Nyiredy Maurus OSB: Amit az Ószövetség Jézusból láttat…

Pákozdi István egyetemi lelkész ismertetését adjuk közre Nyiredy Maurus bencés szerzetes új kötetéről, melyet a Tihanyi Bencés Apátság adott ki.

A tihanyi bencés alperjel új könyvvel jelentkezik: az idén november végén, advent első vasárnapjával kezdődő új liturgikus év ószövetségi olvasmányainak magyarázatával (amelyet azután követ a következő két év anyaga is, ugyanebben a kötetben).

Mint azt a szerző írja is előszavában, a szentmise olvasmányai közül az evangéliumokkal jóval többet törődünk; ezekhez ő maga is megjelentetett már három kis kötetet. Az ószövetségi olvasmányokkal azonban „a papság sem igazán foglalkozik”. Ezért úttörő ez a kis füzet, amely nem annyira igehirdető papoknak szánt exegézis, részletes szentíráselemzés, hanem a hívők számára írt eligazítás, amelyben persze van biblikus ismeret, de a hangsúly a lelki tartalmon, a vasárnap üzenetének teljesebb megértésén van.

Az ószövetségi olvasmányok a liturgiában mindig elsőként hangoznak el, amolyan bevezetésként az újszövetségi részletekhez. Időben még távolabbról szólítják meg az embert, mint Jézus szava vagy az apostoli levelek. Még inkább szükség van arra, hogy az elhangzó mondatokat vezessék be, helyezzék el az adott korban, amikor íródtak, abban a történelmi környezetben, amikor a szent szerzők éltek, amilyen körülmények között ténykedtek; magyarázzák a szavakat, az összefüggéseket, és főként arra világítsanak rá, miként nyitnak utat ezek a szakaszok az eljövendő Megváltó elé, miként szólnak az Üdvözítőről, mennyit és hogyan láttatnak Jézus Krisztusból…

A zsinat utáni liturgia tudatosan nyúl az Ószövetséghez, nem akarja azt kikerülni, a helyére teszi a keresztény értelmezésben, kinyitja a könyveit és ugyanazzal az igyekezettel tárja kincseit a hívő ember elé, mint a keresztény Biblia második részét, az Újszövetséget. Enélkül nem is érthetnénk meg se az evangéliumokat, sem pedig a leveleket. Keresztény ember nem mondhat le erről, ezért nagy kincs az a „mankó”, amely ennek elfogadásához, megértéséhez segít.

A magyarázatokat nem biblikus teológus, de teológus írta, olykor talán túl rövidre sikerültek (pl. a „C” évben az évközi 8., 21., 22., 26 vasárnapok). Mindig szempontja volt a szerzőnek, hogy a távoli bibliai igazságokat, összefüggéseket a mai emberhez közelítse, a mai ember élethelyzeteire alkalmazza. Ez nagy érdeme a könyvnek.

Maurus atya az utószóban figyelmeztet arra, hogy „az Ószövetségnél nem állhatunk meg”. „Az Új el van rejtve az Óban” (Szent Ágoston), nekünk az a dolgunk, hogy mint héjból a gyümölcsöt, kihámozzuk, megtaláljuk, összefüggésbe hozzuk, igazoljuk. Ez a lelkipásztori segédkönyv erre igen alkalmas: vegye kézbe a vasár- és ünnepnapokon a templomban figyelmes hívő, az a felolvasó, aki otthon elkészül a templomi felolvasásra, hogy értse, amit azután felolvas, bárki, aki azt keresi „amit az Ószövetség Jézusból láttat…”

A könyvecskét képek is kiegészítik, melyeket a szerző állított össze korábbi templomi plakátjainak felhasználásával.