Nagyböjt 5. vasárnap
Iz 43, 16-21; Fil 3, 8-14; Jn 8, 1-11
„Aki közületek bűn nélkül van, az vesse rá az első követ”
Az Ószövetség nagyon keményen büntette az asszonyok házasságtörését. Ha valakit tetten értek, a bíróságra citálták, két tanú egybehangzó vallomására azonnal halálra ítélték és ki is végezték. A kivégzés módja is elő volt írva: a közösség miden tagja dobjon rá követ. Ezt mindaddig folytatni kellett, amíg a vétkes asszony ki nem lehelte lelkét. Szent János evangéliumában hosszan tárgyalja Jézus vitáját, amelyet a farizeusokkal és az írástudókkal folytatott Jeruzsálemen a harmincnyolc éve beteg férfi meggyógyítása után. Nem a gyógyítást kifogásolták, hanem hogy a gyógyítás után azonnal felkeltette a meggyógyultat, és vitette vele ágyát, vagyis a kis darab gyékényszőnyeget. Jézus a farizeusok vádjára, mi szerint ez súlyos munka, ellenük szólt: az Írás csak a valóban nehéz munkát tiltja, nem ezt a szőnyegcipelést. Utána hivatkozott Istenre, Őt Atyjának nevezte, és vallotta, hogy ezt a gyógyítást a gondviselő Isten gyakorlata szerint végezte ő is. Nagy vita támadt Jézus és a farizeusok között. Ezt követően az egybegyűltek vitatkoztak azon, hogy Jézus csak gyönyörűen beszél-e, vagy talán Ő a Messiás? Aznap este Jézus átment az Olajfák hegyére. Ott éjszakázott. A meddő viták után jó volt ott átelmélkedni a küldetését. Arra emlékezett talán, hogy Isten milyen nagy csodatettekkel vezette a zsidókat a Sínai félsziget sivatagjaiban. A hűtlen, bűnös nép mégsem tért egész szívével Istenéhez. Hiába büntette őket szigorúan. Ezért kellett Izajás prófétával megüzennie, hogy a bűnösök helyett az Úr saját Fiát adja szenvedésre és önkéntes halálra. „Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, s ne a múlt dolgaira figyeljetek! Nézzétek: én valami újat viszek végbe, és már sarjadóban van, nem látjátok?” (Iz 43, 18-19) Igen, itt kezdi majd az Olajfák hegyén ezt a súlyos keresztutat, magára vállalva az egész világ minden bűnét.„Kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő, pedig leült és tanította őket. Az írástudók és farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz? Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék és vádolhassák. Jézus lehajolt és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett és azt mondta nekik: Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van. Aztán újra lehajolt, és tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára eloldalogtak”. (Jn 8, 2-8) Végül ketten maradtak az asszonnyal. Egy kérdése volt hozzá: Senki sem ítélt el? „Senki, Uram, felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki. Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”? (11) A törvény marad, a férfiakra is vonatkozik, nincs azonnali halál, csak Jézusé. Ne feledje el a történetet senki!
Iz 43, 16-21; Fil 3, 8-14; Jn 8, 1-11
„Aki közületek bűn nélkül van, az vesse rá az első követ”
Az Ószövetség nagyon keményen büntette az asszonyok házasságtörését. Ha valakit tetten értek, a bíróságra citálták, két tanú egybehangzó vallomására azonnal halálra ítélték és ki is végezték. A kivégzés módja is elő volt írva: a közösség miden tagja dobjon rá követ. Ezt mindaddig folytatni kellett, amíg a vétkes asszony ki nem lehelte lelkét. Szent János evangéliumában hosszan tárgyalja Jézus vitáját, amelyet a farizeusokkal és az írástudókkal folytatott Jeruzsálemen a harmincnyolc éve beteg férfi meggyógyítása után. Nem a gyógyítást kifogásolták, hanem hogy a gyógyítás után azonnal felkeltette a meggyógyultat, és vitette vele ágyát, vagyis a kis darab gyékényszőnyeget. Jézus a farizeusok vádjára, mi szerint ez súlyos munka, ellenük szólt: az Írás csak a valóban nehéz munkát tiltja, nem ezt a szőnyegcipelést. Utána hivatkozott Istenre, Őt Atyjának nevezte, és vallotta, hogy ezt a gyógyítást a gondviselő Isten gyakorlata szerint végezte ő is. Nagy vita támadt Jézus és a farizeusok között. Ezt követően az egybegyűltek vitatkoztak azon, hogy Jézus csak gyönyörűen beszél-e, vagy talán Ő a Messiás? Aznap este Jézus átment az Olajfák hegyére. Ott éjszakázott. A meddő viták után jó volt ott átelmélkedni a küldetését. Arra emlékezett talán, hogy Isten milyen nagy csodatettekkel vezette a zsidókat a Sínai félsziget sivatagjaiban. A hűtlen, bűnös nép mégsem tért egész szívével Istenéhez. Hiába büntette őket szigorúan. Ezért kellett Izajás prófétával megüzennie, hogy a bűnösök helyett az Úr saját Fiát adja szenvedésre és önkéntes halálra. „Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, s ne a múlt dolgaira figyeljetek! Nézzétek: én valami újat viszek végbe, és már sarjadóban van, nem látjátok?” (Iz 43, 18-19) Igen, itt kezdi majd az Olajfák hegyén ezt a súlyos keresztutat, magára vállalva az egész világ minden bűnét.„Kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő, pedig leült és tanította őket. Az írástudók és farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz? Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék és vádolhassák. Jézus lehajolt és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett és azt mondta nekik: Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van. Aztán újra lehajolt, és tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára eloldalogtak”. (Jn 8, 2-8) Végül ketten maradtak az asszonnyal. Egy kérdése volt hozzá: Senki sem ítélt el? „Senki, Uram, felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki. Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”? (11) A törvény marad, a férfiakra is vonatkozik, nincs azonnali halál, csak Jézusé. Ne feledje el a történetet senki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése