Antiochiai Szent Teodóz

Antiochiai Szent Teodóz

 atya

Teodóz Antiochiában született istenfélő családban. Szüleitől jó nevelést kapott. Fiatal korában elhagyta szülei házát, a gazdagságot, és Jézus szavait követve mindent, ami a világhoz tartozik. Egy erdős helységben a tenger mellett épített magának egy kis cellát és abban élt. Ott szigorú vezeklő életet élt. Ruhája alatt vasláncot hordott állandóan. Közben öldökölte magában a lelki szenvedélyeket, harcolt a tisztátalan gondolatok ellen. Mindezeket imáival és böjtjeivel igyekezett sikerre vinni. Ezenkívül a testi munkákból is kivette részét. Amikor olyan emberek keresték fel, akik a tökéletesség utáni vágyukban az ő vezetését akarták követni, kolostort épített számukra. Teodóz különös figyelmet szentelt az utasoknak. Szent életének hírére messze földön ismeretes lett a neve. Sokan felkeresték. Még a rablók is tisztelték, imádságát kérték. A mohamedán arabok támadásai elpusztították kolostorát, ezért visszatért Antiochiába. Ott egy kis cellát épített, amiben haláláig élt. Békében halt meg hosszú élet után 412 körül.

Böjte Csaba: Az irgalmasság iskolája – az éhezőknek ételt adni

Böjte Csaba ferences szerzetes a Ferenc pápa által meghirdetett rendkívüli szentévben elindította „Az irgalmasság iskolája” című beszédsorozatát. 2016. január 3-án a dévai templomban tartott elmélkedésben az irgalmasság testi cselekedeteinek első állomásáról beszélt: az éhezőknek ételt adni.

Csaba testvér az éhezőknek adott étel kapcsán bibliai történeteket, szentek életének eseményeit, hétköznapi, személyes történeteket elevenített fel a tőle megszokott magával ragadó módon, a mély gondolatokat tréfával átszőve, hogy kézzel foghatóvá tegye az irgalmasságnak ezt a fontos cselekedetét, amelyre oly nagy szükség van napjainkban is.

Jézus cselekedeteiből indult ki a dévai templomban elmondott homíliájában: Oszd meg kenyeredet az éhezőkkel – áll a Szentírásban. Jézus maga ezt tette: Péter hálóját megtöltötte hallal; az első tanítványokat meghívta magához, vele vacsoráztak; kenyeret szaporított. Úgy tűnik, nem hagyja éhezni a körülötte élő embereket, a Galileai-tenger partján saját kezével készített ételt. Nem tudjuk, milyen volt az étel, majd a mennyországban elkérjük tőle a receptjét – tréfálkozott Csaba testvér.

Felidézte Árpád-házi Szent Erzsébet alakját, aki olyan nagylelkű volt a szegényekkel, hogy saját rokonai határt akartak szabni felebaráti szeretetének. Böjte Csaba hozzátette: sok szent cselekedett hasonlóan. A Szentírásban azt olvassuk, a diakónusokat is azért választották, hogy ők osszák az ételt a szegényeknek.

Ezt követően a saját életéből elevenített fel jeleneteket, amelyek azt bizonyítják, milyen jó dolog az éhezőknek enni adni; az ember szívében benne él a vágy, hogy megsegítse a többieket. Az első történet fiatalkorából való, amikor még nem volt szerzetes, a gondolattal is talán csak kacérkodott, egy bányában dolgozott. Csíksomlyón volt egy állami árvaház, ahol négyszáz gyermek élt, akikkel gyakran találkozott a városban, nagy szeretettel vették körül. Egyszer engedélyt kért az igazgatótól, hogy elvihesse őket moziba. Hat-hét gyerekkel elindult, vett nekik egy nagy csomag édes-ropogós cukorkát. Amikor a kicsik megkapták, a főtéren minden arra sétáló gyereknek adtak belőle. Olyan jó volt látni, hogy az emberben, a kicsi gyermekben is milyen mélyen benne él a vágy, hogy megossza a kapott finomságot társaival. Ez az erény alapfokon mindannyiunkban benne van, Isten belénk ültette – állapította meg. Hozzátette, ki lehet ölni ezt a vágyat az emberből, a szegényekben azonban megmarad.

Isten az ember lelkébe beleültette a jóságot, benned is megvan! Jó dolog jónak lenni! Jó dolog ételt készíteni másoknak! – buzdította hallgatóit Böjte Csaba. Megosztotta velük egy kisgyermek történetét, aki úgy került hozzájuk, hogy az első napon nem bírta megemészteni a finom ételt, de abba sem tudta hagyni az evést, annyira éhes volt, bár összeszorult kis gyomrába nem fért több. Egy másik kisgyermek pedig Csaba testvér ujját szopogatta, annyira éhes volt.

Böjte Csaba elmondott egy másik történetet is annak igazolására, hogy nem csak a szegények tudnak jók lenni. A dévai gyermekotthonban egyszer ellenőrzés volt, az állategészségügyi szakember lezáratta a félig amúgy is üres hűtőszekrényt. Már-már azon gondolkoztak, zsíros kenyeret kennek ebédre, amikor jött valaki egyházadót fizetni, akiről hamar kiderült, hogy az állategészségügyi hatóság vezetője. Megnézte a hűtőt, azt mondta, a legnagyobb baj vele az, hogy üres: hazament, és elhozta a mélyhűtője tartalmát, telerakta Csaba testvérék hűtőszekrényét finomságokkal.

Később az alapítvány megvette Déván az önkiszolgáló éttermet, hogy a konyha megfelelő legyen. Hány tonna élelmet adott ki Isten nevében a szakács néni azon a kis ablakon gyerekeknek, bajban lévő embereknek! Jó dolog az irgalmasság útján járni. Jó dolog a kenyerünket megosztani – buzdított Csaba testvér, aki ezt követően gyermekkora legszemélyesebb élményét osztotta meg a hívekkel.

Csíkszeredában közel laktak az állomáshoz, nagymamája és édesanyja szinte mindennap megvendégelt egy tányér étellel valakit, sokszor egy-egy koldus a tornácukon aludt. „Fiam, Isten kirendeli” – szokta mondani a nagymama.

„Adja az Isten, hogy tényleg merjünk rálépni az irgalmasság útjára. Nem elég tudni a jót – jónak lenni jó –, hanem hazafelé, ha meglátunk egy koldust, talán hívjuk meg egy kávéra. Menjünk ki az állomásra, ha marad valami az ebédből, próbáljuk odaadni a hajléktalan csavargóknak. Legyünk jók, és hívjunk meg olyanokat, akik nem tudják viszonozni a mi jóságunkat. Mert ha azoknak adunk, akik viszonozni tudják…, akkor nem lesz számlánk a Jóistennél. Adja az Isten, hogy a mennyek országában, ott a mennyei nagy könyvelőségen, ahol minden pohár vizet számon tartanak, sok munkát adjunk jóságunkkal. Írják fel mindazt, amit szeretetből tettünk. Ámen” – zárta Az irgalmasság iskolája sorozat első homíliáját a dévai templomban Böjte Csaba ferences testvér.

Január első hetében kezdődött a dévai ferences szerzetes beszédsorozata, amely húsvét ünnepével ér véget. Hétről hétre az irgalmasság tizennégy cselekedete közül egyet-egyet elmélkedik át Csaba testvér. Minden héten legalább két elmélkedést szeretne megosztani az iskolába beiratkozott tanulókkal.

Az Irgalmasság Szent Éve 42.

Nagy Szent Leó pápa leveleiből ad izelítőt papjainak az Anyaszentegyház:Isten titeket arra választott ki, hogy vezessétek hozzá gyermekeit. Tanítsátok őket mindarra, amit a történelem folyamán Ő kinyilatkoztatott. Az említett nagy pápa ilyen alázatos útmutatás ajánl: „Semmit sem használ nekünk, ha csak azt mondjuk, hogy Urunk, a Boldogságos Szűz Mária Fia igazi és tökéletes ember, és ugyanakkofr nem hisszük, hogy ő az az ember, akit az evangéliumok meghirdetnek. Máténál ugyanis ezt olvassuk: Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Ábrahám fiának, Dávidnak volt a fia. (Mt 1,1), és emberi származását úgy mondja el időrendben, hogy a nemzetségek sorát egészen Józsefig vezeti le, akinek az Úr Anyja volt a jegyese. Lukács viszont fordítva fordítva mondja el a nemzetségso.Így az emberi nem őséhez tér vissza, és kimutatja, hogy az első Ádám és az új Ádám ugyanazzal a gtefrmészettel rendelkezik. Az ISTEN Fia az ő mindenhatósága folytán úgy is taníthatta volna az embereket, és úgy is üdvözíthette volna őket, ha csak úgy jelent volna meg a világon, mint ahogy az ősatyáknak és a prófétáknak megjelent látható alakban, amikor Jákobbal küzködött, vagy szólt az emberekhez, vagy amikor mint vendég látgogatta meg őket, sőt együtt is étkezett velük. De mindezek a megjelenések csak előképei voltak annak az Embernek, akinek az ősatyáktól való igazi származását titokzatos módon előre megjövendölték. Éppen ezért nem is hozhatták létre ezek a megjelenések a mi öröktől fogva elhatározott helyreállításunk biztosítékát, mivel még nem szállt le a Szentlélek a Szent Szűzre, és a Magasságbeli ereje sem borította még el őt; hogy az ő szűzi méhében - ahol a Bölcsesség építi házát - testté legyen az Ige, hogy így az isteni és a szolgai egy személyben egyesüljön, és így időben szülessék az idők Teremtője; és aki által lett minden, maga is a mindenek közé szülessék. Ha ugyanis ez az új Ember a bűnös testhez hasonló alakban (Róm 8,3) föl nem vette volna mulandőságunkat; és aki az Atyával egyléyegű, az nem tartotta volna magához illőnek, hogy egytermészetű legyen az édes-anyjával is, és így emberi természetünket – a bűn kivételével —önmagával egyesítse, akkor mi még mindannyian a sátán igájában sinylődnénk. Nem élvezhetnénk a Győztes diadalát, ha e győzelmét nem a mi természetünkben aratta volna. Ebből a csdálatraméltó egységből let azután világosan érthetővé az újjászületés biztosítéka is, hiszen a keresztség által mi is ugyanabban a Szent-lélekben születtünk lelkileg újjá,mint aki által Krisztus Urunk fogantatott és született” (Brev.I.273)

Évközi 1 hét hétfő

Évközi 1 hét hétfő
1Sám 1, 1-8; Mk 1, 14-20
„Két felesége volt, az egyiket Annának, a másikat Fenennának hívták” 

„Volt egy Ramátaim-Szófimból, Efraim hegységéről való ember, akit Elkánának hívtak. Két felesége volt, az egyiket Annának, a másikat Fenennának hívták. Fenennánk voltak gyermekei, Annának viszont nem voltak gyermekei.” (1Sám 1, 1-2) Elkána tehát Efraim törzséből származott. Efraim Józsefnek, Jákob (Izrael) tizenegyedik fiának volt a fia. Az a családi bonyodalom, amelyet a szentíró megpendített a mai bevezető sorokban, már Jákobbal kezdődött. Jákob nem egészen szabályosan kapta meg apjától, Izsáktól az elsőszülöttségi áldást (Ter 27), ezért iker-bátyja haragja elől menekülnie kellett édesanyjának, Rebekkának a bátyjához, Lábánhoz költözött Ábrahám szülőföldjére, Háránba. Nagybátyja kedves volt hozzá, kedvére volt pontos munkája, de észrevette azt is, hogy kisebbik lánya, Ráchel tetszik unokaöccsének. Megegyeztek, hogy feleségül adja hozzá, ha előbb hét évig juhásza lesz a kedves rokon. Amikor eljött a házasságkötés ideje, megtörtént az egybekelés, Ráchel helyett az idősebb lány, Lia volt a vele hált asszony. A nagybácsi kevésbé szép lánya mellé egy hét múlva második feleségnek odaadta szebbik lányát is utólagos hét évi szolgálat fejében. Liának egymás után született négy fia, Ráchelnek viszont egy sem. Ekkor mindkét feleség egy-egy mellékfeleséget adott férjének, hogy Ráchel legalább a szolgálója révén mondhassa magát anyának. Tíz fiú volt már akkor Jákob mellett (6+2+2), amikor végre Ráchelnek is megszületett várva-várt kisfia: József. Ő az, akit testvérei okossága meg apjuk kitüntető szeretete miatt gyűlöltek, eladtak rabszolgának Egyiptomba. Ott keserves sors után a fáraó helyettese, alkirály lett. Két fia született: Efraim és Manassze. Őket Jákob unokasorsból fiainak fogadta. (Ter 48, 1-5). A honfoglaláskor ők saját nevükön örököltek törzsi vagyont. Efraim fiai közül való volt Elkána. Szeretett felesége nem tudott gyermeket szülni néki, ezért nősült újra. Fenenna szülte a fiúkat urának, és bosszantotta a szeretettebb asszonyt magtalansága miatt. Elkána évente egyszer családjával együtt elzarándokolt Silóba, ahol a szentsátort éppen felállították. Az egyik reggel bemutatták az áldozatot Istennek. Az áldozati állat húsából az egész család részesült. Elkána először fiai és lányai anyjának, majd az ő gyerekeinek adott egy-egy részt. Fenenna látható kárörömmel mutogatta Anna felé az áldozati részek bőségét. Látta ezt a szomorú győzelmi mámort Elkána és Anna is. Fenenna szeméből a szentsátor előtt a gyűlölet izzott Anna felé: Íme, Isten bezárta a méhedet! De nézz meg engem gyerekeimmel! (6) „Ezt tette vele, és ingerelte. Őt esztendőről esztendőre, valahányszor eljött az idő, és felmentek az Úr templomába- így ő csak sírt, és nem nyúlt az ételhez. Elkána a férje megkérdezte tőle: Anna, miért sírsz, miért nem eszel, és miért kesereg szíved? Nem érek én neked tíz fiúnál többet?” (7-8) Igen, Isten rendelése, hogy előbb a férjet szeresse az asszony, de a boldogságához lényegesen hozzátartozik az édesanyasság. Ha természeténél fogva meddő egy asszony, azt is nehezen viseli, de ha önmagát teszi valaki meddővé, azt később nem győzi majd siratni.

SZENT X. GERGELY

SZENT X. GERGELY 

PÁPA, III. r. 

(1210-1276)  

Családi nevén Visconti* Theobald, Piacenzában* született. Már fiatal korában kitűnt erényességével és értelmességével. Főként az egyházjog tudományának szentelte magát előbb Itáliában, majd Párizsban és Liége-ben* (másként Lüttichben). Párizsban több mint két évtizeden keresztül kapcsolatban volt az egyetemmel, az ottani ferencesekkel, Szent Bonaventurával. Ekkoriban lett a ferences III. rend tagja. IV. Kelemen Liége fődiákonusává avatta (még nem volt pap), majd megbízást kapott a Szentföld ügyében keresztes háború meghirdetésére. Theobald maga is felvette a keresztet. Amikor jóbarátja, IX. Lajos király meghalt 1270-ben, a Közel-Keletre sietett, hogy bátorítsa a király fiát és a kereszteseket. Közben látogatta a szent helyeket. Abban az időben majdnem három évig húzódott a pápaválasztás. Szent Bonaventura véleményét is kikérték, o a liégei fődiákonust ajánlotta. Meg is választották 1271. szept. l0-én. A Szentföldről Rómába visszatérve előbb pappá, majd püspökké szentelték, s 1272. márc. 27-én koronázták pápává X. Gergely néven. Pápai uralkodása ugyan rövid volt, csak három év és kilenc hónap, de azalatt az idő alatt is sokat tett, különösen mint a béke apostola. A ferencesekre is támaszkodott, mint pl. a Bologna és Velence közötti kibékülésben. O hívta össze 1274-re a Lyoni Egyetemes Zsinatot, amely két hónapig tartott s rövid életű egyesülést hozott létre a Keleti Egyházzal. A megelőző évben Szent Bonaventúrát bíborossá nevezte ki s maga mellett tartotta mint tanácsadót hónapokig. Hivatalos ügyeinek intézése közben buzgó imádságos éltet folytatott, Istennel bensőséges kapcsolatban maradt. Beszédmodorában tartózkodó, a táplálkozásban önmegtagadó volt. Halála 1276. jan. 10-én történt Arezzoban.
XIV. Benedek pápa iktatta nevét a Római Martyrologiumba.
„Nagy művészet érteni ahhoz, hagy Jézussal elbeszélgessünk, nagy okosság tudni, hogyan tarthatjuk magunknál Jézust. Légy alázatos és békességkedvelő, akkor veled lesz Jézus. Légy befelé élő, nyugodalmas ember, akkor nálad marad Jézus.” (Kempis: Krisztus követése II. 8.)

Imádság:

Istenünk, te Szent X. Gergely pápa által Egyházadat jó pásztorral ajándékoztad
meg. Add, hogy imádságos lelkületét, békeszeretetét s többi erényeit
követve és közbenjárására kegyelmi ajándékaidat elnyerjük. Krisztus, a mi
Urunk által

 

Ferenc pápa 26 gyermeknek szolgáltatta ki a keresztség szentségét

Ferenc pápa gyermekeket keresztel a Sixtus-kápolnában - RV

Urunk megkeresztelkedésének ünnepén Ferenc pápa 26 gyermeknek szolgáltatta ki a keresztség szentségét a Sixtus-kápolnában bemutatott szentmiséjén.

A Szentatya a következő kötetlen szavakkal fordult a gyermekek szüleihez, a szertartáson résztvevőkhöz:

Negyven nappal születése után Mária és József elvitték Jézust a jeruzsálemi templomba, hogy bemutassák Istennek. Ma, Urunk megkeresztelkedésének ünnepén, ti elhoztátok gyermekeiteket, hogy megkapják a keresztséget, hogy megkapják a hitet, amit az előbb kértetek, amikor kérdeztelek benneteket. „Akarom gyermekem számára a hitet”. És így adjuk át a hitet egyik nemzedékről a másikra, mint egy láncolatot az idők folyamán.

Ezek a kisfiúk és kislányok évek múlva helyetekbe lépnek gyermekeikkel, - unokáitokkal – és ugyanezt kérik majd: a hitet, amelyet a keresztségben kapunk meg; a hitet, amely ma a Szentlelket hozza el gyermekeitek szívébe, lelkébe, életébe. Kértétek a hitet. Az egyház, amikor átadja nektek a meggyújtott gyertyákat, arra kér benneteket, hogy őrizzétek meg a hitet ezekben a gyermekekben. És végül ne feledjétek el, hogy a legnagyobb örökség, amit gyermekeiteknek adhattok, az a hit; törekedjetek arra, hogy ne vesszen el, növeljétek a hitet és hagyjátok rájuk örökségül.

Ezen az örömteli napon azt kívánom nektek, hogy legyetek képesek a hitben nevelni gyermekeiteket, és a legnagyobb örökség, amelyet tőletek kapnak majd, legyen éppen a hit.

A pápa az édesanyákhoz fordulva megjegyezte: „amikor egy gyermek sír, mert éhes, ezt mondom az anyukáknak: Ha gyermeked éhes, adj neki nyugodtan enni”.

Kedves testvérek, emeljük fel fohászunkat az Atyához, az élet kezdetéhez és forrásához ezekért a gyermekekért, akik a Jézus Krisztusban való fogadott gyermekségre kaptak meghívást, fohászkodjunk szüleikért, keresztszüleikért és minden megkereszteltért.

Az Irgalmasság Éve 41.

„Igéjét Jákobnak hirdeti az Úr, törvényét és végzéseit Izrael népének.Az Úr Cirusz perzsa király által szabadítja meg népét.Az Úr így szól fölkentjéhez, Ciruszhoz, jobbját, hogy színe előt meghódoltassa a nemzeteket. és megoldja a királyok derekán az övet, hogy mdegnyissa előte az ajtókat, és ne maradjon egytlen kapu se zárva:Előtted meegyek, és megalázom a magasságokat; összetöröm az érckapukat, és a vas-zárakat leütöm. Neked adom az elrejtett kincseket, és a rejtekhelyek gazdagságát, hogy megtudd:Én vagyok az Úr, Izrael Istene, aki neveden szólítalak. Szolgámért, Jákobért és választottamért Izraelért szólítottalak a neveden. Dicső nevet adtam neked, bár nem ismertél. Én vagyok az Úr és senki más. Rajtam kívül nincs más Isien. Bár nem ismersz, mégis felöveztelek, hogy napkelettől napnyugagtig megtudják: rajtam kívül nincsen más. Én vagyok az Úr, és senki más! Én alkottam a világosságot és én teremtem a sögtétséget; én szerzek jólétet, és én idézem elő a balsorsot is. Én, az Úr viszem ezt végbe, mind. Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassátok közénk az Igazat! Nyíljék meg a föld, s teremje az Üdvözítőt, és sarjadjon vele szabadulás is. Én, az Úr, hozom ezt létre mind! Perbe szállhat-e alkotójával a cserép a föld cserepei közül? Mondhatja-e az agyag megmunkálójának: „Mit csinálsz?” És a mű? Milyen ügyetlen vagy!” Jaj annak, aki azt mondja apjának: Miért nemzel? És az asszonynak: ’Miért szülsz?” Ezt mondja az Úr, Izrael Szentje és Teremtője: „Rátok tatozik-e, hogy gyermekeim jövője felől kérdezzetek, vagy hogy meghatározzátok: mit tegyen a kezem? Nézzétek, én alkottam a földet, és én teremtettem az embert is, aki lakja. Az én kezem terjesztette ki az egeket, és én sorakoztattam fel minden seregüket. Én támasztottam, hogy győzelmet arasson, és mnden útját elegyengettem. Ő majd felépíti városomat, és visszahozza számüzöttjeimet váltságdíj és ajándék nélkül” A Seregek Ura mondja ezt így (Iz 45,1-13) Aki másként állítja, ostoba.Ki kell gyógyulnia.