Évközi 30. vasárnap

Évközi 30. vasárnap

„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”

Kiv 22,21-27; 1Tessz 1,5c-10; Mt 22,34-40

A szaddúceusok a Jézus korabeli materialisták voltak. Isten létét még csak elfogadták, de tagadták, hogy az embernek szellemi lelke van, tagadták a mennyországot. Ezért azokat, akik mindezt hitték, szerették az Istent, szerették a hazájukat, segítettek a szegényeken, mint a farizeusok, azokat ki nem állhatták. A két párt tehát gyűlölte egymást. Egy tekintetben azonosak voltak: Mindketten jó módban éltek. A szaddúceusok jóban voltak a megszálló rómaiakkal, mert általuk, mellettük élve gyorsan lehetett gazdagodni. Amikor a szaddúceuspok egy mózesi parancs kapcsán ki akarták gúnyolni a mennyországi életet, Jézus egy ősi történettel, az égő és el nem hamvadó csipkebokorból beszélő láthatatlan Isten szavával elnémította őket, nagyon meg voltak vele elégedve a farizeusok. A szaddúceus főpapok, a papság egy része, a farizeusok többsége ebben egyetértett Jézus megöletésében. Nem nyugodtak bele sem innen, sem onnan, hogy Isten parancsai a szeretet parancsán alapulnak.1956-ra már minden józan magyar látta, hogy az összes nyugati és keleti földi hatalom egyetértett abban, hogy nekik nem kell sem az istenszeretet sem az emberszeretet, mint közösségeket boldogító eszme. Nem kell nekik más, csak a saját hasznuk. Nagy szavakat kongatnak, és tönkretesznek mindent. Ezért kelt fel a magyar nép, elsősorban a magyar ifjúság. A tisztakezű magyarság védte az anyagi vagyonunkat, de védte a hitünket, Jézusunkat is. Milyen jogok voltak a visszakövetelt jogok? Vissza az istenhitet, a tiszta erkölcsöt, az emberek egyenjogúságát, hazánk önállóságát. Egyetlen biztos nagyhatalom van, aki megmondta, hogy élők és holtak bírája: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítványommá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28,18-20) a hazájukért harcolt és meghalt honvédők felé pedig így nyújtja Jézus a kezét: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13)