Ferenc pápa: Ujjongjunk a nagy dolgokért, melyeket az Úr végbevitt életünkben!

Augusztus 15-én délben a Szentatya Szűz Mária hálaénekének két szaváról, az ujjongásról s a magasztalásról elmélkedett, utána pedig megáldotta azt a hatezer rózsafüzért, amelyet a Szíriában élő katolikus családoknak küldenek.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumban, a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének főünnepén, a Szent Szűz így imádkozik: „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong Istenben, az én megmentőmben” (Lk 1,46–47). Nézzük az igéit ennek az imának: magasztal és ujjong. Két ige: magasztal és ujjong. Akkor szoktunk ujjongani, amikor annyira jó dolog történik velünk, hogy nem elég belül, lelkünk mélyén örülni, hanem egész testünkkel ki akarjuk fejezni boldogságunkat: ekkor ujjongunk. Mária Isten miatt ujjong. Talán velünk is megesett már, hogy az Úr miatt ujjongtunk. Szoktunk ujjongani egy jó eredmény miatt, egy jó hír miatt, ma viszont Mária arra tanít, hogy Istenben ujjongjunk. Miért? Mert ő, Isten, „nagy dolgokat” tesz (vö. Lk 1,49).

A nagy dolgokra a másik ige utal: magasztalni. „Lelkem magasztalja.” Magasztal. Magasztalni épp azt jelenti, hogy kiemelünk egy valóságot a nagyságáért, a szépségéért… Mária előtérbe állítja az Úr nagyságát, dicséri őt, és azt mondja, hogy ő valóban nagy. Fontos, hogy az életben nagy dolgokat keressünk, különben elveszünk a sok apróság között. Mária megmutatja, hogy ha azt akarjuk, hogy életünk boldog legyen, akkor első helyre Istent kell tennünk, mert egyedül ő nagy. Hányszor előfordul azonban, hogy jelentéktelen dolgokat hajszolunk: előítéletek, neheztelések, versengés, irigykedés, hiú ábrándok, felesleges anyagi javak… Mennyi jelentéktelen apróság van az életünkben! Tudjuk jól. Mária ma arra hív, hogy azokra a „nagy dolgokra” emeljük tekintetünket, amelyeket az Úr végbevitt benne. Bennünk is, valamenyiünkben, az Úr sok nagy dolgot visz végbe! Fel kell ismernünk őket, ujjonganunk kell miattuk, és magasztalnunk kell Istent ezekért a nagy dolgokért!

A „nagy dolgokat” ünnepeljük ma. Mária a mennybe vétetett: a kicsiny és egyszerű elsőként kapja meg a legnagyobb dicsőséget. Ő, aki emberi teremtmény, egy közülünk, eléri az örökkévalóságot lélekben és testben. És ott vár bennünket, ahogyan egy anya várja gyermekeit, hogy hazatérjenek. Isten népe ugyanis őt a „menny kapujának” nevezi. Mi úton vagyunk, a fenti otthon felé vándorolunk. Ma Máriára tekintünk, és a célt látjuk. Látjuk, hogy egy teremtmény felvétetett a feltámadt Jézus Krisztus dicsőségébe, és ez a teremtmény csak ő lehetett, a Megváltó anyja. Látjuk, hogy a mennyországban Krisztussal, az új Ádámmal együtt ott van ő is, Mária, az új Éva, és ez bátorságot és reményt ad nekünk idelenti zarándoklásunkban.

Mária mennybevételének ünnepe felhívás mindnyájunknak, különösen azoknak, akiket kételyek töltenek el és szomorúak, akik lesütött szemmel járnak, és nem tudják felemelni tekintetüket. Nézzünk fel, a menny nyitva van; nem kelt félelmet, már nem idegen, mert a menny küszöbén egy anya áll, aki vár bennünket, és ő a mi anyánk! Szeret bennünket, mosolyog ránk és állandóan segít bennünket. Ahogyan minden anya a legjobbat akarja gyermekeinek, azt mondja nekünk: Értékesek vagytok Isten szemében, nem a világ apró vigaszaiért, hanem a menny nagy örömeiért lettetek teremtve!” Igen, mert Isten öröm, nem unalom! Isten öröm! Engedjük, hadd fogjon kézen minket a Szűzanya! Valahányszor kézbe vesszük és imádkozzuk a rózsafüzért, újabb lépést teszünk az élet nagy célja felé.

Engedjük, hogy az igazi szépség vonzzon bennünket, ne engedjük, hogy beszippantsanak az élet jelentéktelen apróságai, hanem a menny nagyságát válasszuk! A Szent Szűz, a menny kapuja, segítsen, hogy mindennap bizalommal és örömmel tekintsünk oda, ahol a mi igazi otthonunk van, ahol ő van, aki anyaként vár bennünket!

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

Kedves testvéreim!

Szeretném kifejezni közelségemet több dél-ázsiai ország lakosságához, melyeket keményen sújtottak a monszunesők. Imádkozom az áldozatokért és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberekért, az összes hajléktalan családért. Az Úr adjon erőt nekik, és mindazoknak, akik segítik őket.

Ma sok zarándok egybegyűlt a lengyelországi Częstochowában, hogy a mennybe fölvett Szűz Máriát ünnepeljék, és hogy megemlékezzenek a Szentszék és Lengyelország közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról. Szeretettel üdvözlöm mindazokat, akik egybegyűltek a Fekete Madonna lábánál, és biztatom őket, hogy imádkozzanak az egész Egyházért. Az itt lévő lengyeleket is köszöntöm!

Szeretettel köszöntelek benneteket, Olaszországból és már országokból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm a Donum Dei misszionárius családot, a Claret Szent Antal Mária Világi Uniót, a „Festeros de San Vicente” venezuelai csoportot, akik Valenciából érkeztek, végül pedig a novoli fiatalokat, akik iskolai táborban vannak.

Most pedig kérlek benneteket, kísérjétek imátokkal ezt a mozdulatot: megáldok jó sokat azok közül a rózsafüzérek közül, amelyeket Szíriában élő testvéreinknek fogunk elküldeni. A Szükséget Szenvedő Egyház segélyszervezet kezdeményezésére mintegy hatezer rózsafüzért készítettek a kármelita nővérek Betlehemben. Ma, ezen a nagy Mária-ünnepen megáldom őket, aztán pedig majd kiosztják őket a Szíriában élő katolikus közösségeknek, főleg olyan családoknak, akik elveszítettek valakit a háború következtében. A hittel végzett imádságnak nagy ereje van! Továbbra is imádkozzuk a rózsafüzért a békéért a Közel-Keleten és az egész világon!

Mielőtt áldást adok, imádkozzuk el az üdvözlégyet!

Üdvöz légy, Mária…

[Áldást ad.]

Áldott mennybevétel-ünnepet kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Évközi 19. hét csütörtök

Évközi 19. hét csütörtök

Szent Lukács a mai Evangéliumban azokkal a képekkel és szavakkal írja le Mária látogatását Erzsébetnél, mint amelyeket az Ószövetségben a frigyláda Jeruzsálembe való felvitelének leírásában olvashatunk. Ahogy Dávid liturgikus táncot járt örömében a frigyláda előtt, úgy az eredeti görög szöveg szerint a magzat Keresztelő Szent János is liturgikus szent táncot járt az élő frigyláda, a Szent Szűz előtt, akiben Isten dicsősége, Jézus volt jelen. Mária is körülbelül három hónapig maradt ott Zakariás házában, mint egykor a frigyláda Obedeus házában – és mindkét ház áldásban részesült. A Szent Szűznek a lorettói litániában szereplő megszólítása – „Frigynek szent szekrénye” – tehát nem csupán szép költői kép, hanem mélységes bibliai igazságot hordozó kijelentés: az új és örök szövetség Isten és ember között maga Jézus, aki valóságos Isten és valóságos ember, a szövetség ládája viszont a Szent Szűz testestül-lelkestül, mert ő előbb hitébe, majd testébe fogadta az új és örök szövetséget, a megtestesült örök Igét, a második isteni személyt.

Amilyen szorosan összetartozik a szövetség ládája és a benne lévő isteni dicsőség, olyan szorosan összetartozik Szűz Mária ma ünnepelt megdicsőülése Jézus Krisztus megdicsőülésével – ezért bár Szent Pál nem említi külön a Szűzanyát, amikor a feltámadás sorrendjéről beszél, hiszen ő csak a kezdetre és a végre összpontosít, Szűz Mária megdicsőülésének hittitka szervesen hozzátartozik a hitletéteményhez. Isten pedig azért nyilatkoztat ki nekünk egy-egy hittitkot, hogy az üdvösségünkre legyen. Ezért is fontos, hogy szemléljük ezt a misztériumot, úgy is, mint saját örök jövőnk zálogát.

Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük Neked a mai ünnepet, mely Édesanyád, a Boldogságos Szent Szűz megdicsőülésének és a mi test szerinti megdicsőülésünknek is ünnepe. Add kegyelmedet, hogy bármi történjék is velünk, bármilyen keserű legyen is az életünk, Szűz Mária anyai közbenjárására a ma ünnepelt hittitok, a megnyílt ég s benne a szövetség szekrényének és a napba öltözött Asszonynak látomása ott éljen a szívünkben, megerősítve minket a holtak feltámadásának várásában és az örök dicsőség reményében.

Egénai Szent Atanázia

Szent Atanázia

özvegy. 

~860.

A görög Egéna szigetén élt. Férjét rávette, hogy kolostorba vonuljon, ő maga, társnőivel félig kolostori, félig remete életet élt. Alázatos, szelíd és önsanyargató volt. Sokat böjtölt, dúrva szőrből készült ruhát viselt, fekvőhelye kő volt. Halála után teste hosszú éveken keresztül ép maradt és kellemes illatot árasztott. †

A lengyel püspöki konferencia elnökének nyilatkozata az LMBT-ideológia terjedéséről

Az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk magyar fordításban Stanisław Gądecki érsek, Lengyelország Püspöki Konferenciájának elnöke nyilatkozatát, melyet az LMBT-mozgalom (leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek) ideológiájának térnyerése kapcsán fogalmazott meg augusztus 9-én.

A nyári szabadságolás időszakának ellenére, amelynek a pihenés és az Isten alkotta természeti szépségekre való rácsodálkozás idejének kellene lennie, vita támadt Lengyelországban az LMBT-ideológiáról. Ez a helyzet valószínűleg a LMBT közösség offenzív megnyilvánulásaihoz és az országunkban szervezett melegjogokat támogató demonstrációk számának látható növekedéséhez, valamint az LMBT-ideológiának az iskolai szexuális nevelésben való megjelenéséhez kapcsolódik, amelyet az egyes helyi (önkormányzati) döntéshozó hatóságok a nyári szünet után terveznek bevezetni a tanrendben.

Az úgynevezett szexuális kisebbségekhez tartozó személyek a fivéreink és nővéreink, akikért Krisztus életét adta és akiknek a megváltását ugyanúgy akarja. Ezen személyek tisztelete ugyanakkor önmagában nem vezethet olyan ideológiával való egyetértéshez, amely megváltoztatja a társadalmi szokásokat és az emberek közötti kapcsolatokat. „A szokásoknak és az erkölcsöknek ez a forradalma – hangsúlyozza Ferenc pápa – gyakran lobogtatta a »szabadság zászlaját«, valójában spirituális és anyagi pusztítást végzett megszámlálhatatlanul sok ember számára, különös tekintettel a legsebezhetőbbekre.” (Ferenc pápa beszéde a Hittani Kongregáció nemzetközi konferenciáján, Vatikán, 2014. november 17.)

Ezúton arra szólítom fel a helyi önkormányzatokat, hogy ne hozzanak olyan döntéseket – a diszkrimináció megakadályozásának álcája alatt –, melyek alapja olyan ideológia, amely tagadja és összemossa a nemek közötti különbségeket, valamint a férfi és női szerepeket. Hasonló módon arra szólítom fel a parlamenti képviselőket, hogy álljanak ellen az LMBT közösség hosszú távú terveinek, amelyek a lengyel törvények megváltoztatásához vezetnének, és az azonos neműek úgynevezett házasságának és számukra a gyermekek örökbefogadásának engedélyezését célozzák.

A kritikák hulláma, mely a Krakkói Főegyházmegyét, az érseket és a professzorokat érte az LMBT-ideológiával szembeni ellenvéleményük megfogalmazása miatt, arról a totalitárius ideológiáról tanúskodik, mely gyökeret vert bizonyos médiumokban, ami abban nyilvánul meg, hogy kirekesztik a másként gondolkodókat. Ezért felhívással fordulok minden jó szándékú emberhez, hogy biztosítsa a diszkriminációmentes közbeszédet, ne csak a már említett ideológia támogatói számára, hanem az ellenvéleményt megfogalmazók számára is, a véleménynyilvánítás egyenlő esélyét szem előtt tartva.

Stanisław Gądecki
Poznań érseke,
Lengyelország Püspöki Konferenciájának elnöke

Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke augusztus 13-án kifejezte támogatását a kérdésben a lengyel főpásztori testület elnökének címzett levelében. Az MKPK elnöke üzenetében hangsúlyozta: „Értetlenül állunk az önöket ért méltatlan támadások előtt, hiszen csupán a Katolikus Egyház tanítását fejtették ki korunk egyik jelenségével kapcsolatban.”

Évközi 19. hét szerda

Évközi 19. hét szerda

Mózes százhúsz évet élt a földön, méghozzá mindvégig erőben-egészségben. Halálában, bármilyen szép és méltóságteljes volt is, mégis ott volt egy csepp keserűség, hiszen látta élete célját, a tejjel-mézzel folyó Kánaánt, de nem léphetett be földjére, mert Isten műveiről földiesen gondolkodott.

Nem elég egyszer megpillantani Isten csodás művét, hanem szüntelenül kell szemlélni, és merni is kell ráhagyatkozni a mindennapok egyformaságában. S mindezt nem elszigetelten, csak a magunk gondjával törődve kell tenni, hanem szívünkkel a másik emberhez fordulva, és vele együtt Istenhez. Még ha egyedül, magányosan élünk is, nem szabad bezárkóznunk, hanem közösségre kell lépnünk másokkal az imádságban, ahogy Jézus mondja a mai Evangéliumban. A legjobb előkészület az új ígéret földjére való bevonulásra ez a közösség, amely a közös imádságban, Isten országának együttes szemlélésében, az Úr jelenlétében való szüntelen megmaradásban valósul meg. Ez azután elvezet arra a teljes életre, amely nem zárul le a testi halállal, hanem túlnyúlik rajta, s átvezet abba az országba, amely boldogító közösség az Istennel és az ő szentjeivel, s amelyhez képest a százhúsz esztendő csak egy röpke pillanat, mert az az élet el nem múlik soha.

Urunk Jézus, taníts meg bennünket, hogy életünkről, annak lényegéről és igazi céljáról, a boldog örök életről ne földiesen, hanem a Te tetszésed szerint gondolkodjunk. Segíts, hogy ne azzal törődjünk, hogy éppen hol tartunk az úton: messze vagyunk-e még a céltól, vagy már ott állunk az Ígéret földjének kapujában, hanem Rád figyeljünk, és csodás tetteid emlékezetéből s a boldog megérkezés ígéretéből nap mint nap erőt merítve a nehézségek idején is hűségesen kitartsunk Melletted.