Évközi 4. hét vasárnap

Évközi 4. hét vasárnap

Zsidó testvéreink – de sok protestáns keresztény és egyre több katolikus is – értetlenül állnak a cölibátus és a szüzesség misztériuma előtt. Pedig már az Ószövetségben is tetten érhető bizonyos készülődés a szüzesség titkának teljes kinyilatkoztatására és elfogadására. Hiszen Jeremiás próféta nem nősült meg, Ozeás házassága pedig maga is szenvedésekkel teli próféciává lett. S amikor Isten Fia emberré lett érettünk, megjelent az a próféta, akiről Mózes megjövendölte, hogy mindent tudtunkra ad, s vele beköszöntött az a végső korszak, amelyre már csak a holtak feltámadásával meginduló örökkévalóság következhet.

Ebben az utolsó korszakban, melyben élünk, együtt van az első teremtés – melynek törvénye a házasságok által megvalósuló „Szaporodjatok és sokasodjatok!” isteni parancsa – az újjáteremtés világával, ahol már „nem nősülnek és nem mennek férjhez”. A házasság beteljesedik azzal, hogy Krisztus és az Egyház kapcsolatát szimbolizálja, a szűzi életforma pedig elővételezi testi életünkben a feltámadott élet szűzi valóságát. Aki tehát a mennyek országáért vállalt szüzességet nem fogadja el legalább egyesek üdvösségének Istentől rendelt útjaként, az magát Jézust és az új tanítást nem érti, és Isten hatalmát nem fogadja el, mellyel némelyeket kivehet a természet rendjének törvénye alól, hogy természetfölötti hivatásunkra emlékeztessenek.

Urunk Jézus, add kegyelmedet, hogy akár házasságban élünk, akár szüzességben, megtanuljunk egyre jobban Rád figyelni s mindenekfölött Hozzád ragaszkodni, aki jelen vagy szeretetünk mélyén. Hiszen nem egyik vagy másik életforma tesz szentté, hanem csakis a Veled való élő kapcsolat. Segítsen bennünket Mária, aki egyszerre Szűz és Anya, hogy ha házasságban élünk, szeretetszövetségünk mind inkább annak a titokzatos jegyességnek erőterébe emelkedjék, mely Közted és Egyházad közt áll fenn, ha pedig cölibátust vagy szüzességet fogadtunk, életformánkkal az eljövendő örök élet hiteles tanúi lehessünk.