Willem Eijk holland bíboros az eutanázia engedélyezésének következményeiről

Willem Eijk bíboros szeptember 26-án, a kanadai katolikus püspöki konferencia találkozóján beszélt a főpásztoroknak arról, hogyan terjesztették ki Hollandiában az eutanáziát egyre több esetre annak 2002-es legalizálása óta.

Kezdetben csak azoknak a betegeknek saját kérésére engedélyezték az eutanáziát, akik életük vége felé jártak, és elviselhetetlen fizikai fájdalmakat éltek át – mondta az utrechti bíboros. – Azután következtek a mentális betegségben szenvedők. Utána engedélyezték a demenseknek, akik előre kérvényezték; majd olyanokat is elaltattak, akik egyáltalán nem kérvényezték.

Hollandiában már gyermekek számára is engedélyezték az eutanáziát, bár a fogyatékos magzatok többségét már magzati korban megölik abortusz révén – magyarázta Willem Eijk.

„Ha nyitva hagyod az ajtót, az egyre jobban kinyílik” – mondta a bíboros a kanadai püspököknek ötnapos találkozójuk első napján, nem sokkal azután, hogy Kanada legalizálta az eutanáziát. A főpásztorok az őslakosok problémáit és a gyermekvédelmet is érintették a tanácskozás folyamán.

Willem Eijk beszélt arról is, hogy Hollandiában ötven évvel ezelőtt vált vita tárgyává az eutanázia és az asszisztált öngyilkosság kérdése. Sokan úgy látták, új orvosi etikai elveket kell kidolgozni, mivel az orvostudomány fejlődése túl nagy hatalmat adott az orvosok kezébe, melynek révén bizonyos kezeléseket ráerőltetnek a betegekre, ezzel bármi áron meghosszabbítva az életüket.

Azt a helyzetet, amikor egy beteg elutasította a kezelést, és ez számára a természetes halál bekövetkeztét jelentette, összemosták azzal, amikor az orvos maga ölte meg a beteget, hogy véget vessen szenvedésének. „Nincs szükség új etikára” – jegyezte meg Eijk bíboros, hozzátéve: az eutanázia és az asszisztált öngyilkosság alapjaiban rossz, és nem egyenértékűek azzal a helyzettel, amikor egy beteg saját kérésére abbahagyják orvosi kezelését.

A Canadian Catholic Newsnak adott interjúban Willem Eijk elmondta, a kanadai helyzet más, mint Hollandiában, mert Kanadában viszonylag hirtelen legalizálták az eutanáziát és az asszisztált öngyilkosságot, emiatt még nehezebb „fékezni”. Véleménye szerint a kanadai püspököknek folytatniuk kell a nyilvános tiltakozást az eutanázia ellen, és továbbra is ki kell állniuk a palliatív gondozás, vagyis a súlyos, életveszélyes állapotban lévő betegek gondozása, szenvedéseik csökkentése mellett.

A palliatív gondozás csak az 1990-es évek vége felé lett beszédtéma Hollandiában, azonban a politikus, aki bevezette, úgy gondolta, a palliatív gondozásnak magába kell foglalnia az eutanázia lehetőségét is – magyarázta Willem Eijk.

A holland bíboros arra is biztatta kanadai püspöktársait, hogy harcoljanak a lelkiismereti jogokért. Utalt rá, hogy az Európa Tanács el akart fogadtatni egy olyan törvényt, mely kényszerítette volna az orvosokat az abortusz végrehajtására – az európai püspökök többszöri közbeavatkozása akadályozta meg a törvény életbe léptetését.