Évközi 19. vasárnap
1Kir 19,9a.11-13a; Róm 9,1-5; Mt 14,22-33
„Te valóban az Isten Fia vagy!”
Hitünk arra tanít minket, hogy amikor Isten megteremtette az embert, saját képére és hasonlatosságára teremtette őket. Az Egyház a Bibliából veszi ezt a merész tanítást: „Mert azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra!” (Ter 1,26) a Szentírás említ néhány erre vonatkozó tényt is: uralkodjék az egész világon, legyen értelme és akarata, tudjon gondolkodni és akarni, ne csak földi élete legyen, hanem cserélje az életterét földről a mennyországra. Tudjon hinni, remélni és szeretni. Ennek az óriási ajándéknak külön eszköze van, amellyel az említett hasonlatosságot Isten létesíti, ez a megszentelő-kegyelem. A mai vasárnapot Isten arra akarja rendeltetni, hogy a Szentháromság első Személyét úgy ismerjük meg, mint akit Atyának kell neveznünk, akit nem édesapánkról mintázunk jó atyánknak, hanem fordítva: az édesapák lettek hozzá hasonlatosak, és abból a rengeteg jóból, amit benne megismerünk, abból származik az édesapák atyai jósága. Ezt az atyai jóságot egészen kiaknázni, a maga teljességében megismerni és felnőni hozzá, mint akik nemcsak földi édesapa igazi gyermekei, de Istennek is igazi gyermekei vagyunk. Próbáljuk megérteni ezt a tökéletes viszonyulást, amit adott, ajándékozott nekünk. Illés próféta híven szolgálta Istent az Ószövetség idején. Boldogan vallotta magát Isten gyermekének. Isten annyira szerette, hogy amikor, Jezabel a gonosz királyné, bántotta három és fél éves kemény szárazsággal sújtotta az egész országot. Amikor véget ért a szárazság ideje, a próféta szerette volna Istent atyai szeretetében megtapasztalni. Isten jött sziklákat döntő szélviharban, majd földrengésben, aztán tűzben. Illés egyikben sem érezte Istent atyának. Végül lágy szellőként lengte körül, amikor is atyának érzi Istent. Szent Pál a római levélben büszkén hirdeti, hogy Izrael Isten népe volt, megkapott tőle mindent. Nem kell nékik mégsem az istenfiúság. Az apostolok látják Jézust híres Mesternek, a tízezer ember vendéglátójának, vízen járó csodának: így alakul ki a leghelyesebb Isten-ember fogalom: „Te valóban Isten Fia vagy”(Mt 14,33) a kegyelem által mi is valóban azok lehetünk.
1Kir 19,9a.11-13a; Róm 9,1-5; Mt 14,22-33
„Te valóban az Isten Fia vagy!”
Hitünk arra tanít minket, hogy amikor Isten megteremtette az embert, saját képére és hasonlatosságára teremtette őket. Az Egyház a Bibliából veszi ezt a merész tanítást: „Mert azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra!” (Ter 1,26) a Szentírás említ néhány erre vonatkozó tényt is: uralkodjék az egész világon, legyen értelme és akarata, tudjon gondolkodni és akarni, ne csak földi élete legyen, hanem cserélje az életterét földről a mennyországra. Tudjon hinni, remélni és szeretni. Ennek az óriási ajándéknak külön eszköze van, amellyel az említett hasonlatosságot Isten létesíti, ez a megszentelő-kegyelem. A mai vasárnapot Isten arra akarja rendeltetni, hogy a Szentháromság első Személyét úgy ismerjük meg, mint akit Atyának kell neveznünk, akit nem édesapánkról mintázunk jó atyánknak, hanem fordítva: az édesapák lettek hozzá hasonlatosak, és abból a rengeteg jóból, amit benne megismerünk, abból származik az édesapák atyai jósága. Ezt az atyai jóságot egészen kiaknázni, a maga teljességében megismerni és felnőni hozzá, mint akik nemcsak földi édesapa igazi gyermekei, de Istennek is igazi gyermekei vagyunk. Próbáljuk megérteni ezt a tökéletes viszonyulást, amit adott, ajándékozott nekünk. Illés próféta híven szolgálta Istent az Ószövetség idején. Boldogan vallotta magát Isten gyermekének. Isten annyira szerette, hogy amikor, Jezabel a gonosz királyné, bántotta három és fél éves kemény szárazsággal sújtotta az egész országot. Amikor véget ért a szárazság ideje, a próféta szerette volna Istent atyai szeretetében megtapasztalni. Isten jött sziklákat döntő szélviharban, majd földrengésben, aztán tűzben. Illés egyikben sem érezte Istent atyának. Végül lágy szellőként lengte körül, amikor is atyának érzi Istent. Szent Pál a római levélben büszkén hirdeti, hogy Izrael Isten népe volt, megkapott tőle mindent. Nem kell nékik mégsem az istenfiúság. Az apostolok látják Jézust híres Mesternek, a tízezer ember vendéglátójának, vízen járó csodának: így alakul ki a leghelyesebb Isten-ember fogalom: „Te valóban Isten Fia vagy”(Mt 14,33) a kegyelem által mi is valóban azok lehetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése