BISIGNANOI SZENT HUMILISZ
(1582-1637)
Azok közé a kicsinyek közé tartozott, akiket Isten
arra választott ki, hogy zavarba ejtse a világ okosait. A dél-olaszországi
Bisignanoban született. Már gyermekkorában mindenki csodálta buzgóságát.
Naponta járt szentmisére, gyakran áldozott, s a mezei munka közben az Úr
szenvedéséről elmélkedve imádkozott. Kanonizációs eljárásá során egy jellemző
eset is felszínre került: A falu főterén kapott hatalmas pofoncsapásra úgy
válaszolt, hogy szó nélkül odatartotta másik arcát is. 18 éves korában hivatást
érzett a szerzetesi életre, de különböző okok miatt csak kilenc év elmúltával
válthatta valóra tervét. 27 éves korában belépett a közeli ferences kolostorba.
Itt kapta a Humilisz (alázatos) nevet. Már a novíciátban kitűnt lelki
érettségével, alázatával és a rendszabályok tiszteletével. Boldogan osztozott
ferences testvéreivel a közösségi élet örömeiben. Fogadalomtétéle (1610) után
még nagyobb buzgósággal végezte szolgálatait (alamizsnagyűjtés, oltárszolgálat,
kerti s egyéb munkák), és egyre inkább elmélyült lelkében az életszentség
vágya. Mindenhol, ahova került, azt kereste, miben lehet mások szolgálatára.
Különös készséggel vállalta a nehéz vagy kevésbé szívesen vállalt munkákat. A
Boldogságos Szüzet nagyon tisztelte. Határtalan szeretetével meghódított minden
embert. Bőséges lelki adományait Isten nagyobb dicsőségére osztogatta. Már
egészen fiatalon része volt misztikus elragadtatásokban, melyek miatt azonban
megpróbáltatásokat és megaláztatásokat kellett elviselnie. Elöljárói ugyanis
kezdetben nem hittek neki. Megkapta a lélekbelátás, a prófétálás, a csodatevés
adományát. Bár sem írni, sem olvasni nem tudott, olyan meglátásai voltak a
szentírás és a katolikus tanítás területén, hogy tudós teológusok is elámultak
rajta. Emiatt mind jobban elismerték életszentségét. A rend generálisa magával
vitte vizitációs körútjaira. Még a pápák, XV. Gergely és VIII. Orbán is
kitüntette bizalmával. Többször Rómába hívatták, tanácsait, imáit kérték.
Éveket töltött Rómában többnyire a „Parti” Szent Ferenc kolostorban (S.
Francesco a Ripa). Nápolyban is időzött egy ideig, itt Boldog Duns Scotus
tiszteletének terjesztésén fáradozott. 1628-ban kérte, hogy misszióba mehessen.
Elöljárói azonban nem engedték el, így saját népe között folytatta szolgálatát,
ápolta a betegeket, gondját viselte a szegényeknek. Utolsó éveit betegen újra
szülőfalujában töltötte. Szenvedéseit nagy türelemmel viselte. 55 évesen
költözött az örökkévalóságba. XIII. Leó pápa 1882-ben boldoggá, II. János Pál
pedig 2002-ben szentté avatta.
Imádság:
Szelíd és alázatos szívű Jézus, te Szent Humilisz hitvallódat az
alázatosság és szelídség példaképéül adtad; add, hogy ellene mondjunk az élet
kevélységének és egyedül neked szolgáljunk. Ki élsz és uralkodol mindörökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése