Évközi 11 hét kedd
1Kir 21, 17-29; Mt 5, 43-48
„Öltél,és azon felül foglaltál is”
A tegnapi elmélkedésben végig gondoltuk, hogy egy egyszerű gazdasági terv meghiúsulása hogy törte le Ácháb király kedvét, hogy oldotta meg gyorsan és ügyesen felesége, Jezabel. A talpnyaló városvezetőket kellett utasítani, szájukba adni a leckét, aztán ment minden a maga útján. Nábót sorsa megpecsételődött. Megkövezték. Meghalt. Vele meghalt az igazság is, a szegény emberek sorsa örökre elbukott? Még talán el sem temették Nábótot, a király értesülve a haláláról, felesége biztatására azonnal ment, és szemével birtokba vette a hőn áhított szőlőt. Ezúttal azonban Isten nagyon gyorsan nyilvánosságra hozta ítéletét. Szólt Illés prófétának: „Kelj fel és menj le Izrael királya elé, aki Szamariában van: Íme, éppen lemegy Nábót szőlejébe, hogy azt elfoglalja, és mondd neki: Ezt üzeni az Úr: Öltél, s azon felül foglaltál is! Aztán tedd hozzá: Ezt üzeni az Úr: Ezen a helyen, ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, fel fogják nyalni a te véredet is” (18-19) A király ellenségének nevezi a prófétát, mintha azért jött volna, hogy az ő örömét elrontsa. „Ő azt mondta: megtaláltalak, mert arra adtad magadat, hogy azt tedd, ami gonosz az Úr színe előtt. Íme, nyomorúságot hozok terád, s learatom utódaidat, s kipusztítom Ácháb házából a férfit, a bezártat is s az utolsót is Izraelben” (20) A gyilkosság és sok más gonosz bálványozás okáról, Jezabelről is döntött az Úr: „Kutyák eszik meg Jezabelt Jezreel mezején. Akije a városban hal meg Áchábnak, azt a kutyák eszik meg, akije a mezőn hal meg, azt az ég madarai eszik meg”(23-24) A király megdöbbent. Hazament, vezeklő ruhát öltött, böjtölt. Isten ezért azt mondta Illésnek: Nem bocsátom rá mindezt a rosszat, csak majd a fia idejében. Három év múlva meglátogatta Áchábot a júdeai király, Jozafát. Az időtöltés közben Ácháb időszerűnek vélte megkérdezni Jozafátot, segíten-e háborút viselni Szíria ellen. Jozafát készséges volt, de azt kérte, kérjék ki Isten tanácsát. Áchábnak csak bálványprófétái voltak, azok mind helyeselték a tervet. Mikeás prófétát hívták meg Jozafát kérésére, aki őszintén megmondta, hogy a harc vége súlyos vereség lesz. Így lett. Ákáb egy eltévedt nyíltól megsebesült. Vére a kocsiba folyt és bele száradt. Vérének mosadékát a kutyák nyalogatták fel. (1Kir 22, 37-38) Amikor utódja bevonult a fővárosba, az özvegy csínosan kiöltözve állt a királyi palota emeleti ablakába. Hátha megtetszik az új királynak. Az azonban felkiáltott: Ha van valaki velem a palotából, dobja ki ezt a nőt. Egy férfi kifordította Jezabelt az ablakon át az utcára. Így halt meg ott, és megették a kutyák a holttestét. Isten írott törvénye: „Ha valaki szántszándékkal és orvul öli meg felebarátját, oltáromtól is szakítsd el, hogy meghaljon” (Kiv 21, 14) Isten törvényei soha nem változnak.
1Kir 21, 17-29; Mt 5, 43-48
„Öltél,és azon felül foglaltál is”
A tegnapi elmélkedésben végig gondoltuk, hogy egy egyszerű gazdasági terv meghiúsulása hogy törte le Ácháb király kedvét, hogy oldotta meg gyorsan és ügyesen felesége, Jezabel. A talpnyaló városvezetőket kellett utasítani, szájukba adni a leckét, aztán ment minden a maga útján. Nábót sorsa megpecsételődött. Megkövezték. Meghalt. Vele meghalt az igazság is, a szegény emberek sorsa örökre elbukott? Még talán el sem temették Nábótot, a király értesülve a haláláról, felesége biztatására azonnal ment, és szemével birtokba vette a hőn áhított szőlőt. Ezúttal azonban Isten nagyon gyorsan nyilvánosságra hozta ítéletét. Szólt Illés prófétának: „Kelj fel és menj le Izrael királya elé, aki Szamariában van: Íme, éppen lemegy Nábót szőlejébe, hogy azt elfoglalja, és mondd neki: Ezt üzeni az Úr: Öltél, s azon felül foglaltál is! Aztán tedd hozzá: Ezt üzeni az Úr: Ezen a helyen, ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, fel fogják nyalni a te véredet is” (18-19) A király ellenségének nevezi a prófétát, mintha azért jött volna, hogy az ő örömét elrontsa. „Ő azt mondta: megtaláltalak, mert arra adtad magadat, hogy azt tedd, ami gonosz az Úr színe előtt. Íme, nyomorúságot hozok terád, s learatom utódaidat, s kipusztítom Ácháb házából a férfit, a bezártat is s az utolsót is Izraelben” (20) A gyilkosság és sok más gonosz bálványozás okáról, Jezabelről is döntött az Úr: „Kutyák eszik meg Jezabelt Jezreel mezején. Akije a városban hal meg Áchábnak, azt a kutyák eszik meg, akije a mezőn hal meg, azt az ég madarai eszik meg”(23-24) A király megdöbbent. Hazament, vezeklő ruhát öltött, böjtölt. Isten ezért azt mondta Illésnek: Nem bocsátom rá mindezt a rosszat, csak majd a fia idejében. Három év múlva meglátogatta Áchábot a júdeai király, Jozafát. Az időtöltés közben Ácháb időszerűnek vélte megkérdezni Jozafátot, segíten-e háborút viselni Szíria ellen. Jozafát készséges volt, de azt kérte, kérjék ki Isten tanácsát. Áchábnak csak bálványprófétái voltak, azok mind helyeselték a tervet. Mikeás prófétát hívták meg Jozafát kérésére, aki őszintén megmondta, hogy a harc vége súlyos vereség lesz. Így lett. Ákáb egy eltévedt nyíltól megsebesült. Vére a kocsiba folyt és bele száradt. Vérének mosadékát a kutyák nyalogatták fel. (1Kir 22, 37-38) Amikor utódja bevonult a fővárosba, az özvegy csínosan kiöltözve állt a királyi palota emeleti ablakába. Hátha megtetszik az új királynak. Az azonban felkiáltott: Ha van valaki velem a palotából, dobja ki ezt a nőt. Egy férfi kifordította Jezabelt az ablakon át az utcára. Így halt meg ott, és megették a kutyák a holttestét. Isten írott törvénye: „Ha valaki szántszándékkal és orvul öli meg felebarátját, oltáromtól is szakítsd el, hogy meghaljon” (Kiv 21, 14) Isten törvényei soha nem változnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése