3) a mai levélrészletben a keresztségre meghívottak társadalmi helyzetéről számol be az apostol. Sokan talán úgy vélnék e nélkül az értesítés nélkül, hogy Isten is ember módon gondolkodik: Ő a legnagyobb méltóság a világon, a tehetősebb, gazdagabb emberekből válogathatja a meghívottakat. Kis koromban döbbenten hallottam többször is a szülőfalumban ezt a kesernyés közmondást: „Akinek úr komája, pap barátja, könnyen megy a mennyországba” Sámuel nagyon fontos prófétája volt az Úrnak a bírák kora végén. Isten elküldte Betlehembe, hogy ott kenje királlyá Izáj fiát, akit majd ott fog csak megmutatni neki. Az édesapa természetesen az elsőszülött legényt vezette elébe-„Amikor aztán meglátta Eliábot, és azt mondta magában: Nemde máris az Úr előtt áll felkentje? Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert én elvetettem őt! Én nem a szerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti. Hét fiát vezette így oda Ízáj Sámuel elé, de Sámuel ezt mondta Izájnak: Ezek közül nem választott az Úr! …Hátra van még a legkisebbik, az a juhokat legelteti. Érte küldött tehát. Azt mondta ekkor az Úr: Kelj fel, kend fel, mert ő az!” (1Sám 16,6-12) Hasonlóan szól Pál apostol is: „Mert nézzétek csak meghívásotokat, testvérek: nem sok a bölcs test szerint, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő; hanem azt, ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. Ami a világ szerint alacsonyrendű és megvetett, azt választotta ki Isten: azt, ami semmi, hogy azt, ami valami, megsemmisítse, hogy egy ember se dicsekedhessék Isten színe előtt. Általa vagytok ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, igazságunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett, hogy amint írva van: Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék!”(1Kor 1,26-31)