A 37. Rimini Meeting zárónapja

Augusztus 19. és 25. között rendezték meg idén a „Népek közötti barátságért” mottóval meghirdetett nemzetközi találkozót, a Rimini Meetinget. Az esemény utolsó, hetedik napjáról ismét Varga János, a bécsi Collegium Pazmanianum rektora számolt be szerkesztőségünknek.

Augusztus 25-én, csütörtökön este befejeződött a 37. Rimini Meeting. Kiengesztelődés az Egyesült Államok és Kuba között – Egy sérülés gyógyítása címmel beszélgettek a két ország megújult kapcsolatáról. A pódiumbeszélgetés során, amelyen Kubában és Amerikában élő kubaiak vettek részt, elhangzott: a konfliktus sosem a két nép, hanem a két állam között volt. Kiemelték, hogy a kapcsolatok javulásában milyen nagy szerepet játszottak Szent II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa látogatásai. Utóbbi egy beszédében hangsúlyozta: „Ehhez a folyamathoz nagy realizmus kell, ami a legjobb ellenszere az ideológiának.” Bizakodva hozzátette: „Ebben a szellemben próbáljuk megváltoztatni a gondolkodásmódot mindkét országban. Tudjuk, hogy a jövő a mi kezünkben van, és nem a politikusokéban.”

Ferenc pápa diplomáciája – Az irgalom mint politikai eljárásmód címmel Antonio Spadaro, a La Civiltà Cattolica jezsuita folyóirat főszerkesztője beszélt Róma püspökének prófétai hozzáállásáról, amely hatással van a közélet magasabb köreire is. Az irgalom mint politikai kategória azt jelenti, hogy nem tekintünk semmit és senkit elveszettnek, az államok közötti kapcsolatokban sem – mondta a jezsuita szerzetes.

Ferenc pápa mint a béke követe tudja, hogy a béke tisztán nem létezik, de azt is, hogy az irgalom változtatja meg a világot. Az irgalom még lelkipásztori úti céljainak megválasztásában is szerepet játszik: első útja Lampedusa szigetére vezetett, és később is rendre felkeresi a perifériát, ahogyan az egyháznak is javasolja. A perifériáról másképp látszik a valóság, s ő onnan akarja nézni, illetve láttatni – fogalmazott Antonio Spadaro, majd idézett Ferenc pápa Dél-Koreában elmondott beszédéből: az identitás nem a múlttól függ, hanem olyan dinamikában él, aminek fókusza a jövőben van. Ez az igazi kérdés, amit a Szentatya Európának feltesz: nem az, hogy „ki vagy?” hanem, hogy „mit remélsz?” – zárta előadását a La Civiltà Cattolica főszerkesztője.

Az utolsó előadás témája a jövőbe mutatott, hiszen a hamarosan szentté avatandó Teréz anya emlékét idézte meg Egy szent napjaink számára címmel. Brian Kolodiejchuk, a kalkuttai nővér szenttéavatási eljárásának posztulátora még gyermekként találkozott Teréz anyával, később pedig úgymond „hivatalból”. A nővér életének két szempontját emelte ki: a sötétséget és az irgalmasságot. Kifejtette, hogy ez a kettő mennyire összefügg. A Szeretet Misszionáriusai szerzetescsalád férfi ágához tartozó atya elmondta: azért választotta Ferenc pápa a jubileumi szent évben Teréz anyát az irgalmasság példaképéül, mert ő valóban élte az irgalmat, annak szó szerinti értelmében: miseri-cor-dia, miseri-cor-dare: a nyomorultaknak adta a szívét.

Marcilio Haddad Andrino brazil mérnök, aki betegségéből csodás módon gyógyult meg Boldog Teréz anya közbenjárására, életének azt a részét osztotta meg, amikor Teréz anya közelsége és Isten kegyelme olyan egyértelműen mutatkozott meg, amire csak csodálattal lehet tekinteni.

Suor Serena, a Szeretet Missziorániusai rend tagja elmondta, hogy 29 évvel ezelőtt ő is itt volt a Rimini Meetingen. Kevés részletre emlékszik, mert lekötötte minden figyelmét, hogy Teréz anyát kísérte. Felidézte, hogy miközben sok rózsafüzért szétosztottak, a sajátja valahogy elkallódott. A szervezők viszont a talált tárgyak között azóta megőrizték, és most, amikor kiderült, kié, Serena nővér legnagyobb meglepetésére ünnepélyesen visszaadták. A találkozó végén levetítették az 1987-es látogatáskor készült felvételt, a Teréz anya által akkor elmondott Üdvözlégybe bekapcsolódott a több ezer jelenlévő az olaszországi földrengés áldozataiért imádkozva.

* * *

A kisebb kiállítások közül a leglátogatottabb a világban zajló keresztényüldözést bemutató volt, címe Ferenc pápa egy mondata a 2014-ben az iraki testvéreknek küldött videoüzenetéből: „A ti ellenállástok vértanúság, bőven termő harmat”. Az éttermet, iskolát, játszóteret, irodát, kápolnát idéző teremben egy felirat szembesít a ténnyel, hogy a vértanúság „megtörténhet bárhol és bárkivel a hite miatt”.

Ezenkívül számos kiállítás volt megtekinthető:

– A szeretet elől senki sem akar menekülni – egy börtön börtönőrök nélkül. A brazil büntetés-végrehajtási modellt bemutató kiállítás bejárata olyan, mint egy börtön kapuja, fölötte ez a felirat áll: „Itt belép az ember, és kint marad a bűn”.

– A szeretet örök időkre épít. Az 1976-os friuli földrengést és az újjáépítési munkálatokat bemutató tárlat fájdalmasan aktuálissá vált.

– Egy újság, egy mozgalom – a Communione e Liberazione kezdetének milánói évei, 1958–1963.

– Dicséretedet énekelve – Giovanni di Verona szakrális művészete.

– Te soha nem fogsz egyedül járni – a Művek Társasága (CDO) a legnehezebb helyzetben lévők számára meghirdetett munkavállalási segítő programokat mutatja be.

– Igen népszerű volt a Mi az emberi… – a modern technológiák fényében? című kiállítás, mely az agy működését és a digitális információs technika, a virtuális világ hatását mutatta be interaktív módon.

– Gyermekeknek szólt az Antoine de Saint-Exupéryt és a kis herceg repülési naplóját bemutató kiállítás, illetve a „Ma mindannyiótokat a paradicsomba akarom vinni” címmel Szent Ferenc és a Porciunkula-búcsú történetét ismertető tárlat.

* * *

Emilia Guarnieri, a Rimini Meeting Alapítvány elnöke a találkozó végén mondott összegzésében így fogalmazott: „A fájdalom és a tragédia sem tudja eltörölni annak örömét, amit ezen a héten megélhettünk. A béke, az öröm és a fájdalom összetartoznak.”

Idézte Don Giussanit: „A keresztény tapasztalatból egyértelműen következik a tanúságtétel az ember iránti szenvedélyes szeretetről, elfogadva a konkrét helyzetet, amelyben találja magát, és azért kész bármely kockázatra és áldozatra.” Emilia Guarnieri így folytatta: azzal a vággyal megyünk haza, hogy egyre többet megértsünk az életből. Vágyakozunk arra, hogy előrehaladjunk abban, amik vagyunk, ami alkot minket, az életünk története, a hagyományunk, a találkozásaink által. Mindannyian a magunk különbözőségében arra törekszünk, hogy ez a tudatosság elmélyüljön és adhasson valami jót másoknak, mindenkinek, akivel párbeszédben, barátságban együtt haladunk. Ezért a jövő évi találkozó mottója a Goethe Faustjából való idézet: „Szerezd meg azt, amit atyáidtól örököltél, hogy a tiéd legyen.”

A Rimini Meeting alkalmából könyvesbolt és szórakozási lehetőségek is várták az érdeklődőket; játékok és többféle sportolási, testmozgási lehetőség (kerékpározás, pingpong, röplabda, sakk, falmászás); olasz borokat és kézműves söröket lehetett kóstolni; az egyes olasz tartományok specialitásait pedig standoknál mutatták be. Az adománygyűjtő pontoknál olykor szintén sorok álltak. A kicsiket a „gyermekek faluja” várta újságos standdal, könyvesbolttal, templommal és külön programokkal.

A találkozó véget ért, de a találkozások, a történetek nem. A hétköznapokban folytatódik, amit elmélyítettünk, megértettünk, megtapasztaltunk: „Te érték vagy számomra.”