Évközi 19 hét kedd
Ez 2, 8-3, 4; Mt 18, 1-5. 10. 12-14
„Te pedig, emberfia, hallgass mindarra, amit én majd neked mondok”
Ezekiel fogoly társaival együtt keményen megérezte saját bőrén, hogy mit jelent szembeszállni Babilon katonai erejével. Különösen akkor, amikor Isten már közölte végső döntését, hogy Júdát a bűnei miatt büntetni fogja. Igaz, az utolsó pillanatig óvakodott kimondani a tejes pusztulást. Erre utal, hogy a büntetés végrehajtója, Nabukodonozor első fokon csak sarcot, adófizetést alkalmazott, és nyomatékul egy kisebb csoportot deportált Babilonba. A bűnös város és nép nem akarta komolyan venni Isten ítéletét. Úgy gondolták, Egyiptom segítségével ki tudnák védeni Babilon támadását. Ezen vitatkoztak Jeruzsálemben és a foglyok egymás között. Ezekiel prófétai meghívása rettenetes félelemmel töltötte el a fiatal papot. Az égen lejátszódó jelek: „Ez volt a látomásom: Íme, forgószél jött észak felől és nagy felhő, lobogó tűz és körülötte nagy fényesség, és belőle, tudniillik a tűz belsejéből olyasvalami tűnt elő, mint a fénylő érc. Abban, pedig olyasmi volt, mint négy élőlény. Alakjuk ilyen volt: emberhez hasonlítottak; négy arca volt mindegyiknek és négy szárnya mindegyiknek. Lábuk egyenes láb volt; lábuk talpa olyan volt, mint a borjú lábának a talpa, és szikráztak, mint a ragyogó érc színe.” (Ez 1, 4-7) „Szárnyuk suhogását olyannak hallottam, mint a nagy vizek zúgását, mint a fölséges Isten szózatát; amikor jártak, hangjuk olyan volt, mint a sokaságé, mint a tábor zaja; amikor pedig álltak, leeresztették a szárnyukat. Mert valahányszor szózat hangzott az égboltozat fölött, megálltak, és lebocsátották szárnyukat”. (24-25) Ha meggondoljuk,napjainkban is vannak hatalmas viharok, amit rettegve vár minden élőlény, akkor el tudjuk képzelni, hogy Ezekiel is rémülten bámult. Különösen a viharból kitetsző élőlények ijeszthették. Annak ellenére, hogy a menny felé figyeltek, a próféta szinte önkívületi állapotba került. „Az égboltozat fölött pedig, amely fejük fölött volt, olyasmi látszott, mint a zafírkő, királyi székhez hasonló, s a királyi székhez hasonló dolog fölött fenn emberi alakhoz hasonló valami látszott. Így láttam az Úr dicsőségének jelenését. Én, amikor ezt láttam, arcra borultam. Ekkor egy beszélőnek szavát hallottam. Így szólt hozzám: Emberfia, állj lábadra, hadd beszéljek veled. És miután hozzám szólt, lélek jött belém és lábra állított; és hallottam, amint hozzám beszélt és mondta: Emberfia, elküldelek téged Izrael fiaihoz, a pártütő nemzethez, amely eltávozott tőlem; ők és atyáik mind a mai napig megszegték szövetségemet”(26.28b-2,3)„Te pedig, emberfia, hallgass mindarra, amit én majd neked mondok, és ne légy ellenszegülő, mint az ellenszegülő ház; nyisd fel szádat és edd meg azt, amit én neked adok. Erre én azt láttam, hogy egy, íme egy kéz nyúlt felém. Benne könyvtekercs volt. Kiterítette előttem, és az kívül is, belül is tele volt írva, s ami bele volt írva, a siralom, gyászének és jajszó volt. Ekkor azt mondta nekem: Emberfia, ami előtted, van, edd meg; edd meg ezt a tekercset és menj, beszélj Izrael fiaihoz. Erre megettem azt, és olyan édes lett a számban, mint a méz”(2,8-3,1.3)
Ez 2, 8-3, 4; Mt 18, 1-5. 10. 12-14
„Te pedig, emberfia, hallgass mindarra, amit én majd neked mondok”
Ezekiel fogoly társaival együtt keményen megérezte saját bőrén, hogy mit jelent szembeszállni Babilon katonai erejével. Különösen akkor, amikor Isten már közölte végső döntését, hogy Júdát a bűnei miatt büntetni fogja. Igaz, az utolsó pillanatig óvakodott kimondani a tejes pusztulást. Erre utal, hogy a büntetés végrehajtója, Nabukodonozor első fokon csak sarcot, adófizetést alkalmazott, és nyomatékul egy kisebb csoportot deportált Babilonba. A bűnös város és nép nem akarta komolyan venni Isten ítéletét. Úgy gondolták, Egyiptom segítségével ki tudnák védeni Babilon támadását. Ezen vitatkoztak Jeruzsálemben és a foglyok egymás között. Ezekiel prófétai meghívása rettenetes félelemmel töltötte el a fiatal papot. Az égen lejátszódó jelek: „Ez volt a látomásom: Íme, forgószél jött észak felől és nagy felhő, lobogó tűz és körülötte nagy fényesség, és belőle, tudniillik a tűz belsejéből olyasvalami tűnt elő, mint a fénylő érc. Abban, pedig olyasmi volt, mint négy élőlény. Alakjuk ilyen volt: emberhez hasonlítottak; négy arca volt mindegyiknek és négy szárnya mindegyiknek. Lábuk egyenes láb volt; lábuk talpa olyan volt, mint a borjú lábának a talpa, és szikráztak, mint a ragyogó érc színe.” (Ez 1, 4-7) „Szárnyuk suhogását olyannak hallottam, mint a nagy vizek zúgását, mint a fölséges Isten szózatát; amikor jártak, hangjuk olyan volt, mint a sokaságé, mint a tábor zaja; amikor pedig álltak, leeresztették a szárnyukat. Mert valahányszor szózat hangzott az égboltozat fölött, megálltak, és lebocsátották szárnyukat”. (24-25) Ha meggondoljuk,napjainkban is vannak hatalmas viharok, amit rettegve vár minden élőlény, akkor el tudjuk képzelni, hogy Ezekiel is rémülten bámult. Különösen a viharból kitetsző élőlények ijeszthették. Annak ellenére, hogy a menny felé figyeltek, a próféta szinte önkívületi állapotba került. „Az égboltozat fölött pedig, amely fejük fölött volt, olyasmi látszott, mint a zafírkő, királyi székhez hasonló, s a királyi székhez hasonló dolog fölött fenn emberi alakhoz hasonló valami látszott. Így láttam az Úr dicsőségének jelenését. Én, amikor ezt láttam, arcra borultam. Ekkor egy beszélőnek szavát hallottam. Így szólt hozzám: Emberfia, állj lábadra, hadd beszéljek veled. És miután hozzám szólt, lélek jött belém és lábra állított; és hallottam, amint hozzám beszélt és mondta: Emberfia, elküldelek téged Izrael fiaihoz, a pártütő nemzethez, amely eltávozott tőlem; ők és atyáik mind a mai napig megszegték szövetségemet”(26.28b-2,3)„Te pedig, emberfia, hallgass mindarra, amit én majd neked mondok, és ne légy ellenszegülő, mint az ellenszegülő ház; nyisd fel szádat és edd meg azt, amit én neked adok. Erre én azt láttam, hogy egy, íme egy kéz nyúlt felém. Benne könyvtekercs volt. Kiterítette előttem, és az kívül is, belül is tele volt írva, s ami bele volt írva, a siralom, gyászének és jajszó volt. Ekkor azt mondta nekem: Emberfia, ami előtted, van, edd meg; edd meg ezt a tekercset és menj, beszélj Izrael fiaihoz. Erre megettem azt, és olyan édes lett a számban, mint a méz”(2,8-3,1.3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése