Évközi 19 hét szerda
Ez 9, 1-7. 10, 18-22; Mt 18, 15-20
„senkit se öljetek meg, akin tau-t láttok”
Isten sorba adta a büntetések elkezdéséről tanúskodó látomásokat Ezekielnek. „Most tehát, emberfia, így szól az Úr Isten Izrael földjéhez: Eljött a vég, a vég eljött, az ország négy tájára! Már rajtad van a vég, rád bocsátom haragomat; megítéllek útjaid szerint, és rád helyezem minden utálatosságodat! Szemem nem könyörül meg rajtad, és nem irgalmazok, hanem útjaid terhét rád rakom, és utálatosságaid benned lesznek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr”(Ez 7, 1-4) Isten nem vár tovább, a büntetés elkezdődik. Ezekielnek ezt látnia kellett, hogy tanúskodjék Isten büntető igazságosságáról. Talán már nem is annyira Júda népének kell átadnia ezt a látomást, hanem a világ későbbi lakóinak, akik nem tanulnak a történelmi tényekből, hanem egyre szemtelenebbül magukat tartják a világ urainak, és ezért még a történelmet sem engedik megismerni. Egy következő látomásnál már vannak közvetlen tanúk az érintett nép fiai közül. „történt, pedig a hatodik esztendőben, a hatodik hónapban, a hó ötödik napján, hogy amikor én a házamban ültem, Júda vénei, pedig előttem ültek, az Úr Isten rám bocsátotta ott a kezét. És íme, egy emberhez hasonló alakot láttam. Attól, ami derekának látszott, lefe3lé tűz volt, és a derekától fölfelé olyan volt, mint a fény; olyannak látszott, mint a fénylő érc. Ő kinyújtotta azt, ami kéznek látszott, és megragadott engem fejem egyik hajfürtjénél fogva. A lélek felemelt engem a föld és az ég közé, és isteni látomásban elvitt Jeruzsálembe az észak fel é néző belső kapu mellé, ahol a féltékenység bálványa állt, hogy féltékenységre ingereljen. És íme, ott volt Izrael Istenének dicsősége, úgy, ahogy akkor láttam, amikor a mezőn szemléltem”. (8, 1-4) Ezek a vendégeskedő öregek tehát látták a prófétát önkívületi állapotba esni. Teste ott maradt előttük, de a lelke –értelme, akarata—érezhetően eltűnt. Akkor ott az Úr megmutatta neki, hogy a jeruzsálemi zsidók a templomi oltár északi kapuja közelében bálványszobrot állítottak fel. Ezzel végkép kivívták Isten jogos haragját.„És hallottam, amint nagy hangon kiáltotta: Elérkezett a város bűnhődése! Mindenki tartsa kezében öldöklő fegyverét. És íme, hat férfi jött az úton az észak felé néző felső kapu felől; mindegyik kezében pusztító eszköz volt. Az egyik közülük gyolcsba volt öltözve, és írószer volt az oldalán. Beléptek, és megálltak az ércoltárnál”.(9, 1-2) Isten akkor felemelkedett a kerubok fölé, és parancsolt az írószerrel járó férfinak: Járd be Jeruzsálemet kezdve a templomtól! Jelöld meg tau-jellel minden férfinak a homlokát, akik nem imádtak bálványt, és nem követtek el más bűnöket. A harcosok, pedig haladjanak a nyomodban, és ahol nem látnak tau-t, irgalmatlanul öljék meg akárki, legyen öreg vagy fiatal, férfi vagy nő. Aztán a trónus alján izzó parázzsal kellett teleszórni a várost (9, 4-11; 10, 1-7). Szörnyű büntetés vár ránk is. De ha belegondolunk, évszázadok óta könyörög az Úr nagy követe a Szűzanya: Térjetek vissza Istenhez! Ápoljátok az igazságot és a szeretetet! Mi az általános válasz? Nem kell az Isten, nem akarunk keresztények lenni! Hazugsággal le fogjuk győzni az igazakat. Mária országa ébredezni kezd. A hazugok mindent eltorzítanak. A Szűzanya üzente Garabandálból közel ötven éve: A büntetés biztosan elérkezik. Van lehetőség megtérni.
Ez 9, 1-7. 10, 18-22; Mt 18, 15-20
„senkit se öljetek meg, akin tau-t láttok”
Isten sorba adta a büntetések elkezdéséről tanúskodó látomásokat Ezekielnek. „Most tehát, emberfia, így szól az Úr Isten Izrael földjéhez: Eljött a vég, a vég eljött, az ország négy tájára! Már rajtad van a vég, rád bocsátom haragomat; megítéllek útjaid szerint, és rád helyezem minden utálatosságodat! Szemem nem könyörül meg rajtad, és nem irgalmazok, hanem útjaid terhét rád rakom, és utálatosságaid benned lesznek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr”(Ez 7, 1-4) Isten nem vár tovább, a büntetés elkezdődik. Ezekielnek ezt látnia kellett, hogy tanúskodjék Isten büntető igazságosságáról. Talán már nem is annyira Júda népének kell átadnia ezt a látomást, hanem a világ későbbi lakóinak, akik nem tanulnak a történelmi tényekből, hanem egyre szemtelenebbül magukat tartják a világ urainak, és ezért még a történelmet sem engedik megismerni. Egy következő látomásnál már vannak közvetlen tanúk az érintett nép fiai közül. „történt, pedig a hatodik esztendőben, a hatodik hónapban, a hó ötödik napján, hogy amikor én a házamban ültem, Júda vénei, pedig előttem ültek, az Úr Isten rám bocsátotta ott a kezét. És íme, egy emberhez hasonló alakot láttam. Attól, ami derekának látszott, lefe3lé tűz volt, és a derekától fölfelé olyan volt, mint a fény; olyannak látszott, mint a fénylő érc. Ő kinyújtotta azt, ami kéznek látszott, és megragadott engem fejem egyik hajfürtjénél fogva. A lélek felemelt engem a föld és az ég közé, és isteni látomásban elvitt Jeruzsálembe az észak fel é néző belső kapu mellé, ahol a féltékenység bálványa állt, hogy féltékenységre ingereljen. És íme, ott volt Izrael Istenének dicsősége, úgy, ahogy akkor láttam, amikor a mezőn szemléltem”. (8, 1-4) Ezek a vendégeskedő öregek tehát látták a prófétát önkívületi állapotba esni. Teste ott maradt előttük, de a lelke –értelme, akarata—érezhetően eltűnt. Akkor ott az Úr megmutatta neki, hogy a jeruzsálemi zsidók a templomi oltár északi kapuja közelében bálványszobrot állítottak fel. Ezzel végkép kivívták Isten jogos haragját.„És hallottam, amint nagy hangon kiáltotta: Elérkezett a város bűnhődése! Mindenki tartsa kezében öldöklő fegyverét. És íme, hat férfi jött az úton az észak felé néző felső kapu felől; mindegyik kezében pusztító eszköz volt. Az egyik közülük gyolcsba volt öltözve, és írószer volt az oldalán. Beléptek, és megálltak az ércoltárnál”.(9, 1-2) Isten akkor felemelkedett a kerubok fölé, és parancsolt az írószerrel járó férfinak: Járd be Jeruzsálemet kezdve a templomtól! Jelöld meg tau-jellel minden férfinak a homlokát, akik nem imádtak bálványt, és nem követtek el más bűnöket. A harcosok, pedig haladjanak a nyomodban, és ahol nem látnak tau-t, irgalmatlanul öljék meg akárki, legyen öreg vagy fiatal, férfi vagy nő. Aztán a trónus alján izzó parázzsal kellett teleszórni a várost (9, 4-11; 10, 1-7). Szörnyű büntetés vár ránk is. De ha belegondolunk, évszázadok óta könyörög az Úr nagy követe a Szűzanya: Térjetek vissza Istenhez! Ápoljátok az igazságot és a szeretetet! Mi az általános válasz? Nem kell az Isten, nem akarunk keresztények lenni! Hazugsággal le fogjuk győzni az igazakat. Mária országa ébredezni kezd. A hazugok mindent eltorzítanak. A Szűzanya üzente Garabandálból közel ötven éve: A büntetés biztosan elérkezik. Van lehetőség megtérni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése