Ferenc pápa homíliája
Ferenc
pápa a március 19-én bemutatott szentmisén, amelyen péteri szolgálatát
megkezdte, hangsúlyozta: őrizzük meg a teremtett világot, legyünk egymás őrzői.
Ferenc
pápa köszönetet mondott az Úrnak, hogy Szent József, az egyetemes Egyház
védőszentje ünnepén kezdheti meg péteri szolgálatát. Utalt arra, hogy ez a nap
elődje névnapja is, akivel egységben van az imádságban, egymás kölcsönös
szeretetében és elismerésében.
A
köszöntések után, amelyek során külön üdvözölte a többi keresztény felekezet
képviselőit, a zsidó és más vallású közösségeket, a felolvasott evangéliumi
részről elmélkedett. „József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az
Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét” (Mt 1,24). Isten
küldetést bízott Józsefre, hogy legyen őrző, Mária és Jézus őrzője – itt II.
János Pál szavait idézte –, és az Egyház őrzője is: „Szent József, amilyen
szeretetteljesen viselte gondját Máriának, és amilyen örömmel szentelte magát
Jézus Krisztus nevelésének, ugyanígy oltalmazza és őrzi annak Titokzatos
Testét, az Egyházat, melynek előképe és példája maga a Szent Szűz.” (Redemptoris
Custos 1.)
Ferenc
pápa elmondta, hogyan is gyakorolja József ezt a szolgálatot: alázatosan,
csendesen, ugyanakkor teljes hűséggel akkor is, amikor nem ért mindent.
Állhatatos szeretettel áll Mária mellett egészen addig az evangéliumi
jelenetig, amelyben a 12 éves Jézust a jeruzsálemi templomba vezeti. Ott
van Mária mellett az örömteli és a nehéz pillanatokban és a názáreti
hétköznapokban.
A
Szentatya elmagyarázta, hogyan élte meg József ezt az őrzői hivatást:
folyamatosan Istenre figyelt, fürkészte a jeleit, készségesen vállalta, hogy
nem saját, hanem Isten tervét valósítja meg. Ugyanezt kéri Isten Dávidtól: nem
ember által épített házat akar, hanem azt, hogy hűséges legyen a Szavához. Maga
Isten építi a házat, Szentlelkével megjelölt, élő kövekből. „József őrző, mert
tudja Istent hallgatni, engedi, hogy az ő akarata vezesse, és éppen ezért
érzékenyebb a rá bízott emberek iránt, képes realizmussal olvasni az
eseményeket, figyel arra, ami körülveszi, és meg tudja hozni a legbölcsebb
döntéseket” – sorolta a pápa. Látjuk, milyen készségesen válaszolt József Isten
hívására, és azt is látjuk, hogy a keresztény élet központja Krisztus. „Őrizzük
meg Krisztust az életünkben, hogy megőrizzünk másokat, megőrizzük a teremtett
világot!” – figyelmeztetett.
Majd
kiterjesztette ezt a felelősséget, amely nem csupán a keresztények, hanem
minden ember felelőssége. Megőrizni a teremtett világot, ahogyan Assisi Szent
Ferenc tette, azt jelenti, tisztelni Isten minden teremtményét és a
környezetet, amelyben élünk. Részletesen beszélt egymás őrzéséről: „Őrizni az
embereket, gondoskodni mindenkiről, minden emberről, szeretettel, különösen a
gyermekekről, az öregekről, azokról, akiknek élete a leginkább törékeny, és
akik gyakran szívünk peremére szorulnak. Gondoskodni egymásról a családban: a
házastársak kölcsönösen őrzizzék egymást, a szülők pedig gondoskodjanak
gyermekeikről, majd idővel a gyermekek váljanak szüleik őrzőivé. Őszintén
megélni a barátságokat, ami azt jelenti, kölcsönösen megőrizzük egymást a
bizalomteli közelségben, a tiszteletben, a jóban. Lényegében minden az ember
őrzésére lett bízva, ez a felelősség mindenkit érint. Legyetek Isten
ajándékainak őrzői!”
Ezt
követően elmondta, mi történik, ha nem élünk ezzel a felelősségünkkel: a szív
érzéketlenné válik. A történelem minden korszakában vannak Heródesek, akik rombolnak,
halált hoznak, elcsúfítják az ember arcát.
Ferenc
pápa ezután azokhoz fordult, akik felelős szerepet töltenek be gazdasági,
politikai vagy társadalmi téren, és szólt minden jóakaratú emberhez is: legyünk
egymás és környezetünk őrzői; ne hagyjuk, hogy a pusztítás és a halál jelei
kísérjék utunkat a világban. Ahhoz, hogy másokra vigyázhassunk, saját magunkat
is gondoznunk kell! A gyűlölet, az irigység, a gőg beszennyezik az életet!
Őrködnünk kell érzelmeinken, szívünkön, mert onnan indulnak ki a jó és a rossz
szándékok: azok, amelyek építenek és azok, amelyek pusztítanak! Ne féljünk a
jóságtól, a gyengédségtől!
A
gondoskodás, az őrködés mások felett jóságot igényel, azt kéri, hogy a jóságot
gyengédséggel éljük meg – hangsúlyozta a pápa. Szent József lelkéből is nagy
gyengédség árad, amely a lélek erejét mutatja, azt, hogy képesek vagyunk
másokra figyelni, mások iránt részvéttel lenni.
Aztán
elmondta: Szent József ünnepével együtt ünnepeljük Róma új püspöke, Péter utóda
szolgálatának kezdetét. Jézus Krisztus hatalmat adott Péternek. Háromszor
kérdezte őt szeretetéről, majd háromszor szólította fel: legeltesd bárányaimat.
Az igazi hatalom a szolgálat. A pápának is egyre inkább előre kell haladnia
abban a szolgálatban, amelynek ragyogó csúcspontja a kereszten van.
Szent
Józsefhez hasonlóan ki kell tárnia karját, hogy megőrizze Isten egész népét,
szeretettel és gyengédséggel fogadja be az egész emberiséget: különösen a
legszegényebbeket, a leggyengébbeket, a legkisebbeket, azokat, akikről Máté ír
a szeretetről szóló utolsó ítélet kapcsán: akik éheztek, akik szomjaztak, akik
idegenek, mezítelenek, betegek voltak, börtönben raboskodtak (vö. Mt 25,31–46).
Ezt
követően Ferenc pápa a második olvasmányról beszélt, amelyben Szent Pál
Ábrahámról szól, aki „a remény ellenére is reménykedve hitt” (Róm
4,18). Szükségünk van arra, hogy megpillantsuk a remény világosságát, és saját
magunknak is reményt adjunk! Őrizzük meg a teremtett világot! A reményünk Isten
látóhatárára nyílik, amit Krisztus nyitott meg számunkra, és arra a kősziklára
épül, ami Isten.
Kérte:
őrizzük meg Jézust Máriával, őrizzük meg az egész teremtett világot, őrizzünk
meg mindenkit, különösen a legszegényebbet, őrizzük meg saját magunkat.
Mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy felragyogtassuk a remény csillagát:
őrizzük meg szeretettel mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk!
Végül
Ferenc pápa ezekkel a szavakkal fejezte be homíliáját: „Kérem Szűz Mária, Szent
József, Szent Péter és Pál apostolok, Szent Ferenc közbenjárását, hogy a
Szentlélek kísérjen el szolgálatom során, nektek pedig azt mondom: imádkozzatok
értem! Ámen.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése