BOLDOG FÉLIX MÉDA

BOLDOG FÉLIX MÉDA 

klarissza 

(1378-1444)

 
Milánóban a nemesi Meda családból származott. Szüleitől gazdag örökséget örökölt, de ő már ifjú korától az Istennek szentelt életet választotta. Örökségét a szegények javára szétosztotta, majd belépett a milánói Szent Orsolya klarissza zárdába. A Breviárium olvasmánya erényei közül kiemeli imádságos lelkületét (éjjel-nappal imádkozott), önsanyargatását, alázatát: akaratát teljesen alávetette elöljárója akaratának. A gonosz lélek évekig zaklatta, különböző ijesztő alakban jelent meg előtte, néha nagy üvöltözések és zaj közepette; többször meg is verte. Nem sikerült azonban őt megfélemlíteni, sem buzgóságától eltéríteni, sőt a támadások fokozták bátorságát s ellenállását. Amint ez várható volt, a nővérek - látva erényeit - apátnővé választották több alkalommal is. Mint elöljáró, a többiek szolgája akart lenni, s az alávaló munkákat magának tartotta fenn. Minden kötelességének nagy lelkiismeretességgel igyekezett megfelelni. Szentségének híre messzire terjedt: Sokan keresték fel, hogy tanácsát, segítségét kérjék, elsősorban lelki ügyekben. Bekapcsolódott abba a megújulási mozgalomba, mely a ferences férfi ággal párhozamosan a II. rendben is kibontakozott: visszatérni a Regula eredeti szigorúságához. Az itáliai megújulásnak egyik jelentős központja volt a milánói Szent Orsolya kolostor. Egyébként Sienai Szent Bernardin, az obszerváns mozgalom nagy apostola 1417-42-ig többször is járt Milánóban, egész biztosan kapcsolatban állt a klarisszákkal. 1420-ban a mantuai hercegnő, Paola Malatesta, pápai megbízással Mantuában és Pesaroban klarissza zárdát alapított (Corpus Domini néven), s ide a milánói klarisszáktól kért nővéreket, hogy e két helyen az eredeti Regula szerinti életet meghonosítsák. Milánóból a megújulás két fő képviselője ment el: Franceschina da Giussano* Mantuába, Félix pedig Pesaroba több fogadalmas nővérrel. Félix anya itt négy évig irányította a nővéreket nagy okossággal s ferences szellemben. A milánói, mantuai és pesaroi reformkolostorok hatása kisugárzott más zárdákra is (Verona, Vicenza, Pádua, Ferrara). Félix anya 66 éves korában hunyt el Milánóban. Életében s halála után csodákkal tündökölt, egy pestis idején különösen tapasztalták segítségét. VII. Piusz pápa avatta boldoggá.
„Akit megválasztanak (elöljárónak), az fontolja meg, milyen terhet vett magára, és ki előtt kell majd számot adnia a rábízott nyájról. Igyekezzék másokat inkább erényeivel és szent erkölcseivel kormányozni, semmint hivatalából fakadó hatalmával.”
Szent Klára Regulájából.

Imádság:
Istenünk, te Boldog Médát meghívtad arra, hogy a tökéletes szeretet útját járja, és így már ebben a világban a te országodat keresse. Add, hogy közbenjárására a szeretet útján mi is örvendező szívvel előbbre juthassunk. Krisztus, a mi Urunk által.

Willem Eijk holland bíboros az eutanázia engedélyezésének következményeiről

Willem Eijk bíboros szeptember 26-án, a kanadai katolikus püspöki konferencia találkozóján beszélt a főpásztoroknak arról, hogyan terjesztették ki Hollandiában az eutanáziát egyre több esetre annak 2002-es legalizálása óta.

Kezdetben csak azoknak a betegeknek saját kérésére engedélyezték az eutanáziát, akik életük vége felé jártak, és elviselhetetlen fizikai fájdalmakat éltek át – mondta az utrechti bíboros. – Azután következtek a mentális betegségben szenvedők. Utána engedélyezték a demenseknek, akik előre kérvényezték; majd olyanokat is elaltattak, akik egyáltalán nem kérvényezték.

Hollandiában már gyermekek számára is engedélyezték az eutanáziát, bár a fogyatékos magzatok többségét már magzati korban megölik abortusz révén – magyarázta Willem Eijk.

„Ha nyitva hagyod az ajtót, az egyre jobban kinyílik” – mondta a bíboros a kanadai püspököknek ötnapos találkozójuk első napján, nem sokkal azután, hogy Kanada legalizálta az eutanáziát. A főpásztorok az őslakosok problémáit és a gyermekvédelmet is érintették a tanácskozás folyamán.

Willem Eijk beszélt arról is, hogy Hollandiában ötven évvel ezelőtt vált vita tárgyává az eutanázia és az asszisztált öngyilkosság kérdése. Sokan úgy látták, új orvosi etikai elveket kell kidolgozni, mivel az orvostudomány fejlődése túl nagy hatalmat adott az orvosok kezébe, melynek révén bizonyos kezeléseket ráerőltetnek a betegekre, ezzel bármi áron meghosszabbítva az életüket.

Azt a helyzetet, amikor egy beteg elutasította a kezelést, és ez számára a természetes halál bekövetkeztét jelentette, összemosták azzal, amikor az orvos maga ölte meg a beteget, hogy véget vessen szenvedésének. „Nincs szükség új etikára” – jegyezte meg Eijk bíboros, hozzátéve: az eutanázia és az asszisztált öngyilkosság alapjaiban rossz, és nem egyenértékűek azzal a helyzettel, amikor egy beteg saját kérésére abbahagyják orvosi kezelését.

A Canadian Catholic Newsnak adott interjúban Willem Eijk elmondta, a kanadai helyzet más, mint Hollandiában, mert Kanadában viszonylag hirtelen legalizálták az eutanáziát és az asszisztált öngyilkosságot, emiatt még nehezebb „fékezni”. Véleménye szerint a kanadai püspököknek folytatniuk kell a nyilvános tiltakozást az eutanázia ellen, és továbbra is ki kell állniuk a palliatív gondozás, vagyis a súlyos, életveszélyes állapotban lévő betegek gondozása, szenvedéseik csökkentése mellett.

A palliatív gondozás csak az 1990-es évek vége felé lett beszédtéma Hollandiában, azonban a politikus, aki bevezette, úgy gondolta, a palliatív gondozásnak magába kell foglalnia az eutanázia lehetőségét is – magyarázta Willem Eijk.

A holland bíboros arra is biztatta kanadai püspöktársait, hogy harcoljanak a lelkiismereti jogokért. Utalt rá, hogy az Európa Tanács el akart fogadtatni egy olyan törvényt, mely kényszerítette volna az orvosokat az abortusz végrehajtására – az európai püspökök többszöri közbeavatkozása akadályozta meg a törvény életbe léptetését.

Az Irgalmasság Szent Éve 306.

A hetedik pecsét feltörése

„Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett az égben, úgy egy félórára. „Ekkor hét angyalt láttam,  az Úr előtt álltak,  és hét harsonát kaptak. Jött egy másik angyal, megállt az oltár előtt, aranyfüstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imádságával tegye az oltárra. amely az Isten trónusa előtt állt. Az angyal kezéből a tömjén füstje a szentek imádságával felszállt az Isten elé. Most az angyal fogta a füstölőt, megtöltötte az oltár parazsával, és leszórta a földre. Erre mennydörgés, égzengés, villámlás és földrengés támadt. A hét angyal pedig, akinél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonát” (Jel 8,1-6) A hetedik pecsét feltörésekor csend áll be, nemcsak azért mert ez az utolsó, hanem oly események következnek be, amelyeket szavakkal szinte le sem lehet írni. Ezeket az új csapásokat a harsonázó angyalok hirdetik ki. Hét angyal áll az Isten előtt, ez a hét főangyal a zsidó hagyományokból ismeretes. De mielőtt még Isten határozatát kihirdetnék, előbb a szentek imái fejtik ki hatásukat. Ezt, mint illatáldozatot, egy angyal mutatja be, aki az oltáron, annak lépcsőjén állt. Mindez arra utal, hogy a földön is pontosan kellett szolgálni az Urat. Ha ez a szolgálat, az Ószövetség megkötése után tökéletesen megtörténik, akkor nem következnek be azok a csapások, amelyeket a harsonák fel-felzendülése jelez. A szent sátor és annak berendezése közben többször elhangzott a mennyei utasítás: Minden úgy történjék, ahogyan a mennyei látomásban láttad. Amit Mózes és utódai eme utasítások szerint végeztek a honfoglalás után is, azt itt a hetedik pecsét feltörése után összevonja az angyal és a mennyei oltár lépcsőjén állva érvényesnek ismerik el. Ami azonban nem megfelelő módon történt vagy elmaradt, azért súlyos lesz a büntetés. Sok a pótolni való.

Évközi 27. hét Hétfő

Évközi 27. hét Hétfő
Lk 10,25-37
„Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?”

Úgy gondolom, ez az írástudó jól tudta, hogy Isten milyen feltételeket szabott az örök élet elnyerésére, csak úgy tett mint sok más ember, szeretett volna némi kibúvót keresni a maga részére. Elmondja hibátlanul a főparancsot, érti, hogy Isten a szeretet gyakorlását tette az emberi élet és az örökélet egyetlen fontos feladatának, a hívő embernek ezt kell, hogy valóra váltsa. De amikor elszavalja a fő parancsot, rögtön tanúsítja, hogy az istenszeretettel nincs gondja, viszont a felebaráti szeretettel annál nagyobb. Ezért kérdez rá, hogy ki az én felebarátom? Jézus példabeszédet mond, és ebben érzékelteti, hogy nemcsak a sajátjait kell szeretni. Ráadásul hangsúlyozza, hogy a zsidó pap és levita, a törvény elsődleges ismerői és magyarázói, a törvénytudó kebelbarátai még a saját társain sem segít, még végveszélyében sem. Egy ellenségnek tartott vándort állít példaképnek, aki igazán, tettekkel szeret. Keresztény testvérem, te hogy olvasod a y feladatra vonatkozó isteni parancsot? Mert, van, aki sehogy. Nem járt hittanra, hogy ne is kelljen hallani róla. Nem járatja a gyerekét sem éppen ezért, lebeszél, vagy éppen megakadályoz másokat is, hogy az emberek szeretők helyett önzők legyenek. Ez a sátán legcsúnyább módszere. Van, aki megismerte az isteni alaptörvényt, de jobban teszik neki a szabados gondolkodás, majd csodálkozik, hogy nem lesz boldog és rémüldözik az ítélettől a halálos ágyon. Van, aki ellenségein nem segít. Van, aki az ellenséget segíti saját vagy családja ellenében. Ezt hogy olvasod? Érezzük a helytelen cselekedetekben rejlő bűn alkalmat.

KANTILUP SZENT TAMÁS

Kantilup Szent Tamás

püspök és hitvalló. 

 1282.

Származása és tehetsége Oxford meg Párizs egyetemének elvégzése utén kiváló jogásszá tette. Tiszta ifjúság után a szegények támogatásával tünt ki. Az oxfordi egyetem kancellárja lett, majd III. Henrik király kancellárja. 44 éves kancellárság után Oxfordban hittudományt kezdett tanulni. Herefordi püspök lett, itt is a vezeklés, az életszentség jellemezte. Nem engedett a gazdagoknak, emiatt sok ellensége támadt. Rómába ment megerősítésért, útközben hazafelé az itáliai Montefiascone-ban érte a halál. †

Közzétették a jövő évi Tömegkommunikációs Világnap fő témáját

„Ne félj hát, mert veled vagyok” (Iz 43,5) – e szentírási idézetet választotta Ferenc pápa a jövő évi Tömegkommunikációs Világnap fő témájául, amelyet 51. alkalommal tartanak meg 2017. május 28-án.

A vatikáni Kommunikációs Titkárság a világnap témájával kapcsolatos közleményében megjegyezte, a mai közlési módszerek két lehetséges „betegséghez” vezethetnek: a lelkiismeret elaltatásához, valamint a kétségbeeséshez. Ferenc pápa is felhívja a figyelmet Laudato si’ kezdetű enciklikájában: a lelkiismeret könnyen kiéghet, ha a szakemberek, elemzők és a média a szükséget szenvedőktől távol tevékenykedik, és ezáltal figyelmen kívül hagyja a drámai emberi helyzeteket.

A lármás világban ott van azonban a hang, amely azt súgja: „Ne félj, mert veled vagyok”. Isten egyszülött Fiában együttérzővé vált az emberi helyzetek iránt, és kinyilvánította, hogy nem vagyunk egyedül. Van egy Atyánk, aki sosem feledkezik meg fiairól. Aki Krisztussal egységben él, felfedezi, hogy a halál és a sötétség is találkozási pont lehet az élettel és a világossággal. A média próbálja meg minden eseményben felfedezni, hogy mi történik Isten és az ember között, meglátni azt, hogy az Atya a drámai eseményeken keresztül is üdvösségtörténetünket írja.

A vatikáni Kommunikációs Titkárság közleményében hangsúlyozza, hogy a keresztényeknek az Örömhírt kell eljuttatnia a világba, amelyre meghívást ad a Tömegkommunikációs Világnap témája is. Tovább kell adnunk a jó hírt, miszerint Isten sosem mond le arról, hogy Atyánk legyen, semmilyen helyzetben, és senkiről sem feledkezik meg. Tanuljunk meg tehát reményt és bizalmat közvetíteni a világ számára – zárul a vatikáni Kommunikációs Titkárság jegyzete a 2017-es Tömegkommunikációs Világnap kapcsán.

Az Irgalmasság Szent Éve 305.

Ekkor a vének közül az egyik megszólított

„Ekkor a vének közül az egyik megszólított. Azt kérdezte tőlem: Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek? Így válaszoltam: Te tudod, uram. Ezek a nagy szorongatásból jöttek, magyarázta meg, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében. Ezért állnak Isten trónja előtt, s éjjel-nappal szolgálnak neki a templomban. A trónon ülő közöttük lakozik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem más fajta hőség, mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti és élő vizek forrásához tereli őket az Isten pedig letöröl a szemükről minden könnyet” (Jel 7,13-17)  Az eljövendő elszámoltatás idejében elcsitul majd minden lárma, amit a gőg, a feltűnni vágyás okozott. Az emberi szív dobogása mindenkinek csak a saját sorsát jajongja: Három és félezer éve Isten meghirdette választott népének a Sás-tenger partján:  „Az Úr így szólt Mózeshez: Miért kiáltasz hozzám? Parancsold meg Izrael fiainak, hogy induljanak! Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, és válaszd ketté, hogy Izrael fiai száraz lábbal átmehessenek rajta. Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, ezért utánatok fut, s akkor majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, egész seregén, harci szekerein és lovasain, hogy én vagyok az Úr, ha majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, egész seregén, harci szekerein és lovasain. Az egyiptomiak megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, a szekerein és a lovasain. Akkor az   Isten angyala, aki az Izraeliták csapata előtt járt, megváltoztatta helyét, és mögéjük vonult. A felhőoszlop eljött előlük, mögöttük ereszkedett le, s az egyiptomiak serege és az izraeliták tábora között helyezkedett le. A felhő sötét maradt, s az éjszaka elmúlt anélkül, hogy a két sereg közeledett volna egymáshoz. Mózes ekkor kinyújtotta kezét a tenger fölé. Az Úr egész éjjel tartó erős keleti széllel visszautasította a tengert és kiszárította. A víz kettévált, és Izrael fiai a száraz tengerfenéken vonultak át, miközben a víz jobb és bal felől úgy állt, mint a fal. Az egyiptomiak utánuk vetették magukat, a fáraó minden lova, szekere és lovasa utánuk ment a tengerbe. A reggeli őrség idején az Úr a tűz és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak seregére, és megzavarta. Akadályozta a szekerek kerekét, ezért csak bajjal jutottak előre. Az egyiptomiak kiabálni kezdtek: Meneküljünk Izrael fiai elől, mivel Jahve harcol értük az egyiptomiak ellen. Az Úr pedig így szólt Mózeshez: Nyújtsd ki kezed a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra. Mózes kinyújtotta a tenger fölé. Erre a víz napkeltekor visszaáramlott régi helyére, amikor az egyiptomiak éppen arra menekültek. Az Úr besodorta őket a habok közepébe. A víz visszaömlött, és ellepte a szekereket, a lovasokat, és a fáraó egész népét, amely utánuk behatolt a tengerbe. Senki sem maradt életben közülük. Izrael fiai azonban száraz talajon mentek át a tengeren, miközben a víz tőlük jobbra és balra úgy állt, mint a fal. Így mentette meg az Úr azon a napon Izrael fiait az egyiptomiak hatalmától. Az izraeliták látták az egyiptomiakat holtan feküdni a tenger partján. Izrael fiai tanúi voltak a nagy tettnek, amelyet az Úr az egyiptomiakon véghezvitt. A népet félelem töltötte el az Úr színe előtt, de bízott az Úrban és Mózesben, az ő szolgájában” (Kiv 14,15-31) Úgy engedi sejteni az Úr, hogy az ószövetségi választott néphez vezérnek küldött Mózes küldetése (Kr.e.1250-1210) és a Megváltó Jézus Krisztus Édesanyjának, a Boldogságos Szűzanyának, a Világ Királynőjének, Magyarok Nagyboldogasszonyának mennyei nagyköveti küldetése La Salette,1846, Lourdes, 1854, Fatima, 1917, Garabandal, 1961-1965 fontos rokonságban áll egymással.