Évközi 27. hét szerda
Íme az Egyház hétköznapjai: egyszer egyetértés,
másszor nézeteltérés és vita. Ahol akkora az egyetértés, hogy soha a legkisebb
nézetkülönbség sem támad, ott egészen bizonyos, hogy valami baj van: nyíltan
vagy burkoltan egyetlen véleménynek kell hogy mindenki behódoljon. Ahol viszont
nincs egyetértés, csak állandó vita és szemrehányás, az annak a biztos jele,
hogy abban a közösségben hatalmi harc folyik.
Itt sem egyikről, sem másikról nincs szó, hanem az
Egyháznak és tagjainak – beleértve a vezetőket, de még az „első pápát” is –
egészséges, jóllehet olykor ütközések árán kibontakozó fejlődéséről. A
jeruzsálemi zsinaton majd az egész Egyházra vonatkozóan megtárgyalják az itt
felmerülő kérdést, és az evangélium szellemében döntenek. Péter egyéniségében,
úgy látszik, van valami túlzott simulékonyság, amely nem sokban különbözik a
gyávaságtól. Egy asszony szavára megtagadta Krisztust a főpap udvarában, most
pedig, nehogy a zsidókeresztények részéről megszólás érhesse, feladja korábbi
magatartását, melyre annak idején kifejezett felszólítást is kapott látomásában
az Úrtól. Pál ezzel szemben a konfliktusok embere. Neki is alakulnia kell
Urának képére, aki szelíd volt és alázatos szívű. Krisztus békéje, mely minden
értelmet meghalad, csak olyan emberek között bontakozhat ki, akik keményen
dolgoznak természetük alakításán, igyekezve Jézus lelkületét elsajátítani. Az
ilyen emberek, ha természetüknek engedve hibáztak, tudnak bocsánatot kérni
egymástól. Ha pedig természetüket felhasználta a kegyelem, nem maguknak
tulajdonítják a jót, hanem arra mutatnak rá, akitől minden jó származik, s
akiben minden jó cselekedet beteljesedést nyer.
Urunk Jézus, az, hogy természetünk egyszer az igazság
szolgálatában áll, máskor az igazság ellen cselekszik, pontosan azt mutatja,
hogy nem a természetünket kell követnünk, és hozzá igazítani az igazságot,
hanem fordítva: az igazságot kell követnünk és megpróbálni ahhoz igazítani
természetünket. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy Szentlelkeddel együttműködve
uralkodni tudjunk emberi természetünkön, és mind jobban kibontakozhasson
bennünk a szent keresztségben a Tőled kapott új, istengyermeki természetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése