Erdő Péter a Columbia Egyetemen: Az erkölcsi törvényt összemorzsolja a relativizmus

A demokrácia alapjaiban rendül meg napjainkban – mondta Erdő Péter bíboros, prímás a Columbia Egyetemen tartott, „Vallás és egyház a világi államban” című előadásában január 29-én.

Az Egyesült Államok katolikus sajtóorgánumai hosszan idézik Erdő Péter beszédét. A bíboros hangsúlyozta, a szabad társadalmaknak a vallás bölcsességére is támaszkodniuk kell a modern világ morális és társadalmi problémáinak megoldásában.

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érseke január 29-én tartott előadást a Columbia Egyetemen, New York állam legrégebbi, 1754-ben alapított felsőoktatási intézményében. A Bampton Lectures című előadás-sorozat keretében rangos tudósokat hívnak meg; Erdő Péter előadásán a kar hallgatói és oktatói mellett részt vettek a New York-i magyar főkonzulátus képviselői és a washingtoni magyar közösség tagjai is.

Erdő Péter figyelmeztetett az erkölcsi relativizmus veszélyeire, és arról beszélt, miért van szükség az Egyházra a szekuláris államban.

Elmondta, a relativizmus – az arra való képtelenség, hogy valamit objektíven helyesnek vagy helytelennek nyilvánítsunk – súlyos válságot jelent a modern szekuláris államokban. A természeti törvény (természetes erkölcsi törvény) adta alap nélkül a társadalmak instabillá válnak, és megnyílik az út az erkölcsi rossz előtt.

Az állam nehezen tudja eldönteni, mi a jó az ember számára – mondta a bíboros –, ha nélkülözi azt az alapot, amelyet a természeti törvény és a vallásos világnézet adhatna meg. A természeti törvény hiánya és a világ racionális működésébe vetett hit meggyengülése miatt a társadalmak elvesztik a demokratikus intézményekbe vetett bizalmukat.

Jó eséllyel helytelen és káros döntések születnek, különösen ha a közjó koncepciója elbizonytalanodik, mert még a törvény antropológiai alapjait illetően sincs konszenzus – fejtette ki Erdő Péter.

Elmondta, a felvilágosodás koráig a törvény, az erkölcs és a vallás szerves egységet alkotott a nyugati társadalmakban; az erkölcsi törvény transzcendens valóságon alapult. A modern korban azonban a relativizmus elválasztotta a jogi normákat a természeti törvénytől; teret nyert az az elképzelés, hogy a természeti törvény relatív és nem megismerhető. A relativizmus térnyerése oda vezetett, hogy a vallás, az állam és az egyes ember világnézete közötti kapcsolat problémává vált.

Az erkölcs elválasztása a jogtól immorális törvények megalkotásához vezetett; ilyenek voltak például a náci Németországban meghozott törvények. A nürnbergi per megmutatta, hova vezet erkölcs és jog szétválasztása; nem volt könnyű elítélni olyanokat, akiknek cselekedetei érvényben lévő, bár immorális törvényeken alapultak – hívta föl rá a figyelmet a bíboros.

A Szovjetunió idején a vallást és az erkölcsöt elméletben helyettesítette a marxista-leninista ideológia. Az ideológia bukásával morális vákuum keletkezett; ezt érzékelve a volt kommunista országok vezetői megpróbáltak újra vallásos és morális keretet adni a társadalomnak, és mellőzik a relativista ideológiákat.

Erdő Péter megemlítette, hogy számos korábbi kommunista ország hangsúlyozza a vallás szerepét új alkotmányában. Magyarország alkotmánya kimondja, hogy az egyházak, felekezetek és vallásos közösségek kiemelt fontosságú entitások, melyek értékeket és közösségeket hoznak létre.

Nyugaton az emberiség „a demokrácia antropológiai alapjainak megrendülése. A nyugati típusú demokrácia ugyanis feltételezi, hogy politikusok vagy pártok ésszerűen megfogalmazzák programjaikat, érvelnek mellette, a nagykorú, felelős polgárok pedig racionális érvek alapján választanak – folytatta Erdő Péter. Ez ma utópiának hangzik. Mindenek előtt azért, mert a valóságról alkotott kép rendkívül bonyolulttá vált éppen a tudományok fejlődése miatt.”

Rendkívül nagy bizalomnak kell lennie valakiben ahhoz, hogy elhiggye egy politikai program alapvető premisszáit, hogy a demokratikus többség által megválasztott testület számíthasson a társadalom bizalmára. Ez egy ördögi körnek tűnik. Előre bizalmat kell szavaznunk valakinek ahhoz, hogy az a döntés létrejöhessen, amiben bízni tudunk – mutatott rá.

Erdő Péter kifejezte aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy milyen hatással lesznek a tudományos vívmányok az emberi jogokra a társadalmat szabályozó vallásos erkölcsi keret nélkül. Az emberiségnek szembe kell néznie azzal a kihívással, hogy a jogon alapuló erkölcsiség nem tud lépést tartani a technológiai vívmányokkal.

A felfedezések a valóság új szintjeit nyitják meg; az erkölcsi megítélés és jogi eljárás szempontjától szükséges tényleírás pedig hátramarad.

Mindennek ellenére a bíboros hangsúlyozta: az emberek nem fáradhatnak bele az alapvető erkölcsi értékekhez való ragaszkodásba – írja az EWTN News hírportál –, amelyeket az újonnan felmerülő helyzetekben is alkalmazni kell.

A Nyugat judeokeresztény öröksége középpontjában egy jóakaratú Istenbe vetett hit áll, és a remény, hogy a Teremtő keresi az emberiséggel való kapcsolatot, kommunikálni akar velünk. Ebből a kommunikációból fakad a bizalmunk.

Ez pedig, azon túl, hogy egy alapvető morális nézőpontot biztosít számunkra, még többet is nyújt: bizalomra indítja az egyént és a közösséget egyaránt. „Bizalmat ad abban, hogy bár a saját megismerő képességünk a valóság teljességével nem tart lépést, a számunkra szükséges ismeretekhez és felismerésekhez újra és újra eljuthatunk. Megismerésünk gyengesége tehát nem ad okot arra, hogy feladjuk az igazság keresését és a törekvést a valóságnak megfelelő, helyes cselekvésre” – zárta előadását Erdő Péter.