SZICILIAI SZENT VITUS

Szent Vitus 

vértanú és társai

Vitus Szicíliából származott, atyja pogány volt. Keresztény dajkája Kreszcencia és ennek férje Modestus kereszténynek nevelték és megkereszteltették. Tizenkét éves korában felszólították, hogy tagadja meg hitét. A fiú a kínzások éheztetés, vesszőzés dacára állhatatos maradt, A hagyomány szerint egy angyal szabadította ki mindhármukat a börtönből, és Itáliába vezette. Dioklécián császár alatt nyerték el a vértanúságot 305-ben.

Ferenc pápa irgalmasság-pénteki látogatása értelmi fogyatékos fiataloknál

A pápa a Magocska közösség tagjaival - 

Május 13-án, pénteken délután Ferenc pápa felkereste a Róma környéki „Chicco” – „Magocska” – központot, ahol halmozottan fogyatékos fiatalokkal találkozott.

A látogatásról kiadott szentszéki közlemény felidézi, hogy a központ a Jean Vanier által 1964-ben alapított Bárka közösség nagy családjához tartozik. Jelen van az öt világrész több mint 30 országában. A „Hit és Világosság” szövetségével együtt a társadalom kirekesztettjeinek gondozásával foglalkozik. Olaszországban 1981-ben jött létre a „Chicco” közösség, ma 18 súlyos értelmi fogyatékosnak ad helyet. Egy másik központja Bolognában működik, hamarosan megnyílik harmadik háza Szardínia szigetén. A központ célja, hogy otthont biztosítson súlyosan fogyatékos személyeknek, életük főszereplőjévé tegye őket. A Bárka közösség alapeszméje a „tökéletlenség dicsérete”, vagyis tudatosítani kívánja, hogy senkit sem lehet diszkriminálni semmiféle fogyatékosság miatt. Aki felkeresi ezeket a központokat, felfedezi, hogy lakói milyen sajátos érzékenységgel rendelkeznek, képesek mély érzelmekre, szeretetre, barátságra vágynak.

Erőteljes jel a selejt kultúrájával szemben

Ferenc pápa látogatásával újabb erőteljes jelét adta, hogy hogyan lehet küzdeni a selejt kultúrája ellen. Gesztusának üzenete, hogy senkit sem lehet megfosztani a szeretettől, örömtől, méltóságtól, pusztán azért, mert értelmi fogyatékos. Senki nem engedheti meg magának, hogy másokat diszkrimináljon olyan előítéletekből fakadóan, amelyek elszigetelnek, magányba zárnak családokat és társulatokat. Ferenc pápa pénteken délután a fogyatékosakkal és önkéntes gondozóikkal együtt uzsonnázott, meghallgatta egyszerű szavaikat, örömmel osztozott ebben a meghitt családi pillanatban. Meglátogatta a legsúlyosabb fogyatékosakat is, szeretettel és gyöngéden köszöntötte őket.

Ferenc pápa és a központ lakói láncot alkotva imádkoztak a kápolnában

A Bárka közösség alapítójának szándéka szerint a fogyatékosoknak, képességeik szerint kézi munkát is kell végezniük. Ferenc pápa felkereste a központ kézműves műhelyét, ahol naponta kisebb tárgyakat alkotnak, érvényre juttatva kreativitásukat, fantáziájukat. Végül a kis kápolnában Ferenc pápa vezetésével, mindnyájan egymás kezét fogva, imádkoztak. A Szentatya este fél 7-kor búcsúzott el személyesen mindnyájuktól. A „Magocska” központ kap némi anyagi támogatást a városi vezetéstől, de tevékenysége nagymértékben a Gondviseléstől, a támogatók segélyeitől függ. Ferenc pápa, személyes pénzadományán kívül cukrászsüteményeket, gyümölcsöt – cseresznyét és barackot – vitt vendéglátóinak, akik nagy tapssal és örömmel fogadták az ajándékokat.

Ajándékozzunk gyöngédséget és szeretetet az Irgalmasság évében

A szentszéki közlemény megállapítja: Ferenc pápa ezzel a látogatásával kifejezte péteri szolgálatának egyik legkiemelkedőbb vonását: gondoskodását a legkisebbek, leggyengébbek iránt. Gyöngédségét és szeretetét ajándékozva az értelmi fogyatékosoknak, konkrét jelét adta annak, hogyan élhetjük meg a legjobban az Irgalmasság évét. Május 12-ig bezárólag, a jubileumi eseményeken több mint hét millióan (7.133.256) vettek részt – folytatódik a közlemény, amely emlékeztet rá: a mostani látogatás a pápa ötödik pénteki irgalmassági cselekedete volt. Januárban felkeresett egy időseket és vegetatív állapotú személyeket gondozó közösséget, februárban kábítószerfüggőségben szenvedőket látogatott meg, márciusban egy menekülteket befogadó olasz központban járt, majd áprilisban Leszbosz szigetére utazott.

Az Irgalmasság Szent Éve 167.

Szent Atyám,tartsd meg őket....

„Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, így beteljesedett az Írás. Most visszatérek hozzád, ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban” (Jn 17,11b-19) Az Atya tehát az igazság teljessége maga. Ugyanezt adta át a ’hajnalcsillag előtt tőle született Fiának. Az igazságot így fogalmazták meg a filozófusok: Az az igaz, ami megfelel a fogalmának. Isten tehát nemcsak, hogy van, hanem egyedül övé a teljes lét, ő maga a teljes lét. Mózessel való találkozása az égő, de el nem égő rózsabokornál ezt a kérdést tisztázza mindenek előtt: „Ha megérkezem Izrael fiaihoz, és így szólok hozzájuk: Atyáitok Istene küldött, akkor majd megkérdezik: Mi a neve? mit feleljek erre?” Isten ezt válaszolta: Én vagyok, aki vagyok. Azután folytatta: Így beszélj Izrael fiaihoz: „Aki van, az küldött engem hozzátok. Azután azt mondta Isten Mózesnek: ’Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene küldött hozzátok. Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre” (Kiv 3,13-15) Ezt a szentséget vesztette el Éva, amikor hitt a sátánnak, és evett a tiltott fa gyümölcséből. Adott belőle Ádámnak, ő is vétkezett. Amikor Jézus kegyelmével jóvá tesszük, akkor megszentelődünk újra.„De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése   előtt szerettél. Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is felismerték, hogy te küldtél. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek” (Jn 17,20-26) Mit tud mindebből az üzenetből a ma emberisége? Félelmem, hogy még Jézus Egyházának tagjai sem értik az Atya szeretetét. Amikor a paradicsom kertben Ádám egyedü állt, és végignézte az Isten által tervezett állatfajtákat, növényeket, amelyeket a mérhetetlen kertben megmutatott neki az egyetlen gazdának, megértette, hogy ezeket az Atya mind számára teremtette.Vedd birtokba, és tanuld meg, hogy hány évtizedig elég lenne ez a sok fajta felbecsülhetetlen értkű táplálék.Hozzád illő segítőtársat,feleséget adok melléd,hogy közösen folytassátok munkámat olyan szeretettel, ahogy ezt világot megteremtettem, kialakítottam, és eléd állítottam,hogy merj házasodni, utódokat világra hozni. A gonosz és buta ellenséget nyugtasd meg,hogy ha Isten ekkora kertet kimunkált, akkor miért rettegnék, hogy nem birom majd közös erővel előállítani utódaimnak a megfelelő mennyiségű és minőségű élelmet? Az ellenségeimnek soha nem hiszek.

 

 

Évközi 7. hét hétfő

Évközi 7. hét hétfő

E földi életben minden igazi beteljesülés egyben valamiképpen kezdet is, egy új, más minőségű életszakasz kiindulópontja. Így Jézus Krisztus utolsó gesztusa itt a földön, ahogy tanítványaira lehel e szavakkal: „Vegyétek a Szentlelket!”, egyszerre az ő földi működésének beteljesülése, és a mi mennyei életünk kezdete, míg emberi egzisztenciánk végleg meg nem érkezik az örök Kezdetbe és a végső Beteljesedésbe.

Keresztségünkkel megvalósul örök életre való születésünk, de ez egyben istenfiúi életünk kezdete is. A bérmálással a belső növekedés bizonyos fokú teljességre jut, de a keresztény nagykorúság küszöbét átlépve a krisztusi felnőttség kezdete is. Az Eucharisztia vételével beteljesedik a Krisztus életébe való beavatottságunk, de már az „elsőáldozás” elnevezés is jelzi, hogy ezzel valami új veszi kezdetét Jézussal való kapcsolatunkban. Bűnbánatunk a kiengesztelődés szentségében, a szentgyónásban nyeri el beteljesedését, de Isten bocsánatát befogadva egy új, ártatlan világba léphetünk be. A házasság szentsége az emberi szerelem beteljesítője, de valójában a házasok csak most indulnak el egy új, közös úton. Az újmisést sokszor ünneplik a hívek úgy, mint aki feljutott a hegycsúcsra, és a teljesség fényében áll, de ő alázatosan tudja, hogy most indul csupán, hogy beteljesítse a Krisztustól kapott küldetést. A szentkenet az emberi szenvedést teljesíti be azzal, hogy Krisztus áldozatába iktatva a beteget meggyógyítja, vagy erőt ad neki a további szenvedések elviseléséhez, egészen odáig, hogy a Krisztusban hívő haldokló Krisztussal együtt így kiálthat fel: „Beteljesedett!” – az égbe lépve azonban azt látja, hogy csak most kezdődik, amiért eddig élt…

Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük Neked a pünkösdi Lelket, akiben új módon, hatalmas erővel vagy jelen bennünk és közöttünk, aki által megtanítasz bennünket mindenre, s akivel már itt a földön megkezdted bennünk az újjáteremtés nagy művét. Add, hogy minden jót, amit megkezdtél bennünk, a Szentlélek bontakoztasson ki és vigyen teljességre bennünk az Atya dicsőségére és testvéreink javára.

KONSTANTINÁPOLYI SZENT ZSÓFIA

Szent Zsófia és három leánya
 [május 15.]

Úgy mondják, hogy Konstantinápolyban van a szent mártírok, Zsófia (Sophia) és három leánya, Hit (Fides), Remény (Spes) és Szeretet (Caritas) hatalmas temploma. Szent Zsófia a leányait Isten félelmében bölcsen nevelte. Az első tizenegy, a második tíz-, a harmadik nyolcéves volt, amikor letelepedtek Rómában. Zsófia vasárnaponként sorra látogatta az egyházakat, sok asszonyt megnyerve Krisztusnak.

Bevádolják őket Hadrianus előtt, akit szépségük annyira megragadott, hogy leányaivá akarta őket fogadni, ők azonban, mint a ganéjtól irtóztak tőle. Hitet először harminchat katona megverte, másodszorra mindenki szeme láttára kitépték mellbimbóit, és sebeiből tej, melléből pedig vér folyt. Felkiáltanak sokan, akik ezt látják, hogy a császár ítélete igazságtalan, a szűz pedig örvendezve ujjong. Harmadszorra izzó vasrostélyra helyezik a leánykát, de sértetlen marad. Negyedszerre egy olajjal és viasszal teli serpenyőbe teszik. Ötödszörre lefejezik.

Húgát, Reményt is előállítják, de nem volt hajlandó a bálványok előtt áldozatot bemutatni. Emiatt először zsírral, viasszal és gyantával teli üstbe vetik, és a kifröccsenő forró cseppek a hitetleneket égetik meg. Végül kard végez vele.

A harmadik leányt, Szeretetet, lévén ő a legkisebb, anyja bátorította, és Hadrianusnak ő sem hízelgett, nem is engedelmeskedett semmiben. Ezért az a gazember először kifeszíttette végtagjait, ízületeit szétszaggattatta, másodszorra megbotoztatta, harmadszorra megvesszőztette, negyedszerre tüzes kemencébe vettette, amiből hatvankönyöknyi láng csapott ki és hatezer bálványimádót ölt meg. A szűz pedig sértetlenül sétált a tűz közepében, s mint az arany, sugárzott. Ötödszörre tüzes fúrókkal fúrták át, és így a vértanúk győzelmi táncával, kard által jutott el a koronához.

A kiváló leányok kiváló édesanyja a jelenlevőkkel együtt eltemette földi maradványaikat, és a sírra borulva így kiált: „Vágyódom veletek lenni, drága leányaim.” Ekkor Zsófia békességben elköltözött, s az ott lévők kedves leányai mellé temették. Mindőjük gyötrelmét elszenvedve sokkal több volt, mint egyszerű vértanú. Hadrianus teljesen elsorvadva elerőtlenedett, és megvallotta, hogy Isten szentjeivel szemben igazságtalanságot követett el.

 

Erdő Péter: A Szentlélek olyan vallásosságot ad, amely megnyitja szívünket Jézus tanítása felé

Május 15-én, pünkösdvasárnap Erdő Péter bíboros az esztergomi bazilikában mutatott be ünnepi szentmisét, amelynek keretében ötvenheten részesültek a bérmálás szentségében.

Az alábbiakban közöljük Erdő Péter bíboros pünkösdvasárnapi homíliáját.

Kedves Bérmálkozók!

Krisztusban Kedves Testvérek!

Pünkösd vasárnapja van. A Szentlélek kiáradását ünnepeljük az Irgalmasság Évében.

1. Azt halljuk a mai evangéliumban, hogy a Feltámadott találkozik a tanítványokkal. Békességet kíván nekik, ami nemcsak üdvözlés, hanem azt is jelenti, hogy kibékítette az embert az Istennel. Hogy megváltást szerzett számunkra halála és feltámadása által. Ez a legnagyobb irgalom, ami Isten részéről az embert érhette. Mert irgalomról, irgalmasságról beszélünk a bűnbocsánat értelmében. És valóban, Jézus érdemeire tekintettel Isten megbocsátja a bűneinket. De irgalomról beszélünk akkor is, amikor az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit említjük. Olyan ajándékok, olyan jótétemények ezek, amelyek az igazságosság alapján nem járnának senkinek. De mégis, szeretetből, irgalomból tudunk adni annak is, akinek nem jár, tudunk többet adni, többet tenni, mint ami a szó szoros értelmében járna valakinek. Maga Isten is így kezel bennünket. Többet ajándékoz nekünk, mint amit mi kiérdemelhetnénk. Jézus érdemeire tekintettel teszi ezt. És a legnagyobb ajándék, igen, a legnagyobb ajándék is megjelenik a mai evangéliumban: ez maga a Szentlélek.

2. A Szentlélek kiáradásának történetét különböző szavakkal, különböző módon találjuk az Újszövetség lapjain. Az is egy különleges állomása ennek a csodálatos folyamatnak, amit a mai evangélium beszél el, hogy Jézus rálehel tanítványaira, és azt mondja nekik: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, meg lesznek bocsátva, akinek megtartjátok, meg lesznek tartva” (Jn 20,22-23). Rájuk lehel? Igen! Azt olvassuk az ember teremtésének történetében a Biblia lapjain, hogy az Úr lelket lehelt az emberbe. Orrába lehelte az első embernek az élet leheletét, ezzel tette az élettelen anyagot elevenné, értelmessé, lelkes lénnyé, emberré. Ez a lehelet jelenik meg most újra. Új emberré teszi a tanítványokat. De nemcsak őket, hanem azt akarja, hogy rajtuk keresztül a föld minden népéhez eljusson az örömhír és a Szentléleknek ez a megújító ereje is.

Ez az a nagy ajándék, ez az a nagy irgalom, amit a húsvét fényében tőle kaptunk. Tehát a Szentlélek a feltámadás gyümölcse, a húsvét kiáradása, immár az egész világra. Ha tetszik: a feltámadt Krisztus erejének örök velünk-maradása. Hiszen Ő ígérte meg a Szentlelket, azt mondta, hogy majd más Vigasztalót küld, „az Igazság Lelkét, aki megtanít mindarra, amit” ő mondott nekünk (Jn 14,26).

3. A bérmáláskor ezeket a szavakat mondjuk: „Vedd a Szentlélek ajándékának jelét!” Az Egyház ma is hiszi és tanítja, hogy a bérmálásban Isten különleges kegyelmet ad az embernek. Arra szól ez a kegyelem, hogy hitünket bátran megvalljuk, és hitünk szerint éljünk. Ez a bérmálás lényege. Ez a kegyelem pedig a keresztény ember életéhez szükséges isteni segítség teljessége. A nagykorúságról a Katolikus Egyház Katekizmusának összefoglalójában egyetlen szó sem esik a bérmálás kapcsán, kivált nem a földi értelemben vett nagykorúságról, felnőtt életkorról. Ugyanakkor a bérmálás azt jelenti – mint ahogyan a keresztség az isteni élet kezdete –, hogy minden kegyelmi ajándékot megkapunk, ami a keresztény hivatás teljesítésének az egészéhez szükséges. Ebben a hivatásban vannak cselekvő, tevőleges feladataink, és vannak olyan dolgok, amelyeket el kell viselnünk.

4. A bérmáláskor a Szentlélek ajándékait kapják a bérmálkozók. Meg is említjük majd a szertartás magyarázó részében a bölcsesség, az értelem, a tanács, a tudomány, a jámborság, az erősség és az istenfélelem ajándékát. Úgy, ahogyan azt az Ószövetségbe visszanyúló keresztény hagyomány feltárja előttünk.

Egyetlen ajándékról szeretnék most szólni, amiről keveset szoktunk beszélni, mert a magyar fordítása kicsit furcsán hangzik, ez pedig a „jámborság” ajándéka. A farizeusok, annak idején, éppenséggel is nagyon jámbor, nagyon vallásos embernek tartották magukat. Mégsem fogadták el, amikor az Isten tényleg szólt hozzájuk.

Miféle jámborság az, amit a Szentlélek ajándékoz nekünk? Manapság – ha szabad ezt a szót használni –, ebben a posztmodern korban, hajlamosak vagyunk arra, hogy vallásosak legyünk, de hívők ne. Hajlamosak vagyunk arra, hogy keressük a vallásos élményeket, a vallásos érzelmeket bárhol. Bármilyen felekezetnek, bármilyen közösségnek a művészetében, a zenéjében, a közösségi hangulatában. Jól érezzük magunkat akár a Katolikus Egyház szertartásán is, de aztán elfelejtjük, aztán életünk számára mintha semmit se jelentene. Tehát az érzelmi és szubjektív jellegű vallásosság nem a helyes jámborság, nem az, amire a Szentlélek tanít. A Szentlélek olyan vallásosságot ad nekünk, amely megnyitja szívünket Jézus Krisztus tanítása felé. Képessé tesz bennünket arra, hogy ráfigyeljünk Jézus személyére és tanítására, újra és újra, nap mint nap. Olvasva a Szentírást, ráemlékezve Jézus szavaira, személyes szóval imádkozva hozzá. Megkérdezve tőle reggel, hogy mi lesz ma az a helyzet az életemben, ahol az ő akaratával szembesülök, ahol veszélybe kerülök, hogy bűnt követek el, vagy lehetőségem van rá, hogy valami különlegesen jót tegyek. És aztán esténként bizony – lelkiismeret-vizsgálatnak mondjuk ezt – megkérdezhetjük magunktól: hogy sikerült ez a nap? Tényleg hallgattam arra, amit Isten üzent nekem? Tényleg meg tudtam tenni azokat a lépéseket, amelyek talán nehezek voltak? Vagy bocsánatot kell kérnem a mai napért? Így napról napra, nem szűnve meg fáradozni azon, hogy az ő akaratát keressük, így tudunk, igazán objektív módon vallásos és hívő, a hitben odaadó embernek lenni.

Ezt a fajta igazi vallásosságot ajándékozza mindannyiunknak a Szentlélek Úristen, mégpedig érzelmekkel és szeretettel, kedvvel és erővel, de mindig ennek a szilárd igazságnak, Isten akarata fáradhatatlan keresésének a következetességével. Ámen.

Az Irgalmasság Szent Éve 166.

Bizony mondom

„Bizony, bizony, mondom nektek:Ti sírtok majd és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre változik. Az asszony is szomorú, aki szül, mert elérkezett az órája. Amikor azonban megszületik a gyermeke, azon való örömében, hogy ember született a világra, nem gondol többet a gyötrelmeire. Így most ti is szomorúak vagytok, De viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek, senki. Azon a napon már nem kérdeztek tőlem semmit” (Jn 16,20-23a) Érdekes, hogy az Úr a tőle búcsúzó apostolok szomorúságát a szülőasszonyok fájdalmához hasonlítja. A fájdalom mindkét esetben áldozatot kíván. Jó lenne, ha kisebb-nagyobb áldozatot akkor is tudnánk vállalni, amikor a kisebb-nagyobb perpatvarokat kikerülnék a családok, és így mindig a szeretet energiái győznének, egy kis fájdalom, némi megalázkodás árán szent lenne a béke. Az többször is hatékony örömforrás lehetne. Nem is említem a két szomszédvár irodalomban is feldolgozott élményét. Hány per, háború maradt volna ki keserű történelmünkből. Jézus örülne, ha a szeretet ilyen gyors orvosság lenne az Atya gyermekei, a Fiú testvérei és a Szentlélek temploma történelmében.„Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen. Ezeket képekben mondtam el nektek. De elérkezett az óra, amkor már nem beszélek képekben, hanem nyiltan hirdetem nektek az Atyát. Azon a napon majd a nevemben kértek, s nem mondom azt nektek, hogy kérem értetek az Atyát. mert az Atya maga is szeret titeket, mivel ti is szerettetek, és hittétek, hogy az Atyától jöttem. Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itthagyom a világot, és visszatérek az Atyához” (Jn 16,23b-28) Milyen élményt jelenthetett az apostoli kollégiumnak, hogy ezeket a nagy titkokat végighallgathatták. Gondoljunk a János-evangélium első lapjaira.Az apostol bemutatja az Igét, aki az Atya keblén élt a „hajnalcsillag előtti isteni születése óta” (Zsolt 110,3) Elmondja: „Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogta fel”.(Jn 1,3-4) „Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából, s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be” (9-14) „Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van” (18) Majd Keresztelő János, az előfutár nyilatkozott: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki a nyomomba lép, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani”(26) „Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. Róla mondtam: a nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel. Ezután János tanúsította: Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt. Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: ’Akire látod, hogy leszáll a Lélek, s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. Láttam, és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia” (Jn 1,29-34) „Erre a tanítványok megjegyezték: Most már nyiltan beszélsz, nem képekben” (Jn 16,29)