Évközi 30. hét péntek

Évközi 30. hét péntek

„Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, Krisztus Jézus összes szentjének Filippiben”

Filippi makedón, tehát európai görög város. Augusztus császár (Kr.e. 31- Kr.u. 14) római gyarmattá nyilvánította. Ez kiváltságokkal járt: római polgárjogot kaptak a lakói, mentesültek az adófizetéstől. Szent Pál Szilással és Timóteussal második apostoli útján érkezett oda. Hirdették az evangéliumot és megalapította az első európai keresztény közösséget. Egy jómódú, befolyásos asszony is megtért, és befogadta Pált és társait a házába. Ettől kezdve ott nem kellett kenyérkereső munkát vállalniuk, egészen az evangélium hirdetésére figyelhettek. Viszont valami összeütközésük történt a hatóságokkal, ezért el kellett hagyniuk a várost. Mivel Pál többször is került sanyarú körülmények közé, a filippi hívek segítségét ilyenkor elfogadta. Valamelyik fogsága idején írta nekik ezt a ránk maradt levelet. A címzés szerint vele tartózkodott kedves tanítványa, Timóteus: „Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, Krisztus Jézus összes szentjének Filippiben az elöljárókkal és a diakónusokkal együtt. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!” (Fil 1,1-2) a kegyelem, amelyet az apostol említ, a Teremtő ajándéka, de úgy kaphatják már a filippiek, hogy azt a megváltó Jézus szerezte vissza szenvedésével és kereszthalálával. Ezt azért is hangsúlyozhatta Pál, mert tudatosítani akarta híveiben, hogy nem az ószövetségi törvényből, hanem Jézusból árad a megigazulás kegyelme. Szent Pál a börtönben sem feledkezik híveiről. Sok időt elvesz ugyan tőle a per, de „valahányszor megemlékezem rólatok, hálát adok Istenemnek, és mindig minden imádságomban örömmel könyörgök mindnyájatokért, mivel részt vesztek az evangélium szolgálatában az első naptól kezdve mindmáig. Bízom abban, hogy aki megkezdte bennetek a jó művet, teljessé teszi azt Krisztus Jézus napjáig. Illő is, hogy így gondolkozzam mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, akik a bilincseimben, valamint az evangélium védelmezésében és megerősítésében mindannyian részesei vagytok a nekem juttatott kegyelemnek”. (3-7) Az apostol tehát érzi az imában való egységet, a segítő erőt. Viszont ő is viszonozni kívánja a testvéri gesztust: „Mert Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében” (8) Pál imája igazi apostoli könyörgés: „Azért imádkozom, hogy szeretetek mindjobban gazdagodjék megismerésben és teljes megértésben, hogy meg tudjátok ítélni, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára, telve az igazságnak Jézus Krisztus által szerzett gyümölcsével Isten dicsőségére és dicséretére”. (9-11) Nekünk is mindig kell egymásért imádkoznunk, hogy érezhessük, különösen bajainkban a mások szeretetét.