Az Irgalmasság Szent Éve 274.

Jézus Kafarnaumba megy.

„Jézus lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton tanította őket. Tanítása mindenkit ámulatba ejtett, mert szavának hatalma volt. Volt a zsinagógában egy ember, akiben egy tisztátalan démon lelke volt. Ez hangosan kiabálta: Hagyd abba! Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? A vesztünkre jöttél? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje. Jézus ráparancsolt: Elhallgass, és menj ki belőle! Erre az ördög a földre sújtotta, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki. Mindenki elámult, és egymás közt azt kérdezgették: Miféle beszéd ez? Akkora hatalma és ereje van, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, úgyhogy kimennek a megszállottakból? Híre elterjedt az egész környéken” (Lk 4,31-37) Teológus koromban, amikor az ördögűzésről tanultunk, úgy informáltak bennünket, hogy most is akad ilyen eset. Az ördögök nem érzik jól magukat az örök büntetés helyén, a pokolban, ezért igyekeznek a földre jönni, mert itt nem égeti őket a pokol gyötrelmes tüze és gyönyörű az Isten pazar világa a földön is, ha el is marad a mennyország tájaitól szépsége. Külön gyönyör az ördög számára, ha rátalál olyan emberre, aki ostobaságot követ el, és az Isten gyermekeinek a testét megszállhatják. A sikeres megszállás után, ha az áldozata belép a templomba és imádkozni készül rettenetes csetepatét rendez, mindent elkövetve, hogy ő legyen a győztes. Csak a pokolba toloncolás után megy ki áldozatából. A felszenteléskor minden pap megkapja az ördögűzéshez a hatalmat, de csak püspöki engedéllyel élhet hatalmával.