Advent első vasárnap

Advent első vasárnap

„Iz 63,16b-17.19b; 64,1.2b.3-8; 1Kor 1,3-9; Mk13,33-37

„Te vagy, Uram, a mi Atyánk" (Iz 63,16) A zsidók, Isten ószövetségi népe, ebben a büszke tudatban éltek: „a mi atyánk Ábrahám!" (Jn 8,39) Izajás Ábrahám és Jézus közötti félúton élt. Figyelmezteti kortársait: „Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te, Uram, te magad vagy a mi Atyánk" (Iz 63,16) Ábrahám Izajás korában ezerháromszáz éve halott volt. A pokol tornácán ült, és várta a Megváltót, akiről Isten megígérte, hogy az ő késői unokája lesz. A belőle származott nép, unokája tizenkét fiának törzsei, csak annyiban voltak ismertek előtte, amennyiben üdvözültek, és melléje kerültek a pokol tornácára: Ábrahám kebelére (Lk 16,22-23) a földön élőkről fogalma sem volt. Ugyanígy vannak ezzel Ábrahám unokája, Jákob (Izrael) és az ő negyedik fia, Júda, akinek törzséből születik majd a Megváltó. De az élő Isten az igazi gondoskodó Atya. Benne kellene erősen hinni, és neki engedelmeskedni. Ő Mózesnek abban az időben így fogalmazta meg első parancsát: „Én, az Ur, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából". (Kiv 20,2) Izajáson keresztül a mindenkor élőknek is ez az üzenet: „Te, Uram, te magad vagy a mi Atyánk, régtől fogva „Megváltónk" a neved" (Iz 63,16) Isten az igazi Atya, mert Ő örökké él, végtelenül hatalmas, teremtésének minden kincsével táplálja a földön élő gyermekeit. Megtestesülő Fiában Ő lesz majd a Megváltónk is, mondja a próféta. Ennek a megváltásnak fontos előjele volt a zsidó nép kiszabadítása Egyiptomból. Hazát adtál zsidó népednek. Ez is előre jelezte, hogy a Megváltó majd örök hazát szerez újszövetségi népének a mennyben. „Miért hagytad, Urunk, hogy letérjünk útjaidról, és hogy megkeményítsük szívünket, ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna? Fordulj felénk újra, a te szolgáidért, örökrészed törzseiért" (Iz 63,17) a zsidók letértek Isten útjairól, az igazság és a szeretet ösvényeiről. Átmentek a sátán országába, a hazugság és a gyűlölet világába. Mi már jól tudjuk a történelemből, hogy Izajás óta kétszer is porig rombolták idegenek országukat, sőt mi ismerjük Isten egyszülött Fiát, aki értünk emberré lett, tanított, szenvedett, meghalt és feltámadt: Ő az Atya által küldött Megváltó. A mienk és minden nemzeté. Akarjuk egy új adventi időszakkal újra átélni világrajövetelét, hogy jólesően érezzük: Rajta keresztül Isten gyermekei vagyunk. Örülhetünk ennek a ténynek tiszta szívvel. Mi, keresztények, Atyánk teremtő gazdagságának áldásait élvezhetnénk boldogan. Hazát kaptunk tőle mi is, amelyet természeti kincsei miatt sokkal inkább nevezhetünk tej jel-mézzel folyó országnak, mint az ígéret földjét. Első királyunkban apostolt és szentet adott nekünk. Ránk bízta féltve őrzött kincsét, az Európába áttelepített Isten Országát, Jézus Krisztus titokzatos Testét. Fia kiváltságos népe lettünk, aki Édesanyjában örökös Királynőt adott nekünk. Egy évezreden át teljesítettük küldetésünket. Nyolcvan éve keresztre feszítették nemzetünket, de élünk, és élni fogunk, ha vissza tud térni nemzetünk igazi Atyánkhoz. Nagyjaink megtették a magukét. Most azt kérjük, hogy Te, aki élsz és ismersz minket, tépd szét az egeket, szállj le közénk, tépd le igánkat, és tégy valamennyinket egyetlen nagy néppé, a Te örök népeddé! Ezt kérem én rátok, testvéreim, az új egyházi év kezdetén Atyánktól, Megváltónktól, a Szentlélektől, és a Magyarok Nagyasszonyától. Ámen.