Ferenc pápa: Nincs valódi alázat megaláztatás nélkül

Ferenc pápa: Nincs valódi alázat megaláztatás nélkül

Az alázat nem egy öltözet, nem azt jelenti, hogy lehajtott fejjel közlekedünk, ez nem hoz üdvösséget. Az alázat útja a megaláztatások elviselése – mutatott rá Ferenc pápa január 29-én reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén, melyen Dávid király életútjáról elmélkedett.

Dávid nagyszerű ember volt: legyőzte a filiszteust, nemes lelkű volt, mert kétszer is megölhette volna Sault, de nem tette. Emellett azonban bűnös is volt, súlyos bűnök száradtak a lelkén: házasságtörés Bethsabéval, majd a nő férje, Uriás megölése. Az Egyház mégis szentként tiszteli, mert hagyta, hogy az Úr átalakítsa őt, hogy megbocsásson neki. Megbánta bűnét, elismerte: „bűnös vagyok”, és ezért a nem könnyű tettéért tiszteli őt az Egyház.

A mai liturgia olvasmánya (2Sám 15,13–14.30; 16,5–13a) Dávid megaláztatásáról szól. Fia, Absalom fellázad ellene: saját fia, aki tőle származik. Abban a pillanatban Dávid nem önmaga megmentésére gondol, hanem arra, hogy megmentse népét, a templomot, a frigyládát. És menekül. Ez a gyávának tűnő tett valójában bátor – emelte ki a pápa. – Sírt, betakarta fejét, és mezítláb ment. A nagy Dávidot azonban nemcsak a vereség és a menekülés alázza meg, hanem az átok is. Menekülés közben egy férfi, Szemei megátkozza. Így gyalázza: „Megbosszulta az Úr rajtad Saul egész házának vérét, amiért betolakodtál helyére a királyságba. De most az Úr Absalom fiad kezébe adta a hatalmat. Ugye most szorongat a nyomorúság? De úgy kell neked, mert vérszopó vagy.”

Dávid nem bántja a gyalázkodó férfit, holott emberei védelmére sietnének, mondván: hadd átkozódjon, mert az Úr akarata szerint cselekszik, és hátha ez az átok megindítja az Úr szívét, és áldásra fordítja azt.

Az olvasmányból tudjuk, hogy Dávid az Olajfák hegyének emelkedőjén igyekezett fölfelé – ez Jézus előképe, aki fölmegy a Kálváriára, hogy odaadja életét meggyalázva, magára hagyva. Utalás Jézus alázatosságára – hangsúlyozta a pápa. – Olykor azt gondoljuk, az alázat azt jelenti, hogy nyugodtan megyünk, lehajtott fejjel a padlót nézve… de a disznók is lehajtott fejjel járnak: ez nem alázat. Ez tettetett alázat, „prêt-à-porter” [kész viselet – a szerk.], konfekcióruha, ami se nem üdvözít, se nem őrzi meg a szívet. Jó tehát, ha meglátjuk: nincs valódi alázat megaláztatás nélkül, és ha te nem vagy képes eltűrni, elhordani a válladon a megaláztatást, akkor nem vagy alázatos. Úgy teszel, mintha, de nem vagy az.

Dávid vállára veszi bűneit. Dávid szent. Jézus Isten szentségével igazán szent – hangsúlyozta a Szentatya, majd hozzátette: Dávid bűnös volt, Jézus azonban csak a mi bűneinket hordozza. Viszont mindkettőjüket megalázzák. Mindig ott van a kísértés, hogy harcoljunk az ellen, aki rágalmaz minket, az ellen, aki megaláz, szégyenbe hoz minket. Dávid azonban azt mondja: nem. Az Úr azt mondja: nem. Nem ez az út. Az út az, amin Jézus jár Dávid jövendölésében: elviselni a megaláztatásokat. „Hátha megtekinti az Úr nyomorúságomat, és jóra fordítja ezt a mai átkot.”

A Szentatya rámutatott: az alázat nem az, amikor a sértés láttán azonnal igazoljuk, mindig jónak tüntetve fel magunkat. Ha nem vagy képes megélni a megaláztatást, akkor nem vagy alázatos. Ez az aranyszabály. Kérjük az Úrtól az alázat kegyelmét, a megaláztatásokkal együtt.

Volt egy apáca, aki azt mondta: „Igen, én alázatos vagyok, de soha nem aláztak meg.” Ez nem lehetséges, nincs igazi alázat megaláztatás nélkül. Kérjük ezt a kegyelmet. És ha valaki bátor, Szent Ignác tanítása szerint kérheti az Urat, hogy küldjön neki megaláztatásokat, hogy jobban hasonlítson az Úrra – zárta homíliáját Ferenc pápa.