Évközi 22. hét szerda

Évközi 22. hét szerda          
1Kor 3,1-9, Lk 4,38-44
„Én azonban, testvérek, nem beszélhettem nektek, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint kisdedeknek Krisztusban”

Az apostol távozása után szembesült bizonyos hírekkel. Ezek a hírek arról szóltak, hogy a korintusi hívek hite még nm elég erős ahhoz, hogy a komolyabb hitkérdéseket is meg lehetne beszélni velük. Olyanok lélekben, mint a gyerekek a testi dolgokban. Amíg az értelmük fejletlen, hiába magyaráznak nekik nehéz kérdéseket, nem értik. Pál elment más vidékre. Jött egy jobb fellépésű férfi, akinek szebb volt a hangja, mint Pálnak. Beszélni kezdett. Szépen megformált mondatai elbűvölték a hallgatóságot. Mindjárt mondták is: Őt szívesebben hallgatjuk, mint Pált! Aztán később Pál ezekkel a korintusiakkal találkozott egyszer, amikor még csak nagyon gyenge ismeretekről tudtak számot adni néki. Pál megkérdezte tőlük: „Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek? Azok azonban azt felelték neki: Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek? Ő erre megkérdezte: Hogy vagytok hát megkeresztelve? Azok így feleltek: János keresztségével. Erre Pál azt mondta: János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, s azt mondta, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban. Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. Pál rájuk tette kezeit, s a Szentlélek leszállt rájuk, ők pedig nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak. Ezek a férfiak mintegy tizenketten voltak” (ApCsel 19,2-7) Amikor ezekről Apolló hallott, ő is pótolta tanításában a hiányokat, megismerkedett Jézus tanításával, és igen boldog lett a teljesebb hittel. Felnőtt hozzá. Pál aztán megmagyarázta nekik: „mikor ugyanis azt mondja az egyik: Én Pálé vagyok, a másik pedig: Én Apollóé, vajon nem vagytok-e emberiek? Vajon mi Apolló? Mi Pál? Szolgák, akik hitre vezettek benneteket, mégpedig mindegyik úgy, ahogy az Úr megadta nekik. Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést Isten adta. Tehát sem az nem számít. aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz, mind egy; mindegyikük a saját jutalmát nyeri majd el munkája szerint. Mert Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok”(1Kor 3,4-9) Próbáljuk ép, érett ésszel felfogni, hogy Istennek öröktől fogva meg van minden születendő ember életének a pontos terve. Boldog, aki ezt igyekszik tudatosan valóra váltani.