Évközi 27. hét Hétfő

Évközi 27. hét Hétfő
Lk 10,25-37
„Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?”

Úgy gondolom, ez az írástudó jól tudta, hogy Isten milyen feltételeket szabott az örök élet elnyerésére, csak úgy tett mint sok más ember, szeretett volna némi kibúvót keresni a maga részére. Elmondja hibátlanul a főparancsot, érti, hogy Isten a szeretet gyakorlását tette az emberi élet és az örökélet egyetlen fontos feladatának, a hívő embernek ezt kell, hogy valóra váltsa. De amikor elszavalja a fő parancsot, rögtön tanúsítja, hogy az istenszeretettel nincs gondja, viszont a felebaráti szeretettel annál nagyobb. Ezért kérdez rá, hogy ki az én felebarátom? Jézus példabeszédet mond, és ebben érzékelteti, hogy nemcsak a sajátjait kell szeretni. Ráadásul hangsúlyozza, hogy a zsidó pap és levita, a törvény elsődleges ismerői és magyarázói, a törvénytudó kebelbarátai még a saját társain sem segít, még végveszélyében sem. Egy ellenségnek tartott vándort állít példaképnek, aki igazán, tettekkel szeret. Keresztény testvérem, te hogy olvasod a y feladatra vonatkozó isteni parancsot? Mert, van, aki sehogy. Nem járt hittanra, hogy ne is kelljen hallani róla. Nem járatja a gyerekét sem éppen ezért, lebeszél, vagy éppen megakadályoz másokat is, hogy az emberek szeretők helyett önzők legyenek. Ez a sátán legcsúnyább módszere. Van, aki megismerte az isteni alaptörvényt, de jobban teszik neki a szabados gondolkodás, majd csodálkozik, hogy nem lesz boldog és rémüldözik az ítélettől a halálos ágyon. Van, aki ellenségein nem segít. Van, aki az ellenséget segíti saját vagy családja ellenében. Ezt hogy olvasod? Érezzük a helytelen cselekedetekben rejlő bűn alkalmat.