Nyári levél a szünet első napján

Vitális Gábor SDB kazincbarcikai rendházigazgató, plébános írását a szaleziak.hu nyomán közöljük.

Az iskola és otthonaink ablakán át már hetek óta a nyár nézeget be, és szól a madarak hívogató csiripelése... Képzeletben sokszor messze jártunk, gondolatban terveztük és élveztük a nyár önfeledt pillanatait. S íme, itt van.

A nyár lehetőség mindannyiunknak, hogy kiszakadjunk megszokott életvitelünk monoton egyhangúságából. Feltöltődjünk, kikapcsolódjunk, utazzunk, kiránduljunk, olvassunk, egyszóval lazítsunk egy kicsit. Ezt az időt senki sem szeretné elszalasztani. Minél többet szeretnénk megélni, „élvezni” belőle. Micsoda lehetőség!

A nyári szünet – nektek, diákoknak – 77 nap, ami 1848 óra, vagyis 110880 perc. De a szülőknek, a felnőtteknek is lesz talán néhány hét vagy nap.

Egy közismert regény, Michael Ende Momo című könyvének egy részlete jut eszembe: „Van egy nagy, mégis egészen hétköznapi titok. Mindenkinek része van benne, mindenki ismeri, de csak kevesen gondolkodnak el rajta. A legtöbb ember tudomásul veszi, csöppet sem csodálkozik rajta. Ez a titok az idő. Van naptár, van óra, hogy mérje, de ez mit se jelent, hiszen mindenki tudja, egy-egy óra néha egész örökkévalóságnak tetszhetik, el is suhanhat, akár egy pillanat – attól függ, mit élünk meg abban az órában. Mert az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakik.” (ENDE Michael: Momo. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 2013, 33. oldal.)

Az ajándékba kapott időt, perceket, órákat és napokat többféle módon élhetjük meg, de értékessé és pozitív módon emlékezetessé csak akkor válik számunkra, ha az idő lehetőségét jól használjuk fel, szép és értékes dolgokat élünk meg benne, majd az értékeket elrejtjük szívünkben, és így azok életünk részévé válnak.

A rosszul felhasznált idő elvesztegetett és nem jól megélt lehetőség. Bár sokszor ezekre a percekre is emlékezünk, de életünk szempontjából tudjuk, hogy nem bírnak értékkel, maximum csak tapasztalattal. A tapasztalat pedig önmagában csak akkor érték, ha tanulunk belőle és jobbá formálja életünket. A keresztény értelemben pozitívan felhasznált idő értékes élet, és a keresztény értékekre épülő élet maga az örökkévalóság.

A nyári szünet tehát alkalom és lehetőség arra, hogy „időnket jól használjuk fel” (vö. Ef 5,16). Talán gyakran lesznek olyan pillanatok, mikor időnkkel nem tudunk mit kezdeni. Keressük majd, hogy miként töltsük az időt, hogyan és mivel „üssük el” azt, vagy hogyan gyorsíthatnánk fel, hogy a várt alkalmak és találkozások minél gyorsabban elérkezzenek. De az, aki csak a jövőben látja a lehetőségeket, elszalasztja a jelenben rejlő boldogságot.

A szünet vagy a szabadság a boldogság lehetősége, ahol minden másodpercnek lehet értéke. Az, aki hagyja, hogy Isten is jelen legyen idejében, a napokban, órákban, percekben, az megtapasztalja, hogy számára minden másodperc az örökkévalóságba vezető kapuvá lesz.(YOUCAT, Kairosz Kiadó, Budapest, 2013, p. 184.) Így az örök boldogságot nem csak vágyni fogja a jövőben, hanem megéli a jelen minden másodpercében. „Az idő egy értékes kincs. Jól kihasznált rövid idő alatt megnyerhetjük az örökkévalóságot.” (Don Bosco)

Most elgondolkodsz azon, hogyan lehet az időt jól kihasználni? Talán az is megfordul a fejedben, hogy arra buzdítalak, még a nyári szünetben is tanulj, olvass, vagy ha szabadságon vagy, végezd el azt a munkát, amit munkahelyi elfoglaltságaid közepette nem volt időd megcsinálni.

Szó sincs erről! A keresztény felfogás szerint nem csak az az értékes idő, ami alatt emberileg gyarapítjuk képességeinket, ismereteinket, vagy elvégzünk valami számunkra vagy mások számára értékes munkát. A jól kihasznált idő, mellyel megnyerhetjük az örökkévalóságot, ettől sokkal egyszerűbb. A jól kihasznált idő az a jelen pillanat, melyben Isten is helyet kap. S pont ezért értékes! Mert nemcsak magunk számára fontos, hanem Valaki – sokkal fontosabb – szenteli meg azt, mint saját vágyaim, érzéseim megélése vagy képességeim gyarapítása.

„A nap minden órájának megvan a maga jellegzetes arca. De három időpont különösen határozott vonásokkal jelenik meg előttünk: a reggel, az este és kettejük között a dél. És mindezek meg vannak szentelve.” (GUARDINI Romano: A szent idő. In: Örökmécs. Szent István Társulat, Budapest ,1993) Szükségesek tehát a nap folyamán megszentelt idők, mikor az Úrra is gondolunk, aki értékessé teszi napunkat, mert életet adott nekünk. De szükségesek a megszentelt napok is, a vasárnapok, mikor megtanulunk itt a földön helyesen ünnepelni, hogy a mennyországban vég nélkül ünnepelhessünk.

„Aki már reggel keresi a Jézussal való egységet, áldás lehet mindenki számára, akivel csak találkozik, még ellenfelének, ellenségének is. A nap folyamán minden gondját az Úrra bízza. Nagyobb lesz benne a békesség, és ezt kisugározza. Ítéletei és döntései előtt fölteszi a kérdést: hogyan cselekedne most Jézus? A félelmet Isten közelségével győzi le. Kétségbeejtő helyzetekben nem ingatag. Magában hordozza a menny békéjét, és ezt kiviszi a világba. Hálával és örömmel fogadja a szépet, de elviseli a rá nehezedő terheket is.” (YOUCAT, Kairosz Kiadó, Budapest, 2013, p. 494.) Istenre így figyelni a munka, játék, beszélgetés, vidám vagy szomorú percek közben is lehetséges.

Isten jelenléte a szünidőben tehát nem akadályoz, hanem segít, hogy igazán boldog lehess, és az idő számodra élet legyen a szívedben, mert jól használtad ki azt.

A nyár egyszerű képlete: szenteld meg idődet Isten jelenlétével, s akkor biztos lehetsz abban, hogy boldog és értékes szüneted lesz.

Boldog és értékes vakációt!