Szent Julianus és Keszarius
vértanúk.
Klaudius római császár uralkodása idején (41-54.), aki anyját is
megölette, mert titokban keresztény volt, Tarracinába jött egy Keszarius nevű
diakónus. Látva a pogány istenek szobrait és az áldozatokat, összetörte a
szobrokat. Ezért börtönbe vetették. Három nap múlva kezeit hátra kötve Apolló
temploma felé vonszolták a városparancsnok kocsija előtt. Keszarius imájára a
templom összedőlt, maga alá temetve a benne levőket. Ezt látva egy Leontius
nevű magas rangú főember a diakónus lábai elé borult és hitt Krisztusban. Egy Juliánus
nevű keresztény pap nyíltan megkeresztelte és Krisztus Titkaiban részesítette.
Leontius ezután rögtön kiadta lelkét. A városparancsnok elrendelte, hogy
mindkét szent vértanút dobják a tengerbe. Isten akaratából a szent pap és
diakónus holttestét a víz partra vetette. A keresztények pedig a város mellett
tisztelettel eltemették őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése