Szent Tarzíciusz
vértanú,
† 257
257-ben Rómában Valerianus császár uralkodott, aki a
keresztényeket Róma ellenségeinek tekintette, ezért börtönbe vettette és
kényszermunkára hurcolta őket. Tarzíciusz, aki igen bátor fiú volt, gyakran
belopódzott a bebörtönzött keresztények közé. Vigasztalta őket, élelmet és
híreket vitt nekik.
A császár nagy népünnepélyre készült, ezért elküldte a
börtönbe egy tisztjét, hogy válogassa ki a fiatal, erős keresztényeket, akiket
majd a vadállatok elé vetnek. Ez a hír Tarzíciusz révén eljutott II. Sixtus
pápához. Arra nem volt lehetőség, hogy kiszabadítsák a halálraítélteket, ezért
a pápa úgy gondolta, jó lenne, ha Krisztus Szent Testével megerősítve
indulhatnának utolsó útjukra. Igen ám, de hogyan juthatna el hozzájuk az
Eucharisztia? Hiszen az őrséget megkettőzték, senki sem juthat be a börtönbe!
Tarzíciusz felajánlotta, hogy ő elviszi a raboknak az
Eucharisztiát. A Szentatya beleegyezett. Tarzíciusz egy bőrzacskóba tette az
Oltáriszentséget és a nyakába akasztva a köntöse alá rejtette, majd útnak
indult.
Útközben azonban találkozott iskolatársaival.
Egyikük rákiáltott:
-Hová sietsz? Gyere, játsszál velünk!
-Nem lehet – tiltakozott Tarzíciusz -, sürgős dolgom
van.
A fiúk körülvették és egyikük megjegyezte:
-Barátunk rejteget valamit a köntöse alatt. Meg kell
mutatnod!
Tarzíciusz tovább akart sietni, de társai visszatartották.
Erőszakkal próbálták elvenni féltve őrzött kincsét. Már leteperték a földre és
keményen ütlegelték. Egyikük felkiáltott:
-Lehet, hogy Tarzíciusz is keresztény, és az Istenüket
rejtegeti! El kell vennünk tőle!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése