Nagyböjt 5. hét szerda
Dán 3, 14-20. 91-92. 95; Jn 8, 31-42
„Ha Ábrahám fiai lennétek, Ábrahám tetteit cselekednétek”
Az előző napi pericopa, kijelölt evangéliumi részlet azzal fejeződött be, hogy sokan hittek Jézusban a hallgatóságából. Jézus örült ennek, de felhívta figyelmüket: „Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket. Azok azt felelték neki: Ábrahám utódai vagyunk, és soha senkinek nem szolgáltunk. Hogyan mondod hát te, hogy szabadok lesztek”. (31-33) Jézus erkölcsi, lelki szabadságról beszél, a hallgatóság, pedig a külső kényszertől való mentességre gondol. Ebben a tekintetben a zsidó nép már hatszáz év óta nem volt szabad. 587-586-ban Nabukodonozor babiloni király hatalmas hadserege elfoglalta Jeruzsálemet, Júdea fővárosát. A lakosság egy része elpusztult a harcban, sok zsidót rabszíjra fűzve hajtottak Babilonba. A maradék szegények felkerekedtek és Isten kifejezett tiltása ellenére Egyiptomba menekültek. Magukkal cipelték Isten hűséges prófétáját, Jeremiást, aki ellenezte ezt a döntést. Ott az idegenben a nép nem talált hazát, Jeremiást, pedig megölték. A babiloni foglyok azután a perzsák, majd a görögök, végül a rómaiak szolgái lettek, Ez is baj, de sokkal nagyobb gond, hogy bűneik kötelékével a sátán szolgáivá váltak lélekben. Ettől a rabságtól csak Jézus tud megszabadítani. A sátán a hazugsággal és gyűlölettel kötözi meg értelmüket és akaratukat. Ezzel szemben csak az Isten igazsága és szeretete tud gyökeresen szabaddá tenni bárkit is. Jézus hallgatói nem értették azt sem: „Jézus tanítványai megismerik az igazságot és az igazság szabaddá, tesz titeket”. Erre az aggályukra Jézus így felel: „Mindaz, aki bűnt cselekszik, szolga. De a szolga nem marad örökre a házban, csak a fiú marad ott mindörökké. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek”.(34-36) „Azt felelték neki: A mi atyánk Ábrahám Jézus azt mondta nekik: Jézus azt mondta nekik: Ha Ábrahám fiai lennétek, Ábrahám tetteit cselekednétek. De most meg akartok ölni engem, azt az embert, aki nektek azt az igazságot mondtam, amelyet az Istentől hallottam; ezt Ábrahám nem tette. Ti a ti (ördög) atyátok tetteit cselekszitek Erre ők, azt mondták neki: Mi nem paráznaságból születtünk. Egy Atyánk van, az Isten. Ha Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől származtam és jöttem. Hiszen nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem”.(39-42) Jézus most értünk harcol, mert mi is, rabok vagyunk kétszeresen is: 1945-1989-ig megszálló hadsereg tartott rabságban, és az általuk éltetett rezsim. Közben a lelkünket is megkötözte a sátán, akit Jézus a hazugság és gyűlölet atyjának nevez. Ez utóbbi rabság a mai napig rajtunk tartja bilincseit. Vissza kell téríteni a magyar lelkeket. Az igazság és szeretet Istenéhez, akkor az Ő gyermekei lehetünk, és kezdhetjük az áldás és a béke boldog időszakát.
Dán 3, 14-20. 91-92. 95; Jn 8, 31-42
„Ha Ábrahám fiai lennétek, Ábrahám tetteit cselekednétek”
Az előző napi pericopa, kijelölt evangéliumi részlet azzal fejeződött be, hogy sokan hittek Jézusban a hallgatóságából. Jézus örült ennek, de felhívta figyelmüket: „Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket. Azok azt felelték neki: Ábrahám utódai vagyunk, és soha senkinek nem szolgáltunk. Hogyan mondod hát te, hogy szabadok lesztek”. (31-33) Jézus erkölcsi, lelki szabadságról beszél, a hallgatóság, pedig a külső kényszertől való mentességre gondol. Ebben a tekintetben a zsidó nép már hatszáz év óta nem volt szabad. 587-586-ban Nabukodonozor babiloni király hatalmas hadserege elfoglalta Jeruzsálemet, Júdea fővárosát. A lakosság egy része elpusztult a harcban, sok zsidót rabszíjra fűzve hajtottak Babilonba. A maradék szegények felkerekedtek és Isten kifejezett tiltása ellenére Egyiptomba menekültek. Magukkal cipelték Isten hűséges prófétáját, Jeremiást, aki ellenezte ezt a döntést. Ott az idegenben a nép nem talált hazát, Jeremiást, pedig megölték. A babiloni foglyok azután a perzsák, majd a görögök, végül a rómaiak szolgái lettek, Ez is baj, de sokkal nagyobb gond, hogy bűneik kötelékével a sátán szolgáivá váltak lélekben. Ettől a rabságtól csak Jézus tud megszabadítani. A sátán a hazugsággal és gyűlölettel kötözi meg értelmüket és akaratukat. Ezzel szemben csak az Isten igazsága és szeretete tud gyökeresen szabaddá tenni bárkit is. Jézus hallgatói nem értették azt sem: „Jézus tanítványai megismerik az igazságot és az igazság szabaddá, tesz titeket”. Erre az aggályukra Jézus így felel: „Mindaz, aki bűnt cselekszik, szolga. De a szolga nem marad örökre a házban, csak a fiú marad ott mindörökké. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek”.(34-36) „Azt felelték neki: A mi atyánk Ábrahám Jézus azt mondta nekik: Jézus azt mondta nekik: Ha Ábrahám fiai lennétek, Ábrahám tetteit cselekednétek. De most meg akartok ölni engem, azt az embert, aki nektek azt az igazságot mondtam, amelyet az Istentől hallottam; ezt Ábrahám nem tette. Ti a ti (ördög) atyátok tetteit cselekszitek Erre ők, azt mondták neki: Mi nem paráznaságból születtünk. Egy Atyánk van, az Isten. Ha Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől származtam és jöttem. Hiszen nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem”.(39-42) Jézus most értünk harcol, mert mi is, rabok vagyunk kétszeresen is: 1945-1989-ig megszálló hadsereg tartott rabságban, és az általuk éltetett rezsim. Közben a lelkünket is megkötözte a sátán, akit Jézus a hazugság és gyűlölet atyjának nevez. Ez utóbbi rabság a mai napig rajtunk tartja bilincseit. Vissza kell téríteni a magyar lelkeket. Az igazság és szeretet Istenéhez, akkor az Ő gyermekei lehetünk, és kezdhetjük az áldás és a béke boldog időszakát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése