Ferenc pápa: Nincs valódi alázat megaláztatás nélkül

Ferenc pápa: Nincs valódi alázat megaláztatás nélkül

Az alázat nem egy öltözet, nem azt jelenti, hogy lehajtott fejjel közlekedünk, ez nem hoz üdvösséget. Az alázat útja a megaláztatások elviselése – mutatott rá Ferenc pápa január 29-én reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén, melyen Dávid király életútjáról elmélkedett.

Dávid nagyszerű ember volt: legyőzte a filiszteust, nemes lelkű volt, mert kétszer is megölhette volna Sault, de nem tette. Emellett azonban bűnös is volt, súlyos bűnök száradtak a lelkén: házasságtörés Bethsabéval, majd a nő férje, Uriás megölése. Az Egyház mégis szentként tiszteli, mert hagyta, hogy az Úr átalakítsa őt, hogy megbocsásson neki. Megbánta bűnét, elismerte: „bűnös vagyok”, és ezért a nem könnyű tettéért tiszteli őt az Egyház.

A mai liturgia olvasmánya (2Sám 15,13–14.30; 16,5–13a) Dávid megaláztatásáról szól. Fia, Absalom fellázad ellene: saját fia, aki tőle származik. Abban a pillanatban Dávid nem önmaga megmentésére gondol, hanem arra, hogy megmentse népét, a templomot, a frigyládát. És menekül. Ez a gyávának tűnő tett valójában bátor – emelte ki a pápa. – Sírt, betakarta fejét, és mezítláb ment. A nagy Dávidot azonban nemcsak a vereség és a menekülés alázza meg, hanem az átok is. Menekülés közben egy férfi, Szemei megátkozza. Így gyalázza: „Megbosszulta az Úr rajtad Saul egész házának vérét, amiért betolakodtál helyére a királyságba. De most az Úr Absalom fiad kezébe adta a hatalmat. Ugye most szorongat a nyomorúság? De úgy kell neked, mert vérszopó vagy.”

Dávid nem bántja a gyalázkodó férfit, holott emberei védelmére sietnének, mondván: hadd átkozódjon, mert az Úr akarata szerint cselekszik, és hátha ez az átok megindítja az Úr szívét, és áldásra fordítja azt.

Az olvasmányból tudjuk, hogy Dávid az Olajfák hegyének emelkedőjén igyekezett fölfelé – ez Jézus előképe, aki fölmegy a Kálváriára, hogy odaadja életét meggyalázva, magára hagyva. Utalás Jézus alázatosságára – hangsúlyozta a pápa. – Olykor azt gondoljuk, az alázat azt jelenti, hogy nyugodtan megyünk, lehajtott fejjel a padlót nézve… de a disznók is lehajtott fejjel járnak: ez nem alázat. Ez tettetett alázat, „prêt-à-porter” [kész viselet – a szerk.], konfekcióruha, ami se nem üdvözít, se nem őrzi meg a szívet. Jó tehát, ha meglátjuk: nincs valódi alázat megaláztatás nélkül, és ha te nem vagy képes eltűrni, elhordani a válladon a megaláztatást, akkor nem vagy alázatos. Úgy teszel, mintha, de nem vagy az.

Dávid vállára veszi bűneit. Dávid szent. Jézus Isten szentségével igazán szent – hangsúlyozta a Szentatya, majd hozzátette: Dávid bűnös volt, Jézus azonban csak a mi bűneinket hordozza. Viszont mindkettőjüket megalázzák. Mindig ott van a kísértés, hogy harcoljunk az ellen, aki rágalmaz minket, az ellen, aki megaláz, szégyenbe hoz minket. Dávid azonban azt mondja: nem. Az Úr azt mondja: nem. Nem ez az út. Az út az, amin Jézus jár Dávid jövendölésében: elviselni a megaláztatásokat. „Hátha megtekinti az Úr nyomorúságomat, és jóra fordítja ezt a mai átkot.”

A Szentatya rámutatott: az alázat nem az, amikor a sértés láttán azonnal igazoljuk, mindig jónak tüntetve fel magunkat. Ha nem vagy képes megélni a megaláztatást, akkor nem vagy alázatos. Ez az aranyszabály. Kérjük az Úrtól az alázat kegyelmét, a megaláztatásokkal együtt.

Volt egy apáca, aki azt mondta: „Igen, én alázatos vagyok, de soha nem aláztak meg.” Ez nem lehetséges, nincs igazi alázat megaláztatás nélkül. Kérjük ezt a kegyelmet. És ha valaki bátor, Szent Ignác tanítása szerint kérheti az Urat, hogy küldjön neki megaláztatásokat, hogy jobban hasonlítson az Úrra – zárta homíliáját Ferenc pápa.

Évközi 4. hét hétfő

Évközi 4. hét hétfő

Dávidnak beérett a bűne. A prófétai szó, mely szerint a kard állandóan fenyegeti házát, beteljesült. És ő türelmesen viseli sorsát, nem átkozza Istent, hanem imádja, nem vonja kérdőre, hanem engedi, hogy Isten vonja kérdőre őt, próbára téve hűségét. Összeomlásában mutatkozik meg igazi nagysága. Milyen érdekes: ez a jelenet éppen az Olajfák hegyének lejtőjén játszódik, közel ahhoz a helyhez, ahol Dávid fia, Jézus magára vette a világ bűneit, vérrel verítékezett, s mintegy átkozottá lévén nem vonta kérdőre Atyját, hogy mindezt miért kell elszenvednie...

Ha hasonló esetben mi is így viselkedünk, ha nem akarunk senkin bosszút állni, nem átkozódunk, csupán arra vágyunk, amire Dávid: „Hátha megtekinti az Úr nyomorúságomat, s jóval fizet nekem az Úr e mai átokért”, akkor egészen bizonyos, hogy végre ráléptünk az életszentség útjára, megszabadulva a jótetteinkben való tetszelgéstől, bűntelenségünk illúziójától és a mások fölötti ítélkezés kísértésétől. Többé már nem védekezünk és nem támadunk, hanem inkább mások hibáit, bűneit mentegetjük, és egyedül Isten irgalmasságára hagyatkozunk.

Urunk Jézus, amikor átkelünk Veled a túlsó partra, életünk árnyékos oldalára, találkozunk ördögtől megszállott, önző önmagunkkal, mely bűnei miatt már-már elveszett. Te azonban megkönyörülsz a különféle kényszerek láncain sínylődő, a világosságod elől szégyenkezve elrejtőző, önsorsrontó énünkön, hiszen azért jöttél, hogy az isteni irgalom világát megnyisd előttünk. Bűnbocsátó hatalmaddal szabadíts meg, kérünk, démonainktól, és egyszer s mindenkorra vedd át az uralmat tudatos és tudattalan világunk felett.

 

Antiochiai Szent Palladiosz

Szent Palladiosz 

remete

Palladiosz egy hegyi barlangban élte pusztai életét, abba bezárkózva, idejét állandó imádsággal, böjttel és virrasztással töltötte el. Egy alkalommal a rablók megöltek egy gazdag kereskedőt, és holttestét a remete barlangja elé vitték. A nép Palladioszt vádolta a gyilkossággal. A remete imájára feltámadt a halott és megnevezte gyilkosait, kimondva a remete ártatlanságát. Isten adományából még több más csodát is művelve békében halt meg a IV. század végén. Több művet is hagyott maga után, ami az emberek lelki üdvösségére hasznos.

A teljes emberi élet sérthetetlen méltóságát hangsúlyozta a pápa a Hittani Kongregáció közgyűlésén

A teljes emberi élet sérthetetlen méltóságát hangsúlyozta a pápa a Hittani Kongregáció közgyűlésén

Január 26-án, pénteken a Kelemen teremben fogadta Ferenc pápa a Hittani Kongregáció 81 fős küldöttségét, élén Luis Francisco Ladaria Ferrer érsekkel, a dikasztérium prefektusával.

Miközben egyre inkább nő az ideológiák szította igény az eutanáziára, Ferenc pápa a Hittani Kongregáció közgyűlésén leszögezte az Egyház szilárd tanítását az emberi élet védelméről, a megfoganástól kezdve a természetes halálig: Emellett felhívta a figyelmet a kongregáció lelkipásztori feladatára: erősítsék azt a megbízható reményt, melynek erejében az ember szembenézhet a szenvedés nehézségeivel.

Egy olyan korban, amikor az ember nem tudja önmagáról, hogy kicsoda és fáradsággal töri magát a jó felismerésében, sok országban az eutanázia iránti igény növekedését tapasztaljuk, mely az ember élet fölötti hatalomvágyának ideológiai megnyilvánulása – indította beszédét a Szentatya. – Ez a hatalomvágy indította aztán arra a mai világot, hogy az emberi létezés önkéntes megszakítását a civilizáció választásaként értelmezze. Nyilvánvaló, hogy ahol az emberi életet nem a méltósága minősíti, hanem a hatékonysága és a termelékenysége, ott minden lehetségessé válik. Ebben a tekintetben le kell szögezni, hogy az emberi élet a foganásától kezdve természetes végéig olyan méltóságot hordoz, amely érinthetetlenné teszi őt mindazzal a támadással szemben, amely őt ettől a méltóságától megfosztaná.

A fájdalom és a szenvedés, az élet és a halál értelme olyan valóságok, amelyekkel a mai gondolkodásmód csak erőfeszítések árán nézhet szembe. Megbízható remény nélkül – hangsúlyozta Ferenc pápa – az embernek nem sikerül jól élnie és nem tudja a jövőt bizalommal teli távlatban szemlélni. Éppen itt van az Egyház egyik szolgálata, melyet hivatása jegyében tud nyújtani a kortárs embereknek. Ezzel a kihívással szemben a Hittani Kongregáció feladata kiemelkedő módon lelkipásztori jellegű. Azok a hiteles lelkipásztorok, akik nem hagyják magára az embert, nem hagyják tévelygései és tévedései martalékául, hanem igazsággal és irgalommal vezetik őt arra, hogy ismét rátaláljon saját arcára a jóban. Kézen kell fogni tehát a megtévelyedett embert, hogy újból felfedezhesse Isten szerető atyaságát.

A saját erejében bízó, önmegváltó individualizmus terén az Egyház feladata, hogy pénzügyi-gazdasági téren is antropológiai segítséget nyújtson. Csak az emberi személy teljességének a figyelembe vétele, személyes kapcsolati rendszere és felelősségtudata alapján lesz képes az erkölcsi rend elvárta cselekvésre – mutatott rá a pápa. Majd a gazdasági élet tekintetében sürgette, hogy azt mindig a morális rend illetékességén belül irányítsák.

Ferenc pápa végül elismerését fejezte ki, amiért a Hittani Kongregáció a mindennapok szintjén elkötelezi magát a hit tisztasága és a szentségek védelme terén, és kérte, munkáját továbbra is lelkipásztori felelőssége tudatában végezze a kongregáció.

Évközi 4. hét vasárnap

Évközi 4. hét vasárnap

Zsidó testvéreink – de sok protestáns keresztény és egyre több katolikus is – értetlenül állnak a cölibátus és a szüzesség misztériuma előtt. Pedig már az Ószövetségben is tetten érhető bizonyos készülődés a szüzesség titkának teljes kinyilatkoztatására és elfogadására. Hiszen Jeremiás próféta nem nősült meg, Ozeás házassága pedig maga is szenvedésekkel teli próféciává lett. S amikor Isten Fia emberré lett érettünk, megjelent az a próféta, akiről Mózes megjövendölte, hogy mindent tudtunkra ad, s vele beköszöntött az a végső korszak, amelyre már csak a holtak feltámadásával meginduló örökkévalóság következhet.

Ebben az utolsó korszakban, melyben élünk, együtt van az első teremtés – melynek törvénye a házasságok által megvalósuló „Szaporodjatok és sokasodjatok!” isteni parancsa – az újjáteremtés világával, ahol már „nem nősülnek és nem mennek férjhez”. A házasság beteljesedik azzal, hogy Krisztus és az Egyház kapcsolatát szimbolizálja, a szűzi életforma pedig elővételezi testi életünkben a feltámadott élet szűzi valóságát. Aki tehát a mennyek országáért vállalt szüzességet nem fogadja el legalább egyesek üdvösségének Istentől rendelt útjaként, az magát Jézust és az új tanítást nem érti, és Isten hatalmát nem fogadja el, mellyel némelyeket kivehet a természet rendjének törvénye alól, hogy természetfölötti hivatásunkra emlékeztessenek.

Urunk Jézus, add kegyelmedet, hogy akár házasságban élünk, akár szüzességben, megtanuljunk egyre jobban Rád figyelni s mindenekfölött Hozzád ragaszkodni, aki jelen vagy szeretetünk mélyén. Hiszen nem egyik vagy másik életforma tesz szentté, hanem csakis a Veled való élő kapcsolat. Segítsen bennünket Mária, aki egyszerre Szűz és Anya, hogy ha házasságban élünk, szeretetszövetségünk mind inkább annak a titokzatos jegyességnek erőterébe emelkedjék, mely Közted és Egyházad közt áll fenn, ha pedig cölibátust vagy szüzességet fogadtunk, életformánkkal az eljövendő örök élet hiteles tanúi lehessünk.