Adventi felkészítő elmélkedés 1.

Adventi felkészítő elmélkedés 

 
Szent Pál apostolnak a rómaikhoz írt leveléből (15,4-9)

első rész

„Testvéreim! Mindazt, amit egykor megírtak, a mi okulásunkra írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére. Adja meg nektek a béketűrés és vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértsetek, és egy szívvel és egy szájjal magasztaljátok Istent, Urunk Jézus Krisztus Atyját! Karoljátok fel tehát egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket,  Isten dicsőségére! Állítom ugyanis, hogy Krisztus is azért vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását, és valóra váltsa az atyáknak tett ígéreteket. A pogányok viszont irgalmasságáért magasztalják Istent, amint írva van: Ezért magasztallak téged a pogányok között, és dicsérem dallal a nevedet.”Ebből az apostoli útbaigazításból most ezt a gondolatot szeretném kiemelni és végigelmélkedni: „Egy szívvel és egy szájjal magasztaljátok Istent, Urunk Jézus Krisztus Atyját!”Az elmélkedések előtt különféle előkészítő gyakorlatokat szoktunk végezni. Most azt ajánlom, hogy Beethoven: Az Úr dicsérete című gyönyörű kórusművét idézzük fel lélekben, míg én a szövegét felolvasom: „Kit áldva áldnak a végtelen mennyek, Kit hírrel hirdet nap és éj. Nagy Úr, tenéked csak hódolva zenghet a kéklő ég, a tengermély. A fény s az árny is csak általad élnek, Te Úr, te drága Égi Láng. Ma Hozzád szárnyal a szívbéli ének, és kér, hogy védj és gondolj ránk!”A világmindenség áldja az Istent: mérhetetlen a csillagvilág. Az ember legfejlettebb műszereivel sem tudja felmérni nagyságát. Felmerülhet a kérdés: minek alkotott Isten ilyen óriási távolságokat? Nyilván azért, hogy az eszmélődő ember, aki a dolgok végső okát keresi, rádöbbenjen: ennek alkotója csak végtelen lehet.A mindenség törvényei, amelyek szigorúan érvényesülnek mindenütt az univerzumban, ugyancsak arra vallanak, hogy kigondolójuk és elrendelőjük végtelen hatalom. Tapasztalatból nagyon jól ismerjük, hogy a parlamentek által hozott törvényeket hiába írja alá az államelnök, az emberek vagy megtartják, vagy nem. Gyönyörű a ragyogó égbolt, és elkápráztatóan szép a tavaszi rét millió virága. De a többi növény, az állatok csodálatos változatossága alakban, színben, mozgásban, füttyben ugyanígy bámulatra indít. A festők, zenészek egy-egy témát tudnak csak belőle megragadni, kiemelni, megbámultatni velünk. A legkellemetlenebb gyomnövények egyikét fotóztam egyszer színes diára: csodaszép volt. Mindezek arról vallanak, hogy alkotójuk kimondhatatlanul szebb náluk!Annak elismerése, hogy Isten, mindenek alkotója és Ura, nekem is Uram: ez az imádás lényege. „Mert balgák mindazok az emberek, akikben nincs meg Isten ismerete, akik nem tudták a látható javakból megismerni azt, aki van, s a műveket szemlélve nem ismerték föl az alkotót, hanem a tüzet vagy a szelet, vagy az iramló levegőt, vagy a csillagok körét, vagy a víz árját vagy a napot s a holdat tartották világot kormányzó isteneknek. Ha már ezeket isteneknek gondolták, mert szépségük elbájolta őket, tudhatták volna, hogy mennyivel kiválóbb ezek ura, hiszen a szépség szerzője alkotta mindezeket. Ha pedig megcsodálták ezek erejét, és tevékenységét, megérthették volna, hogy alkotójuk még erősebb, mert a teremtmények nagyságából, szépségéből meg lehet ismerni azok teremtőjét.De ezek ellen még csak kevesebb a kifogás, mert ők talán csak tévednek, miközben Istent keresik, és meg akarják találni. Amikor ugyanis alkotásaival foglalkoznak s azokat vizsgálják, megejti őket azok látása, mert annyira szép, amit látni lehet. Ezeknek azonban még sincs mentségük, mert ha tudásban annyira vitték, hogy át tudták kutatni a világot, ennek urát ugyan miért nem tudták előbb megtalálni?” (Bölcs 13,1-9)