Urunk Jézus, mint győzedelmes Király

Urunk Jézus, mint győzedelmes Király

 
már a sírból való feltámadásakor is győztesként mutatkozott be a világnak, bár ezt a győzelmet akkor még lassan fogadták el és csak azok élvezték bizonyos felocsúdás múlva, akik nagypénteken csalódtak benne, teljesen elvesztették istenségébe vetett hitüket. Jézusnak egész húsvét vasárnapja azzal telt, hogy hajnaltól vacsoraidőig járta Jeruzsálemet, élve mutatta meg magát, az azonosító sebeit: a szegek nyomát és a lándzsaszúrás mellsebét. Ezen kívül igazolta, hogy az ősi babonás vélelmek ellenére ő nem egy volt élő ember halotti mása, azaz „szelleme”, aki a földlakókat ijesztgetni sírjából kikelve visszajár életének korábbi tereire: feje és ruhája van, megtévesztően azonos az eredetivel, de a fehér öltözék alatt nincs más semmi. Ezért kellett az Úrnak tanítványai előtt nemcsak sebeit megmutatni, de érintetni végtagjait, hogy személyes tapasztalatok semmi mással nem helyettesíthető élményét nyújthassák közvetlenül az akkor élőknek, és az egész történelem későbbi nemzedékeinek. Ez volt az Úr feltámadásának legnagyobb öröme és bizonyítéka. A mennyországi győzelmek sorát folytatva a Jelenések könyve alapján újabb, erről szóló epizód.„Ezek után egy másik angyalt láttam leszállni az égből, akinek nagy hatalma volt, és a föld felragyogott dicsőségétől. Hangos szóval így kiáltott: Elesett, elesett a nagy Babilon, (Iz 21,9), ördögök lakóhelyévé lett és minden tisztátalan szellem tanyájává, minden tisztátalan és gyűlöletes állat lakásává”.(Jel 18,1 -2) Ma úgy mondhatják az ilyen szórakozóhelyeket: disco. A megváltó szenvedésekbe belehalt Jézus ezeket a rákfenéket szünteti meg: „Mindazok, akik ezekkel kereskedtek, s akik meggazdagodtak, megállnak tőle távol, gyötrelmeitől félve, sírva és gyászolva és így szólnak: Jaj, jaj, az a nagyváros, amely gyolcsba, bíborba, skarlátba öltözött, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékes volt, és egy óra alatt odalett ennyi gazdaság! Minden hajókormányos és minden tavon járó csónakos, a hajósok és mindazok, akik a tavon járnak, megállnak távol, és így kiáltanak, amikor látják égésének helyét: Melyik város volt hasonló ehhez a nagyvároshoz? Majd port hintenek fejükre, é sírva és gyászolva így kiáltanak: Jaj, jaj, az a nagyváros, amelynek kincseiből meg- gazdagodtak mindnyájan, akiknek hajók voltak a tengeren, és az ő kincseiből; és egy óra alatt elpusztult. Örvendezz fölötte, ó ég, és ti, szent apostolok és próféták, mert Isten kimondta felette az ítéletet értetek!” (15-20)