Évközi 22. vasárnap

Évközi  22. vasárnap
Sir 3,19-21. 30-31;Zsid 12,18-19. 22-24a; Lk 14,1.7-14 

A mai vasárnap különböző meghívásokról olvastat Egyházunk bölcs igéket. Az Isten ószövetségi választott népét meghívja Jahveh a Sínai hegyhez. Ott a néhány hete még súlyos rabszolgaságban senyvedő zsidókat az Úr meghívja a hegy köré, vezérüket, Mózest pedig a hegy tetejére közvetlen beszélgetésre. Elmondja a néphez szóló üzenetben, hogy már nem rabok, hanem az ég és föld Urának a választott népe. Isten minden más nép fölé emeli őket, szövetséget köt velük. Negyven napig cikáznak a hegyen a villámok, folyamatosan zeng a mennydörgés. A nép elunja mindezt, elszemtelenedik, ékszereiből aranyborjút öntet és azt imádják. Csak Mózes visszatérése és kemény fellépése józanítja ki őket ideig, óráig. (Zsid 12,18-21) Rossz vendégei voltak Istennek. Az evangéliumban Jézus is vendég egy előkelő farizeus házában sok más meghívottal együtt. Jézus kioktatja őket, hogy ne akarjanak minden áron az első helyekre kerülni. Érdemtelenül a hely nem jelent felemelkedést. Arra rá kell szolgálni. (Lk 14,7-11) Ma nem a vendégfogadás krisztusi szabályaira szeretnék rámutatni. Ott a felnőtteknek ad az Úr továbbképzést, amelyet igen fontosnak tartok, de most egy még fontosabb jézusi tanítást állítok a középpontba. Szeptember az iskolakezdés: engem, ötvenhat éven keresztül tanítottam iskolákban hittant, több mint tízenöt éve csak felnőttekkel foglalkozom, Jézus nevében szeretném világgá kiáltani (Mt 19,13-15; Mk 10,13-16); Lk 18,15-17-ben közölt üzenetét: „Gyerekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor a tanítványok észrevették, elutasították őket. Jézus azonban odahívta őket: Hagyjátok, mondta, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda” Mind a három evangélista így rögzíti ezt a nagyon fontos eseményt. Jézust akarták kímélni az apostolok. Kodály Zoltán kis énekes gyermek-dalaiból ezt úgy hallottuk megfogalmazva: „Pázsit-dombon üldögél, Tarka nép közt hófehér, Láttad-e, most ránk tekintett: Ugyan mit beszél? Zordon férfi közeleg: Hess el innen, kicsinyek! Isten Fiát gyermek fővel meg nem értitek! Értjük bizony, aki jó, El ne kergess, morc apó! Zengünk néki olyan zsoltárt, mint a kis rigó! Szól a Mester: Jöjjetek! Szívem népe: kisdedek: Versenyt égi madárkákkal énekeljetek!” Hála Istennek, hogy az általános iskolákban az „erkölcstan” és a hittan is ott szerepelhet az órarendben. A szülőknek tudniuk kell, hogy az erkölcsnek csak ez a fogalma értelmes: „Az erkölcs az Isten parancsaihoz való alkalmazkodás” Mert, ha az alkalmazkodás célja nem az Isten parancsa, hanem bármilyen emberi forrás, és azt a társadalom elfogadja, akkor abból nem lesz igaz erkölcs, hanem ideológia, ami mellébeszélést jelent, és a legnagyobb gaztettet is törvényesítheti. Jézus örül a kis lépéseknek is, ha azt Isten irányítja. A gyermek a szülőé, nem az iskoláé. Az iskola csak a szülők akaratának engedelmeskedik, nem fordítva. Erre figyelmeztet bennünket szeptemberben a lelkiismeret: a szülő éljen a felelősségével.