„Verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok” (Zak
13,7)
Mindszenty József bíboros
Az édesanyás szeretet
Mindszenty bíboros nagyon szerette édesanyját. Vajon mennyire szerette a rábízottakat, a paptestvéreit és a jobban rászoruló híveket? A szeretet az akarat kincse, nem feltétlenül érzelem dús tulajdonság, hanem a másik ember javának feltétlen akarása, szolgálata. Egyetlen közvetlen találkozásom az esztergomi ferences templomban volt vele, élesen villanó pillantása erről nem beszélt. Nem tartoztam a rábízottak körébe, a közösségben töltött rövid időről csak évtizedekkel később beszéltek volt tanáraim. Egyetlen mondat ragadt meg bennem rövid beszédéből: A ferenceseknek itt tartózkodni és dolgozni csak annyiban van jelentősége, amennyiben az Egyháznak jó híveket nevelnek. II. József Habsburg kalapos-király által elvett tizenöt középiskola után, a trianoni szerződés miatt Észak nyugati Felvidéken a mariánus ferenceses rendtartomány elvesztett tizenhét kolostort, köztük a rendtartomány minden intézményét: tartományi központot (Pozsony), újoncházat (Malacka), rendi hittudományi főiskolát (Érsekújvár) Ezért a Dunántúlon lévő kolostorainkban kellett mindennek új helyet találni. Jól tudtam, hogy az elődje, Serédy Jusztinián bíboros-prímás nem örült a harmincas években bejelentett ferences elhatározásnak. Esztergomra esett a választásuk, hogy ott alapítanak gimnáziumot. A városnak már volt két fiú gimnázium az egyik bencés intézmény volt. A bencés szerzetes bíboros, Serédy Jusztinián megértette rendtársai aggodalmát, hogy a környék fiataljait elveszi előlük az új ferences középiskola. Végül azzal a feltétellel engedélyezte az iskolát, hogy Esztergomból és környékéről nem vehet fel egyetlen tanulót sem, csak kollégistákat az ország különböző területéről. A nem éppen lelkesítő látogatás a lelkesedésünket nem rontotta le, hűséggel viseltettünk Mindszenty bíboroshoz és követtük hűségesen kemény vezetését. Később pedig Dr. Fábián Árpád szombathelyi püspök rajtam keresztül köszönte meg a ferenceseknek, hogy olyan nagy gonddal neveljük az országnak a jövendő kispapokat az esztergomi gimnáziumunkban. Mostani igazgatónk, P.Tokár János, Dr.Seregély István egri érseknek 1998. évi látogatásakor boldogan jegyezte meg beszámolójában, hogy intézetünk hazánknak 356 katolikus papot nevelt. Mindszenty Józsefnek zalaegerszegi plébános korában voltak káplánjai, akik a lelkipásztori gondok vállalásával a sok filiás nagy plébániát segítettek ellátni. Szigorú rendet kívánt maga körül. A házirendet keményen megkívánta. Az ebéd pontosan déli Úrangyalakor kezdődött. A nagyharang kondulásakor mindenkinek ott kellett állnia az asztalnál. Egy alkalommal az egyik káplánja elfeledte bejelenteni, hogy nem tud odaérni az ebédkezdésre. Egy kerek órán át ott állt ő is, a többi káplán is. Természetesen ugyanilyen pontosságot követelt a templomi beosztásnál is. Aki nem kezdett pontosan misézni, vagy akár egy-két perccel később fejezte be, azonnal elhelyeztette onnan. A hitoktatást önálló hitoktatók végezték. Ők a városban laktak. Sajnálta őket, hogy nem élhetnek papi közösségben. Korszerűsítette a plébániát. Az emeletre második szobasort építtetett, a templomi oldalra került a főbejárat, ott is megépíttette a második emeletet. Ott laktunk mi, olai papok 1950-től, mert a szerzetesek szétszórása után a ferences kolostor teljesen a katonaság kezébe került. A Kossuth utcai oldalon lévő lakásokat kapták az újjáépítés után a hitoktatók. Kispapkorukból féltve őrzött humorukkal azonnal el is neveztük Peminárium-nak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése