Évközi 34. hét csütörtök

Évközi 34. hét csütörtök

„Elesett, elesett a nagy Babilon”

A zsidó nép történetében Babilon neve félelmetesen hangzott. A Tigris és Eufrátesz folyók óriási síkságának legjelentősebb települése volt. Isten már az ősöknek megígérte, Józsuénak a honfoglalás előtt újra felhívta a figyelmét arra, hogy Ő a Sínai pusztaságtól egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig és a nyugati Nagy tengerig minden földet népének ad. (Józs 1,2-5) Ez komoly birodalom lehetett volna Izrael számára, de nem foglaltak el többet, mint a hét nép területét. Idővel aztán Asszíria legyőzése után Babilon nagy birodalom lett Nabukodonozor király uralkodása idején, aki délfelé növelte hatalmát, és Isten parancsára elfoglalta és lerombolta Jeruzsálemet, egész Júdeát és fogságba a vitte lakosság nagy részét. Ettől az időtől kezdve az ószövetségi irodalomban, de az Újszövetségben is gyűlöletes lett Babilon neve. Itt, a Jelenések könyvében is minden istenellenes, gonosz hatalom gyűjtőneveként szerepel. A nagy keresztényüldözések záróakkordjaként vetítette az Úr János apostol elé látomásban ezt a végromlást: „Ezek után egy másik angyalt láttam leszállni az égből, akinek nagy hatalma volt, és a föld felragyogott dicsőségétől. Hangos szóval így kiáltott: Elesett, elesett a nagy Babilon, ördögök lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan szellem tanyájává, minden tisztátalan és gyűlöletes állat lakásává. Mert féktelen paráznasága borából ivott minden nemzet, s a föld királyai paráználkodtak vele, a föld kereskedői az ő gyönyörűségeinek bőségéből lettek gazdagokká” (Jel 18,1-3) Egykori partnerei hajóikon közelébe érve lehorgonyoztak a mély vizeken, megrémülve nézték pusztulását, de senki, nem mert a közelébe menni. Ezt jajongták: „a te varázslataid miatt jutott tévútra minden nemzet, benne található a próféták és szentek vére, és mindazoké, akiket megöltek a földön” (23b-24) Amikor a romlás központja égett, „ezek után mintha nagy sokaság hangját hallottam volna az égben: Alleluja! Üdv, dicsőség és hatalom a mi Istenünknek, mert igazak és igazságosak az ő ítéletei; mert ítéletet mondott a nagy parázna asszony fölött, aki paráznaságával megrontotta a földet, és számon kérte szolgáinak vérét a kezéből!” (19,1-2)Ezután mintegy személy szerint nekünk, most élő és hitünkért sok nehézséget elviselő katolikusoknak írja az apostol: „Ekkor így szólt hozzám: írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzős lakomájára. Majd ezt mondta nekem: Ezek Isten igaz igéi” (9) Ez egyelőre a napi szentáldozást jelenti, életünk végére pedig a mennyországot.