Nagyböjt 5 hete hétfő
Dán 13, 1-9. 15-17. 19-30. 33-62 vagy Dán 13, 41c-62 Jn 8, 1-11
„Az ártatlan vér megszabadult azon a napon”
Az olvasmányban egy hatszáz évvel korábbi történetet olvastat az Egyház. Ennek szereplői természetesen valamennyien az Ószövetséghez tartoztak, nem ítélkezhetett Jézus az Újszövetség szellemében, hiszen a megváltás ténye még hat évszázad távoli ködében jelent csak meg, de a főszereplő, mindkét szövetség ihletője ugyanaz a Szentlélek. A mai történet főhőse egy gyönyörű asszony, Zsuzsanna. Boldogan élt férjével és gyermekeivel. Úgy, ahogyan minden családban élhetnének ma is a házaspárok, ha Isten eredeti szándékai szerint arra törekednének, hogy egész valójukkal, testük-lelkük minden képességével és értékével kizárólag arra törekednének, hogy a házastársukat tegyék boldoggá. Aztán a másik célt: az élet szolgálatát is közösen vállalnák az élet Ura szándéka szerint. A Szentírás házasságkötésük alkalmával külön hangsúlyozza, hogy Zsuzsanna „igen szép és istenfélő volt, mert szülei, akik igazak voltak, leányukat Mózes törvénye szerint nevelték”. (Dán 13, 2-3) Zsuzsanna férje, Joakim nagyon gazdag volt. Nála, hatalmas kertjében szoktak összegyűlni a Babilonban lakó zsidók, akik fogságban éltek Jeruzsálem pusztulása óta. A mózesi törvényeket tartották. Ennek rendelkezéseit két öreg törvénytudó tanította és ők felügyeltek a vallásos élet szerinti éltre is. A felmerülő peres ügyeket rendszerint Joakim kertjében intézték. Így a két vén bíró otthonosan mozgott vendéglátóiknál. Jól ismerték a ház lakóit, Zsuzsannát is. Amikor ugyanis a nép délben ebédelni hazament, a ház úrnője le szokott menni a kertbe sétálni. Egy alkalommal Zsuzsanna szolgálói nélkül ment le a kertbe sétálni. A két vénember bűnös vágyra gerjedt iránta, és megpróbálták bűnre csábítani. Az erényes asszony azonban ellenállt, mert Istent félte, tartotta parancsait. Megfenyegették ugyan, hogy ha nem engedelmeskedik, akkor ellene vallanak, és meg fogják őt kövezni. Ő azonban inkább vállalta a halált, mint a bűnt. Segítségért kiáltott. A két gonosz férfi is kiabálni kezdett. A csődületben, pedig mint bírók emeltek vádat Zsuzsanna ellen. Azt állították, hogy Zsuzsanna egy fiatal férfival vétkezett. Halálra is ítélték, és vitték is a vesztőhelyre. A menethez küldötte Dánielt, ifjú prófétáját Isten, aki megvédi hűséges gyermekeit. Hangos szóval visszafordította a menetet Joakim kertjébe. Most ő tartott ítéletet. Elkülönítette a vádlottakat. Megkérdezte az elsőt: Milyen fa alatt láttad őt? Azt felelte: mézgafa alatt. Utána kérdezte meg a másikat: Te milyen fa alatt láttad?- Tölgyfa alatt. Ekkor Dániel Isten nevében ítéletet hirdetett: Hazudnak a vének! Őket kell kivégezni. „Mózes törvénye szerint jártak el: Megölték őket, s az ártatlan vér megszabadult azon a napon”. (62)
Dán 13, 1-9. 15-17. 19-30. 33-62 vagy Dán 13, 41c-62 Jn 8, 1-11
„Az ártatlan vér megszabadult azon a napon”
Az olvasmányban egy hatszáz évvel korábbi történetet olvastat az Egyház. Ennek szereplői természetesen valamennyien az Ószövetséghez tartoztak, nem ítélkezhetett Jézus az Újszövetség szellemében, hiszen a megváltás ténye még hat évszázad távoli ködében jelent csak meg, de a főszereplő, mindkét szövetség ihletője ugyanaz a Szentlélek. A mai történet főhőse egy gyönyörű asszony, Zsuzsanna. Boldogan élt férjével és gyermekeivel. Úgy, ahogyan minden családban élhetnének ma is a házaspárok, ha Isten eredeti szándékai szerint arra törekednének, hogy egész valójukkal, testük-lelkük minden képességével és értékével kizárólag arra törekednének, hogy a házastársukat tegyék boldoggá. Aztán a másik célt: az élet szolgálatát is közösen vállalnák az élet Ura szándéka szerint. A Szentírás házasságkötésük alkalmával külön hangsúlyozza, hogy Zsuzsanna „igen szép és istenfélő volt, mert szülei, akik igazak voltak, leányukat Mózes törvénye szerint nevelték”. (Dán 13, 2-3) Zsuzsanna férje, Joakim nagyon gazdag volt. Nála, hatalmas kertjében szoktak összegyűlni a Babilonban lakó zsidók, akik fogságban éltek Jeruzsálem pusztulása óta. A mózesi törvényeket tartották. Ennek rendelkezéseit két öreg törvénytudó tanította és ők felügyeltek a vallásos élet szerinti éltre is. A felmerülő peres ügyeket rendszerint Joakim kertjében intézték. Így a két vén bíró otthonosan mozgott vendéglátóiknál. Jól ismerték a ház lakóit, Zsuzsannát is. Amikor ugyanis a nép délben ebédelni hazament, a ház úrnője le szokott menni a kertbe sétálni. Egy alkalommal Zsuzsanna szolgálói nélkül ment le a kertbe sétálni. A két vénember bűnös vágyra gerjedt iránta, és megpróbálták bűnre csábítani. Az erényes asszony azonban ellenállt, mert Istent félte, tartotta parancsait. Megfenyegették ugyan, hogy ha nem engedelmeskedik, akkor ellene vallanak, és meg fogják őt kövezni. Ő azonban inkább vállalta a halált, mint a bűnt. Segítségért kiáltott. A két gonosz férfi is kiabálni kezdett. A csődületben, pedig mint bírók emeltek vádat Zsuzsanna ellen. Azt állították, hogy Zsuzsanna egy fiatal férfival vétkezett. Halálra is ítélték, és vitték is a vesztőhelyre. A menethez küldötte Dánielt, ifjú prófétáját Isten, aki megvédi hűséges gyermekeit. Hangos szóval visszafordította a menetet Joakim kertjébe. Most ő tartott ítéletet. Elkülönítette a vádlottakat. Megkérdezte az elsőt: Milyen fa alatt láttad őt? Azt felelte: mézgafa alatt. Utána kérdezte meg a másikat: Te milyen fa alatt láttad?- Tölgyfa alatt. Ekkor Dániel Isten nevében ítéletet hirdetett: Hazudnak a vének! Őket kell kivégezni. „Mózes törvénye szerint jártak el: Megölték őket, s az ártatlan vér megszabadult azon a napon”. (62)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése