Ferenc pápa: Ujjongjunk a nagy dolgokért, melyeket az Úr végbevitt életünkben!

Augusztus 15-én délben a Szentatya Szűz Mária hálaénekének két szaváról, az ujjongásról s a magasztalásról elmélkedett, utána pedig megáldotta azt a hatezer rózsafüzért, amelyet a Szíriában élő katolikus családoknak küldenek.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumban, a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének főünnepén, a Szent Szűz így imádkozik: „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong Istenben, az én megmentőmben” (Lk 1,46–47). Nézzük az igéit ennek az imának: magasztal és ujjong. Két ige: magasztal és ujjong. Akkor szoktunk ujjongani, amikor annyira jó dolog történik velünk, hogy nem elég belül, lelkünk mélyén örülni, hanem egész testünkkel ki akarjuk fejezni boldogságunkat: ekkor ujjongunk. Mária Isten miatt ujjong. Talán velünk is megesett már, hogy az Úr miatt ujjongtunk. Szoktunk ujjongani egy jó eredmény miatt, egy jó hír miatt, ma viszont Mária arra tanít, hogy Istenben ujjongjunk. Miért? Mert ő, Isten, „nagy dolgokat” tesz (vö. Lk 1,49).

A nagy dolgokra a másik ige utal: magasztalni. „Lelkem magasztalja.” Magasztal. Magasztalni épp azt jelenti, hogy kiemelünk egy valóságot a nagyságáért, a szépségéért… Mária előtérbe állítja az Úr nagyságát, dicséri őt, és azt mondja, hogy ő valóban nagy. Fontos, hogy az életben nagy dolgokat keressünk, különben elveszünk a sok apróság között. Mária megmutatja, hogy ha azt akarjuk, hogy életünk boldog legyen, akkor első helyre Istent kell tennünk, mert egyedül ő nagy. Hányszor előfordul azonban, hogy jelentéktelen dolgokat hajszolunk: előítéletek, neheztelések, versengés, irigykedés, hiú ábrándok, felesleges anyagi javak… Mennyi jelentéktelen apróság van az életünkben! Tudjuk jól. Mária ma arra hív, hogy azokra a „nagy dolgokra” emeljük tekintetünket, amelyeket az Úr végbevitt benne. Bennünk is, valamenyiünkben, az Úr sok nagy dolgot visz végbe! Fel kell ismernünk őket, ujjonganunk kell miattuk, és magasztalnunk kell Istent ezekért a nagy dolgokért!

A „nagy dolgokat” ünnepeljük ma. Mária a mennybe vétetett: a kicsiny és egyszerű elsőként kapja meg a legnagyobb dicsőséget. Ő, aki emberi teremtmény, egy közülünk, eléri az örökkévalóságot lélekben és testben. És ott vár bennünket, ahogyan egy anya várja gyermekeit, hogy hazatérjenek. Isten népe ugyanis őt a „menny kapujának” nevezi. Mi úton vagyunk, a fenti otthon felé vándorolunk. Ma Máriára tekintünk, és a célt látjuk. Látjuk, hogy egy teremtmény felvétetett a feltámadt Jézus Krisztus dicsőségébe, és ez a teremtmény csak ő lehetett, a Megváltó anyja. Látjuk, hogy a mennyországban Krisztussal, az új Ádámmal együtt ott van ő is, Mária, az új Éva, és ez bátorságot és reményt ad nekünk idelenti zarándoklásunkban.

Mária mennybevételének ünnepe felhívás mindnyájunknak, különösen azoknak, akiket kételyek töltenek el és szomorúak, akik lesütött szemmel járnak, és nem tudják felemelni tekintetüket. Nézzünk fel, a menny nyitva van; nem kelt félelmet, már nem idegen, mert a menny küszöbén egy anya áll, aki vár bennünket, és ő a mi anyánk! Szeret bennünket, mosolyog ránk és állandóan segít bennünket. Ahogyan minden anya a legjobbat akarja gyermekeinek, azt mondja nekünk: Értékesek vagytok Isten szemében, nem a világ apró vigaszaiért, hanem a menny nagy örömeiért lettetek teremtve!” Igen, mert Isten öröm, nem unalom! Isten öröm! Engedjük, hadd fogjon kézen minket a Szűzanya! Valahányszor kézbe vesszük és imádkozzuk a rózsafüzért, újabb lépést teszünk az élet nagy célja felé.

Engedjük, hogy az igazi szépség vonzzon bennünket, ne engedjük, hogy beszippantsanak az élet jelentéktelen apróságai, hanem a menny nagyságát válasszuk! A Szent Szűz, a menny kapuja, segítsen, hogy mindennap bizalommal és örömmel tekintsünk oda, ahol a mi igazi otthonunk van, ahol ő van, aki anyaként vár bennünket!

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

Kedves testvéreim!

Szeretném kifejezni közelségemet több dél-ázsiai ország lakosságához, melyeket keményen sújtottak a monszunesők. Imádkozom az áldozatokért és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberekért, az összes hajléktalan családért. Az Úr adjon erőt nekik, és mindazoknak, akik segítik őket.

Ma sok zarándok egybegyűlt a lengyelországi Częstochowában, hogy a mennybe fölvett Szűz Máriát ünnepeljék, és hogy megemlékezzenek a Szentszék és Lengyelország közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról. Szeretettel üdvözlöm mindazokat, akik egybegyűltek a Fekete Madonna lábánál, és biztatom őket, hogy imádkozzanak az egész Egyházért. Az itt lévő lengyeleket is köszöntöm!

Szeretettel köszöntelek benneteket, Olaszországból és már országokból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm a Donum Dei misszionárius családot, a Claret Szent Antal Mária Világi Uniót, a „Festeros de San Vicente” venezuelai csoportot, akik Valenciából érkeztek, végül pedig a novoli fiatalokat, akik iskolai táborban vannak.

Most pedig kérlek benneteket, kísérjétek imátokkal ezt a mozdulatot: megáldok jó sokat azok közül a rózsafüzérek közül, amelyeket Szíriában élő testvéreinknek fogunk elküldeni. A Szükséget Szenvedő Egyház segélyszervezet kezdeményezésére mintegy hatezer rózsafüzért készítettek a kármelita nővérek Betlehemben. Ma, ezen a nagy Mária-ünnepen megáldom őket, aztán pedig majd kiosztják őket a Szíriában élő katolikus közösségeknek, főleg olyan családoknak, akik elveszítettek valakit a háború következtében. A hittel végzett imádságnak nagy ereje van! Továbbra is imádkozzuk a rózsafüzért a békéért a Közel-Keleten és az egész világon!

Mielőtt áldást adok, imádkozzuk el az üdvözlégyet!

Üdvöz légy, Mária…

[Áldást ad.]

Áldott mennybevétel-ünnepet kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!