Szív és mustármag – Erdő Péter megáldotta a Semmelweis Egyetem Külső Klinikai Tömbjének kápolnáját

Szív és mustármag – Erdő Péter megáldotta a Semmelweis Egyetem Külső Klinikai Tömbjének kápolnáját

Erdő Péter bíboros, prímás áldotta meg április 7-én a Semmelweis Egyetem (SE) Külső Klinikai Tömbjének Központi Betegellátó Épületében kialakított Szent Kamill-kápolnát.

Az ünnepi szentmise elején Kampfmüller Sándor, a Budapesti Katolikus Kórházlelkészség vezetője üdvözölte a megjelenteket, majd Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora mondta el köszöntőbeszédét. „Egy klinika, egy kórház élete nem csak szakmai kérdések körül forog. A gyógyítás, a gyógyulás folyamatának egy nagyon fontos lelki összetevője is van, mely a gyógyítók és a gyógyulni vágyók részére egyaránt fontos, ez pedig a hit” – fogalmazott az orvosi egyetem vezetője. Hozzátette: egy kórházban nagy szükség van egy olyan helyre, ahol a „hit kiáradása” erőteljesebb, mint máshol. A Semmelweis Egyetemen sok évtizedig nem volt kápolna. A Korányi projekt megálmodóinak köszönhetően már eleve úgy készültek el az épülettömb tervei, hogy a kórházban majd egy kápolna is helyet kapjon.

„Csoda a mai nap, Isten ajándéka, Isten szeretetének jele” – e szavakkal kezdte köszöntőjét Szathmári Miklós egyetemi tanár, az SE I. Belgyógyászati Klinika igazgatója. Felidézte: az egyetem kápolnáját hetven évvel ezelőtt számolták fel, ma már azt sem lehet tudni, hogy hova lett a berendezése. Azóta is történnek itt hitből forrásozó csodák, a kegyelem sugárzik, de a hitet erősíteni kell. Ebben segíthet bennünket ez a kápolna, mely – talán nem véletlenül – pont az épület szívében helyezkedik el. De az evangéliumi mustármag is eszünkbe juthat róla, hiszen, bár egy apró helyiség a nagy komplexumban, a hit ereje mégis innen áradhat szét. „Ez a kápolna helyet ad az Oltáriszentségnek, mely segít abban a küzdelemben, amit munkánk során napról napra meg kell vívnunk” – emelte ki Szathmári Miklós.

Az ünnepi szentmise elején Erdő Péter bíboros megáldotta az új kápolnát. A főpásztor homíliájában arról beszélt, hogy a kétezres évek elején sokan nézték aggodalommal a lelkipásztori statisztikákat: az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében sok az idős és a beteg, sok a kórház, hogyan lehet majd a paphiány mellett megoldani ennek a területnek a lelkipásztori ellátását? Ekkor alakult egy bizottság, melynek elsődleges feladata a kórházi betegek ellátásának biztosítása volt. „A munka során egy kápolnaprogram körvonalai rajzolódtak ki. Leginkább ott ajánlottuk fel a segítségünket egy kápolna kialakítására, ahol volt erre fogadókészség. Sok helyen sikerült felújítani a régi kápolnát, újak is létrejöttek, de kevés közöttük az ilyen stílusos, praktikusan kialakított helyiség” – fogalmazott a bíboros.

A kápolna valóban Isten jelenlétének különleges helye. „Ki a keresztények Istene?” – tette fel a kérdést Erdő Péter bíboros. – El kell ismernünk, hogy nem tudjuk Őt a fantáziánkkal megragadni, mert túl van Ő téren és időn, túl van a teremtett kozmoszon. De akkor mit jelent az isteni jelenlét? Isten mindenütt jelen van: bennünk, emberekben is; a Szentírásban is; az anyagban pedig hatásai révén. Istennek nem okoz problémát, hogy egy időben és egy helyen többféle módon legyen jelen. Ezért megszentelt hely a templom, és ezért tiszteljük különleges módon az Eucharisztiát.

A bíboros rámutatott: ahol az ember találkozik az istenivel, ott megjelennek a paradoxonok. De ezek csak nekünk jelentenek problémát. Ha rádöbbenünk, hogy másik síkon zajlanak az események, mint ahogy azt mi elképzeljük, akkor emelkedettség és bizalom tölt el bennünket. Nem csak a saját erőnktől függ a sorsunk, valami mélyebb, távolabbi értelme is van az életünknek. Ebbe illeszkedik bele a szenvedés, a munka és az emberi közösség önzetlen építése.

A főpásztor kiemelte: „Ezt a kápolnát Lellisi Szent Kamill tiszteletére szenteljük. A 16. században élt zsoldos katona szerencsejáték-függő volt, egyszer még az ingét is elvesztette. Személyes sorsa és a betegsége miatt kapcsolatba került az ispotályok világával.” Ebben az időben még nem volt olyan szervezett az egészségügy, mint ma, szinte minden azon múlott, hogy a betegápolók milyen szeretettel tudtak az elesettek felé fordulni. Szent Kamill kórházban kezdett dolgozni, azt tekintette feladatának, hogy a betegeket hittel és szeretettel lássa el. Erre a lelkületre ma is szükség van. Minőségi különbség van a között, hogy az ember csak a tudásával gyógyít, vagy szívvel-lélekkel teszi ezt. A szeretet minőségi elve mindenütt, ahol idősek és betegek vannak, alapvető fontosságú. „Adja Isten, hogy ebben a kápolnában a betegek, a rokonok, a munkájukat végzők egyaránt új erőt nyerhessenek. Legyen Isten áldása az egész közösségen, a kórház és az egyetem munkáján. Szent Kamill, könyörögj mindannyiunkért. Ámen” – zárta szentbeszédét Erdő Péter bíboros.

A kápolnát Angyal Júlia festőművész, Fűri Judit üvegművész, Lehoczky János iparművész és Gecse István kőfaragó alkotásai díszítik.

Felbecsülhetetlen érték, ha egy kórházban van nyitott kápolna, ahova a betegek bármikor betérhetnek. A már régebb óta működő kórházkápolnák mellett (Szent Ferenc Kórház Assisi Szent Ferenc-kápolnája, Szent János Kórház Nepomuki Szent János-kápolnája, Országos Korányi Kórház Szent József-kápolnája, Szent Imre Kórház Szent Kozma és Damján-kápolnája) a Budapesti Katolikus Kórházlelkészség 2004-es megalakulása óta több új kápolna létesült.

Az Országos Onkológiai Intézetben az Irgalmas Jézus-kápolnát 2005. február 6-án áldotta meg Erdő Péter bíboros, az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet Szent Lukács-kápolnáját 2010. november 9-én, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház Árpád-házi Szent Erzsébet-kápolnáját 2014. március 26-án, az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet Szent Kereszt-kápolnáját pedig 2015. szeptember 21-én. Április 7-én pedig újabb megáldásra került sor: a Semmelweis Egyetem Külső Klinikai Tömbjének Központi Betegellátó Épületében kialakított Szent Kamill-kápolnát adták át.

Nagyböjti kalendárium 38.

Nagyböjti kalendárium – 2017. április 7.

Idei nagyböjti készületünkben XVI. Benedek pápa Deus caritas est [Isten a szeretet] kezdetű enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

A gyakorlati cselekvés túlságosan kevés, ha nem válik benne érezhetővé az ember iránti szeretet, mely a Krisztussal való találkozásból táplálkozik. A másik ember szükségében és szenvedésében való személyes, benső részvétel önmagam odaadásává válik: hogy az ajándék ne alázza meg a másikat, nemcsak valamit kell adnom magamból, hanem egész valómat kell odaadnom neki, mint személynek kell az odaadásban jelen lennem.

(Deus caritas est, 34.)

Urunk, Istenünk, bocsásd meg, hogy emberi gyöngeségből vétkeztünk, és oldozd fel jóságosan bűneink kötelékét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

 

Nagyböjt 5. hét péntek

Nagyböjt 5. hét péntek

Fokozódó drámaiságnak vagyunk tanúi a János-evangélium olvasásakor, s közeledünk a tetőpont és a végkifejlet felé. Az ellentét Jézus és a farizeusok, írástudók között egyre éleződik, de még ezek a pillanatok is alkalmasak arra, hogy sokan higgyenek Jézusban. Hit, vagy pedig megkövezés – harmadik lehetőség gyakorlatilag nincs (a semlegesség hirdetői gyakran a harcos ellenfeleknél is veszélyesebbek).

Szó és tett kölcsönösen feltételezi egymást: Jézus tetteit nem lehet elválasztani a szavaktól, melyekkel az Atyával egyenlőnek mondotta magát, hiszen a csodák ennek hitelesítői, alátámasztói, kézzelfogható bizonyítékai. Ezért is mondja „Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek!” Láttuk, hogyan fogadták Jézus ellenfelei a csodatetteket, amelyeket most nem vitatnak: amikor nem maradt más, azzal vádolták, hogy Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket. Ha a tetteket valóban a maguk értéke szerint ítélték volna meg, Jézus szavai sem botránkoztatnák meg őket.

Urunk Jézus, add kegyelmedet, hogy mindenkor a Te tanítványaidként és az Atya gyermekeiként nyilatkozzunk meg, s miközben Isten Fiának vallunk Téged, e hitvallásból tettek is szülessenek, mint ahogy Te magad is tettekkel igazoltad szavaidat. Segíts, hogy minden döntésünkkel Rólad tanúskodjunk, akkor is, amikor a leghétköznapibb helyzetekben, a jelentéktelennek tűnő dolgokban elutasítjuk a megalkuvást; akkor is, amikor egy újabb gyermek vállalásával ismételten igent mondunk az életre, vagy épp hívásodra a szűzi életformában kötelezzük el magunkat; és akkor is, amikor felemeljük szavunkat a társadalmi igazságtalanságok, a gazdagok önzése és a szegények kizsákmányolása miatt.

 

Niszibei Szent Platonida

Szent Platonida 

anya

Platonida először az egyház diakonisszája volt. Aztán, magányos életre vágyva, eltávozott a niszibei pusztába és ott női kolostort alapított. Társainak élete példájával mutatta meg a szerzetesi élet szépségét. Az ő és társnői élete imádságban, szabadidőben kézimunkában telt el. Istenfélő életének 308 körül lett vége.

Hatezer exorcizmus után már tart az ördög Lopez atyától

Hatezer exorcizmus után már tart az ördög Lopez atyától

Francisco Lopez Sedano, a 80 esztendős mexikói pap legalább hatezer ördögűzést hajtott végre negyvenéves szolgálata alatt. Úgy látja, a gonosz már tart tőle.

Lopez Sedano az Hoy Los Ángeles lapnak elmondta, amikor az ördög a megszállottakon keresztül szól hozzá, ő így szokott válaszolni: „Én senki (sem) vagyok, de Krisztustól jöttem, aki a te Urad és Istened, és most azonnal távozz! Az Ő nevében parancsolom, hogy menj el! Kifelé!”

Lopez atya a mexikóvárosi érsekség exorcistáinak emeritus nemzeti koordinátora, a Szentlélek Misszionáriusai rend tagja; jelenleg a mexikóvárosi Szent Kereszt-plébánián szolgál.

Az idős ördögűző négy dolgot emelt ki, melyet hosszú szolgálata alatt megtanult.

Először is – hangsúlyozta –, az ördög egy személy, nem pedig egy dolog. Jézus sokszor szembekerült az ördöggel, és beszélt hozzá. Amikor az ember beszél egy démonnal, nem egy dologgal beszél, hanem egy személlyel.

A gonosz arra törekszik – folytatta Lopez atya –, „hogy elválasszon Istentől, hogy megijesszen, fenyegessen, hogy reszkessünk a félelemtől.” „Lustaságot, fáradtságot, álmosságot, bizalmatlanságot, kétségbeesést, gyűlöletet – csupa negatív dolgot hoz az életünkbe” – tette hozzá.

A második tapasztalat, hogy az ördög azért „lép be” bizonyos emberekbe, mert megengedik neki. „Nem tud belénk költözni, ha nem nyitunk ajtót neki” – szögezte le Lopez atya. – „Ezért tiltja Isten a mágiát, a babonát, a boszorkányságot, a varázslást, a jóslást, a holtak és szellemek megidézését és az asztrológiát. Ez az a hét terület, ahol hazugságokkal és becsapással találkozunk.”

„Az, hogy a csillagok befolyásolnák az életünket, a legnagyobb hazugság. Sok millió kilométerre vannak tőlünk! Fémekből és gázokból állnak – hogyan hathatnának ránk? Ugyanez van a mágiával, ami olyan hatalmat tulajdonít tárgyaknak, amellyel valójában nem rendelkeznek. Lópatkót hurcolni magunkkal, mert szerencsét hoz – ez hazugság.”

A harmadik igazság, amit Lopez Sedano megtanult több évtizedes tevékenysége során, az az, hogy a megszállottak mindig egyéni viselkedéseket mutatnak. Találkozott olyan megszállottal, „aki üvöltött, volt, aki ugatott, volt, aki sikított, volt, aki vonaglott, volt, aki tekergett, mint egy kígyó a földön. Ezernyi megjelenési formája van.”

Egyszer egy 18 év körüli fiú öt nagy padot tolt odébb, amelyek olyan nehezek voltak, hogy tíz ember kellett volna a mozgatásukhoz. „Rettenetes erő volt benne. Három ember kellett, hogy végre lehessen hajtani az exorcizmust. Ha benne van a gonosz, az mindent megmagyaráz. Igen, a falra is képesek felmászni. Vagy repülni.”

A megszállottak néha „hangokat hallanak; előfordul, hogy azt érzik, gyűlöli vagy elutasítja őket Isten; korábban hittek, most pedig rátaposnak a bibliájukra. Másoknak iszonyatosan fáj a hátuk, miközben az orvosok szerint teljesen egészségesek.”

„A gonosz által okozott sérülésekkel a klinikai gyógyítás nem tud mit kezdeni – folytatta Lopez Sedano. – Van, akinek folyamatos hasmenése van, és semmi nem mulasztja el; van, akinek a szeme fáj, és a szemészek nem találnak semmit. Ezek olyan sérülések, amelyeket a tudomány nem érzékel.”

Végül Lopez Sedano negyedik tapasztalatáról beszélt: a több évtizedes szolgálat megtanította rá, az ördögűzés isteni küldetés. Saját, negyven évvel ezelőtti kinevezése kapcsán elmondta: a szükség indokolta, miután oly sok súlyos és fájdalmas esetet látott.

„Egy paptársam, aki exorcizmussal foglalkozott, rávezetett, hogy a gonosz elleni harc kötelesség. Azt mondta: az Úr parancsára kell elkezdened ezt a szolgálatot. A három parancs: hirdetni Isten szavát, gyógyítani a betegeket és kiűzni a gonosz lelkeket. Mindhárom érvényes parancs az Egyházban.”