NIKODÉMIAI SZENT PANTALEIMON

Szent Pantaleimon 

nagyvértanú

A szent nagyvértanú Nikomédiában született előkelő családból. Atyja pogány volt, anyja pedig keresztény. Anyja ugyan kereszténynek kezdte nevelni, ám korai halála miatt mégis szinte teljesen pogány nevelést kapott. A tehetséges, jó megjelenésű ifjú szülővárosában tanulta az orvosi tudományt, mestere szívesen vitte magával mindenféle beteghez, sőt bemutatta a Nikomédiában levő császári udvarnak is. Maximián császár házi orvosa lett. Útjai során mindennap elhaladt Hermolaosz keresztény pap lakása mellett. Hermolaosz megismerkedett vele és szívesen foglalkozott vele. A látogatások szaporodtak és egyre jobban megismerte a régen hallott keresztény hitét. Egy csoda után megkeresztelkedett. Atyja házában szerette volna a bálványszobrokat összetörni, de atyja iránti szeretetből nem tette. Szerette volna megtéríteni apját, is, de ez csak egy másik nagy csoda után sikerült. Pantaleon igen áldásos tevékenységet fejtett ki. Orvosa volt a testnek, de a léleknek is. Pogány orvostársai feljelentettek Makszimián császárnál. Mivel a császár nem tudta hízelgéssel hittagadásra bírni, a kínzásokhoz folyamodott. Karóhoz kötötték, vasfogókkal tépték és fáklyákkal sütögették. A kínok között megjelent neki Jézus és vigasztalta. Nagy kővel a nyakán vetették, utána vadállatok elé dobták, kerékre kötötték és legurították, de mindezekben, sértetlen maradt. Végül két kardvágással lefejezték egy száraz olajfa alatt, ami akkor kizöldült. Ez 305 körül történt.

Krakkóban, az IVT alkalmából mutatják be a Család Pápai Tanácsa tervezetét a fiatalok neveléséről

A Család Pápai Tanácsa Krakkóban, az Ifjúsági Világtalálkozó keretében mutatja be a serdülők és fiatalok szexuális és érzelmi neveléséről szóló tervezetét. A dokumentumot a spanyol püspöki kar szakembereivel együttműködve dolgozta ki a testület.

A tervezet részletes ismertetése július 22-től ingyenesen elérhető online olasz, angol, spanyol, francia és portugál nyelven a pápai tanács Il luogo dell’incontro (A találkozás helye)című weboldalán.

A tervezet főleg nevelőknek szól, de hat témát külön-külön is ajánlanak nevelőknek és fiataloknak egyaránt. Az egész terv illeszkedik Ferenc pápa javaslatába, amelyet az Amoris laetitia kezdetű buzdítás 280. pontjában olvashatunk.

A II. vatikáni zsinat meglátta a „pozitív és okos szexuális nevelés szükségességét”, amely „életkoruknak megfelelően fokozatosan” éri el a gyermekeket és serdülőket, „figyelembe véve a pszichológia, a pedagógia és a didaktika tudományos eredményeit” – olvasható a Gravissimum educationis nyilatkozatban (301.) Fel kellene tennünk magunknak a kérdést, hogy neveléssel foglalkozó intézményeink elfogadták-e ezt a kihívást? Nehéz elképzelni a szexuális nevelést egy olyan korban, amikor banalizálják, és el akarják szegényíteni a szexualitást. Csakis a szeretetre és a kölcsönös önátadásra nevelés keretében szabadna megvalósítanunk ezt a nevelést, így a szexualitás nyelvezetét nem kiábrándítóan elsilányítottnak, hanem megvilágítottnak látnánk.

A szexuális ösztön kiművelhető az önismeret megszerzése és az önuralom képességének kibontakoztatása útján, amelyek segíthetnek az öröm és a szeretetben való találkozás értékes képességének felszínre hozatalában” (GE 301.) [A Gravissimum educationis nyilatkozat magyar kiadása: A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, Szent István Társulat, Budapest 2000, 378-379.]

Az Irgalmasság Szent Éve 238.

Négyezer évvel ezelőtt nagyot változott a világ. Az emberek mind bálványimádók voltak. Az egész emberiség behódolt Isten ellenségének, Lucifernek a bukott angyalnak és társainak. Madách Imre, igen meglátta az ősszülők bűnének veszedelmét: Isten sok éves teremtő tevékenysége után végre elkészült a szeretet csodálatos műve. Isten sárból és napsugárból megalkotta az embert. Boldog volt, hogy a végtelen kincsét, istenségét odaajándékozhatta az isteni szüléssel szült Fiának, majd a mérhetetlen közös kincset ketten tovább ajándékozhatták a harmadik Isteni Személynek, a Szentléleknek. Madách talán készakarva nem magyarázza ezt hatalmas művében. Az is lehet, hogy nekem kellene újból elolvasnom Az ember tragédiája című művét. Miért? Mert a pöffeszkedő sátán hiába lesett hibát keresve. Amikor az Úr az elkészült művét, a látható világot bemutatta Ádámnak, neki ajándékozta a dúsan termő földet: „Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog. Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá” (Ter 1,26-28a) A sátán nem kapott semmit. Pimaszságára utal a költő, amikor az élet fájára és a jó és rossz tudás fájára néz és szónokol: „Fukar kezekkel mérsz, de hát nagy Úr vagy! Hol a tagadás lábát megveti, világodat meg fogja dönteni” (Madách Imre: Az ember tragédiája) Négyezer éve ilyen mélyre süllyedt az emberiség. Bálványimádással csúfította el Isten szép világát. Négyezer éve újra szólt az Isten:„Az atya teremtette, a Fiú megváltja, a Szentlélek megszenteli a világot”Húsvét hajnalán megszületett a boldog hír Jeruzsálem hívő népének: Az Úr feltámadt! Igen, valóban feltámadt! És szaporodtak az ujjongó élmények: „ A hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. Az őrök remegtek tőle való félelmükben s csaknem halálra váltak. Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme, tudtotokra adtam” (Mt 28,1-7) Márk hasonlóan ír a Jézust keresőkről: „Egymás közt így beszélgettek:Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől? De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült (Mk 16,3-5) Így ír Lukács is, csak megemlíti, hogy az apostolok „csak üres fecsegésnek tartották” (Lk 24,11) János megemlíti, hogy Mária Magdolna az üres sírhoz hívja Pétert és Jánost, majd amikor ők elmentek, a háta mögött álló Jézust a hangjáról megismerve boldogan köszönti őt. (Jn20,1-18)—Az ellenség viszont így reagált az őrök hivatalos jelentésére: „Azt határozták, hogy adnak egy csomó pénzt a katonáknak, és meghagyták nekik: Mondjátok, hogy éjnek idején, míg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai és ellopták. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi megnyugtatjuk és kimentünk benneteket. Azok elfogadták a pénzt, és úgy jártak el, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig elterjedt a zsidók közt” (Mt 28,13-15)

Évközi 17. hét szerda

Évközi 17. hét szerda

Az igazi hivatás velejárója, hogy egy nap az ember arra a rémületes felismerésre jut, hogy Isten magára hagyta... Nem azt mondja Jeremiás, hogy az Úr önmagában megváltozott. Ő továbbra is az élő vizek kiapadhatatlan forrása, csak számára lett most olyan, mint a kiszáradt patakmeder, amelyhez hosszú út után siet a szomjas vándor, hiszen emlékezik: tavaly itt oltotta szomját, ám nem talál egyebet, mint az üres árkot, s kínzó szomjúsága a keserű csalódástól csak még égetőbbé válik. Aki vállalja keresztény hivatását a maga teljességében, nemcsak azt a földi örömökhöz nem hasonlítható örömöt tapasztalja meg, amely emberi szívbe még föl nem hatolt, hanem az ellentmondás keserűségét is...

Ezt a magányt el kell viselnünk, ha olyan keserű is, mint Krisztus nagycsütörtöki éjszakája az Olajfák hegyén. Ha kitartunk, megtapasztaljuk, hogy az Úr szeretete nem nyári patak, hanem forrás. Erre utal, amit Jeremiásnak mond, de mindnyájunknak szól: „Ha visszatérsz, engedlek visszatérni." Van olyan megtérés az Úrhoz, amely nem a bűnökkel és a hitetlenséggel való szakítás, hanem a megszokottból, a régiből valami hallatlan új világba történő átlépés. Indulj el a patak kiszáradt medrén a forráshoz! Meglepetés vár: a forrás nem apadt ki, csak éppen a belőle kiáradó víz másfelé vette az útját. Ne a patakból igyál, hanem a forrásból! A patak szennyezett is lehet. Az élő Istennel való élő kapcsolat a forrás; a Szentírás az Egyház hagyományában és a szentségek a medence és a csatornák, melyekből a forrás vize soha ki nem apad.

Megtalálni a kiszikkadt földben a forrást, előhozni az értékest az értéktelenből, kiásni az ilyen-olyan földből a kincset, sokszor nagy fáradsággal, verejtékes munkával – ez a keresztény ember nehéz, de gyönyörű hivatása a földön.

 

RÓMAI SZENT PIROSKA

Szent Piroska 

vértanúnő

Piroska nemes római szülők gyermeke volt. Egy Róma környéki faluban született pénteki napon, azért kapta a Piroska, görögül Paraszkéva, latinul Veneranda nevet. Már gyermekkorától megszerette a keresztény hitet, és a Szent Iratok olvasását. Szülei halála után gazdag örökséget a szegényekre hagyta, ő maga pedig kolostorba vonult. bejárta egész Szicíliát és mindenütt térítette a pogányokat. Majd Galliába ment át, ahol Antonius császár és vezére Aszklepiász sok kínzás után, amelyeket hősiesen tűrt, lefejeztette 140 körül.

A pápa üzenetet küldött Krakkóba, a Laudato si’ enciklikáról rendezett konferenciára

A krakkói Jagelló Egyetemen július 25-én tudományos konferenciát tartottak Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájáról. Az egynapos tanácskozást Stanisław Dziwisz bíboros, Krakkó érseke nyitotta meg, aki felolvasta a Szentatya üzenetét.

A Teljes környezetvédelem. Laudato si’ – A változás fiatal főszereplői című konferenciát már az Ifjúsági Világtalálkozóhoz kapcsolódva rendezték meg. A Szentatya üzenetében üdvözli a kezdeményezést, amely segít elmélkedni a közös felelősségről, a teremtés Isten természetbe írt szándéka szerinti megőrzéséről. „Legyünk készek arra, hogy észrevegyük a rombolás és a halál jeleit, amelyek az emberiség útját kísérik, érzékennyé téve az intézményeket arra, hogy a gazdasági rendszer ne kizárólag a természeti és emberi erőforrások kihasználására irányuljon, hanem segítse elő minden ember kibontakozását és igazi fejlődését” – jelöli meg az átfogó célt Ferenc pápa buzdításában, majd így folytatja: „Lássuk meg, hogy a teremtés Isten csodálatos ajándéka, ami mindenki javát kell hogy szolgálja. Azzal kell kezdenünk, hogy mindennapjainkban változtatunk életstílusunkon: csökkentjük a pazarlást, tudatosítva, hogy a kis gesztusok hozzájárulnak a család fennmaradásához és jövőjének biztosításához.”

Az Irgalmasság Szent Éve 237.

találkozott azokkal a jó akaratú asszonyokkal, akik nyilvános működése idején követték a Mestert és tanítványait igehirdető útjain és vagyonukból gondoskodtak napi fenntartásukról. A rémületes nagypénteki eseményeket látván ők is elvesztették ugyan hitüket, úgy, hogy még Jézus temetésének előkészületeiből is teljesen kimaradtak. „A hét (zsidó számítás szerint) első napján (=vasárnap) kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az előkészített illat-szereket is. Úgy találták, hogy a kő el volt a sírtól hengerítve. Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták. Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük ragyogó ruhában. Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: Az Emberfiának,mondta a bűnösök kezébe kell kerülnie, felfeszítik de harmadnap feltámad”. Erre eszükbe jutottak e szavai. A sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek. Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária, s néhány más asszony hozta a hírt, aki még velük volt, az apostoloknak, de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik”(Lk 24,1-11) Kisfiú koromban felfigyeltem egy érdekes gondolatra. Valamelyik falusi családban gondok akadtak. úgy értesültem róla, hogy a férfiak hangosan töprengtek: mi lehet a megoldás? Csak erre a szóra emlékszem: az asszonyok majd megoldják, nekik hatodik érzékük van. Régóta tudom, hogy minden embernek csak öt érzéke van, de tudom azt is, hogy ha bajba jut a család, az asszonyok könnyebben hajtják le a fejüket, és keresnek kegyelmet ott, ahol van: Istennél. Nagypénteken ők is elvesztették hitüket. Vasárnap a holttest már nem igényelt balzsamozást, de az angyal arra a galileai vigaszra utalt:„Emlékezzetek, mit mondott nektek: Fölfeszítik, de harmadnap föltámad”Az apostolok ezt legalább háromszor hallották tőle. S nem a hatodik érzék, hanem a Lélek hiányzott.Péter mégis menten fölkelt, és a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament, és magában igen csodálkozott a történteken”(Lk 24,12) Lukács evangéliuma azt írja: „Péter mégis fölkelt és a sírhoz futott” Lukács talán azért fogalmaz így,mert két évtized múlva másoktól hallotta a feltámadás történetét is, mint mindent, ami Jézusról szól,Nem pontosan figyelt oda, vagy nem tartotta fontosnak elgondolkodni János egyéni emlékén: „A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy  a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: Elvitték az Urat a sírból, s nem tudom, hova tették. Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak, De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba, és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amivel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta, és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez”(Jn 20,1-10) Mária Magdolna Jézus holttestét kereste, annak akart végső nyughelyet biztosítani. Péter és János látta az üres kelméket, és végül megértették Jézus háromszori jövendölését. Nekik erre a hitre volt szükségük, hisz mindketten rajongó és méltó hitű, óriási szeretetű alapként állnak Jézus egyetlen Egyháza élén azóta is. A Lélek, íme, elkezdte küldetését.