Évközi 27. hét kedd

Évközi 27. hét kedd            
Gal 1,13-24; Lk 10,38-42
„Csak azt hallották felőlem: Az, aki minket egykor üldözött, most hirdeti a hitet” 

Szent Pál apostol azért írt levelet a galatáknak, mert keresztények lettek ugyan, de zsidók elhintették köztük azt a tévhitet, hogy nem a Jézus Krisztusba vetett hit teszi megigazulttá az embert, hanem a zsidóknak adott ószövetségi törvény. A levél bevezető részében elmondja az apostol, hogy az evangélium lényege, hogy Isten megtanította az emberiséget arra, hogy a törvény csak előkészítő volt a Megváltó eljövetelére, a megváltás megtörténte után az előkészületnek vége, el kell hagyni. A zsidók elvetették Jézust, és ezért zavarják a keresztények lelkét, hogy a tévúton járóknak higgyenek, a keresztelés előtt vállalniuk kell a törvény jelét, körül kell metélkedniük, vagyis előbb zsidó vallásúvá kell lenniük. A mai részletben saját életpéldáját hozza okulására a tévelygő galatáknak. Hivatkozik arra, hogy egészen fiatalon beíratták a szülei a jeruzsálemi rabbi képzőbe Jóakaratú törekvés volt ez, mert hozzájuk még nem jutott  el Jézus és megváltó kereszthalálának a híre.Az ifjú Saul mestereinek hatására gyűlölni kezdte Jézust, mert akkor már közös megegyezéssel a Törvény elvetőjének tartották az Urat. Saul, amikor már önállóan is tevékenykedhetett, vitatkozni kezdett a keresztényekkel, majd letartóztatta őket a főtanács nevében. Házról házra járva járt felkutatni a szerinte hitehagyottakat: „mód felett üldöztem Isten egyházát és pusztítottam azt. Felülmúltam a zsidóságban számos kortársamat nemzetemből, nagyobb buzgósággal követve őseim hagyományait”(Gal 1,13-14) Eztán történt a nagy változás életében. Ifjú öntudattal lovagolt Damaszkuszba, Szíria fővárosába, hogy újabb foglyokat ejtsen, amikor földöntúli ragyogás vette körül, és ebben a mennyei fényben látta meg élve a halottnak hitt és nyilvánított Názáreti Jézust. Ezt később már Isten örök terve szerinti találkozásnak minősítette: „Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott és kegyelme által meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a pogányok között, egyáltalán nem törődtem testtel és vérrel”. (15-16)  A kegyelem hatására tehát belátja, hogy alaposan becsapták. Jól tudta, hogy ha keresztény lesz, úgy bánnak majd vele, amint ő viselkedett a keresztényekkel. Nem érdekelték már emberi szempontok. Tudta már az igazságot: Egyedül Jézus számít.