A sátáni terv
Vedd el Isten legfőbb jogait: „Tudja az Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: Tudni fogjátok a jót és a rosszat“ (3,5) (=Ti lesztek az isten) – Éva elsőszülötte meggyűlölte öccsét: „Ám az Úr azt mondta neki: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Nemde, ha jól cselekszel, jutalmat nyersz, de ha rosszul, legott az ajtóban leselkedik a bűn! Kíván téged, de te uralkodj rajta!” (4,6-7) Hiába! Káin megölte Ábelt: „Mit műveltél? Testvéred vérének szava hozzám kiált a földről. Ezért légy átkozott e földön, amely megnyitotta száját s befogadta öcséd vérét kezedből. Ha műveled, ne adja meg neked gyümölcsét! Kóbor bujdosó légy a földön!” (10-12) A Jelenések könyvének krónikása korunkról, a hétmilliárdos, kereszténységet tagadó korról szomorúan jegyzi fel: „Ekkor, íme, láttam, hogy a Bárány a Sion hegyén állt, és vele a száznegyvennégyezer, akiknek homlokára volt írva az ő neve és az ő Atyjának neve. Egy hangot hallottam az égből, amely olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, és mint a mennydörgés, s a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfákon játszó hárfásoké. Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki más nem tudta megtanulni azt az éneket, mint az a száznegyvennégyezer, akik meg vannak váltva a földről. Követik a Bárányt, amerre csak megy, ők megváltást nyertek az emberek közül, zsengéül Istennek és a Báránynak, és a szájukban nem találtatott hazugság, mert szeplőtelenül állnak Isten trónja előtt”(Jel 14,1-5)
A teremtés érdekes mozzanata,
amikor Isten teremtő szava a fű és faféléket a földből a levegőre parancsolta, majd a szárnyasokat fajtájuk szerint hívta elő a vízből. A látnok arról számol be, hogy a Napba öltözött Asszony előtt ott lapult a sátán, és leste, mikor jön világra a Kisded Megváltó. A jó angyalok azonban Isten trónja elé mentették, Édesanyját pedig a pusztába. A sátánt kemény küzdelem után földre vetették le, és Szent János onnét látja felemelkedni a sátán két rémisztő segítőjét. Az első párduchoz volt hasonló: hét feje volt és azokon tíz szarv. Fejein koronák ragyogtak és istenkáromló szavak. A vízbe dobott sárkány szinte halálos sebből gyógyította ki egyik fejét. Aztán a földre küldte, hogy harcoljon Jézus ellen. A megtévesztett emberek istenként imádták. Aztán egy kisebb fenevad bújt elő a szárazföldből. Neki csak két szarva volt, de nagy erővel káromolta Istent. Megteszi, hogy minden kicsi és nagy, gazdag és szegény, szabad és szolga bélyeget viselhessen jobb kezén vagy a homlokán, és senki se vásárolhasson vagy adhasson el, ha nem viseli a vadállat bélyegét vagy nevét, vagy nevének számát. Ez a bölcsesség. Akinek van értelme, számítsa ki a vadállat nevének számát, mert ember száma az, és száma hatszázhatvanhat” (Jel 13,16-18) Elérkezett az aratás órája. „Ekkor, íme, fehér felhőt láttam, és a felhőn az Emberfiához hasonló ült, akinek fején arany korona volt és a kezében éles sarló. Egy másik angyal jött ki a templomból, és hangos szóval így kiáltott a felhőn ülőnek: csapj a sarlóddal és arass, mert eljött az aratás órája, hiszen megérett az aratnivaló az egész földön. És a felhőn ülő nekieresztette sarlóját a földnek, és learatta a földet. Ekkor egy másik angyal jött ki az égben lévő templomból, neki szintén éles sarlója volt. Az oltártól ismét egy másik angyal jött ki, akinek hatalma volta tűz felett, és hangosan odakiáltott annak, akinek éles sarlója volt: Csapj le éles sarlóddal, és szüreteld le a föld szőlőjének gyümölcseit, mert megértek szőlőfürtjei. Az angyal megindította sarlóját a földre, és leszüretelte a föld szőlőjét és Isten haragjának nagy borprésébe dobta. Megtaposták a borprést a városon kívül, és vér jött ki a présből a lovak zablájáig, ezerhatszáz stádiumnyira.” (14-20) A gabona és a bor az Oltáriszentség alapvetően újszövetségi motívumai. A megváltás eszköze Jézus emberi Teste és Vére. Külön hangsúlyozni kell, hogy ezek a szentségi jelek a mostani gyakorlatunkban is változatlanok, Jézus parancsa szerint alkalmazzuk a szentmisékben: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Ebben benne találjuk Megváltónk mindent feláldozó szeretetét, és naponta edződünk arra, hogy a magunk sokszor önző énjét átitassuk Urunk eucharisztikus átnevelő erejével.
Vedd el Isten legfőbb jogait: „Tudja az Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: Tudni fogjátok a jót és a rosszat“ (3,5) (=Ti lesztek az isten) – Éva elsőszülötte meggyűlölte öccsét: „Ám az Úr azt mondta neki: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Nemde, ha jól cselekszel, jutalmat nyersz, de ha rosszul, legott az ajtóban leselkedik a bűn! Kíván téged, de te uralkodj rajta!” (4,6-7) Hiába! Káin megölte Ábelt: „Mit műveltél? Testvéred vérének szava hozzám kiált a földről. Ezért légy átkozott e földön, amely megnyitotta száját s befogadta öcséd vérét kezedből. Ha műveled, ne adja meg neked gyümölcsét! Kóbor bujdosó légy a földön!” (10-12) A Jelenések könyvének krónikása korunkról, a hétmilliárdos, kereszténységet tagadó korról szomorúan jegyzi fel: „Ekkor, íme, láttam, hogy a Bárány a Sion hegyén állt, és vele a száznegyvennégyezer, akiknek homlokára volt írva az ő neve és az ő Atyjának neve. Egy hangot hallottam az égből, amely olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, és mint a mennydörgés, s a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfákon játszó hárfásoké. Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki más nem tudta megtanulni azt az éneket, mint az a száznegyvennégyezer, akik meg vannak váltva a földről. Követik a Bárányt, amerre csak megy, ők megváltást nyertek az emberek közül, zsengéül Istennek és a Báránynak, és a szájukban nem találtatott hazugság, mert szeplőtelenül állnak Isten trónja előtt”(Jel 14,1-5)
A teremtés érdekes mozzanata,
amikor Isten teremtő szava a fű és faféléket a földből a levegőre parancsolta, majd a szárnyasokat fajtájuk szerint hívta elő a vízből. A látnok arról számol be, hogy a Napba öltözött Asszony előtt ott lapult a sátán, és leste, mikor jön világra a Kisded Megváltó. A jó angyalok azonban Isten trónja elé mentették, Édesanyját pedig a pusztába. A sátánt kemény küzdelem után földre vetették le, és Szent János onnét látja felemelkedni a sátán két rémisztő segítőjét. Az első párduchoz volt hasonló: hét feje volt és azokon tíz szarv. Fejein koronák ragyogtak és istenkáromló szavak. A vízbe dobott sárkány szinte halálos sebből gyógyította ki egyik fejét. Aztán a földre küldte, hogy harcoljon Jézus ellen. A megtévesztett emberek istenként imádták. Aztán egy kisebb fenevad bújt elő a szárazföldből. Neki csak két szarva volt, de nagy erővel káromolta Istent. Megteszi, hogy minden kicsi és nagy, gazdag és szegény, szabad és szolga bélyeget viselhessen jobb kezén vagy a homlokán, és senki se vásárolhasson vagy adhasson el, ha nem viseli a vadállat bélyegét vagy nevét, vagy nevének számát. Ez a bölcsesség. Akinek van értelme, számítsa ki a vadállat nevének számát, mert ember száma az, és száma hatszázhatvanhat” (Jel 13,16-18) Elérkezett az aratás órája. „Ekkor, íme, fehér felhőt láttam, és a felhőn az Emberfiához hasonló ült, akinek fején arany korona volt és a kezében éles sarló. Egy másik angyal jött ki a templomból, és hangos szóval így kiáltott a felhőn ülőnek: csapj a sarlóddal és arass, mert eljött az aratás órája, hiszen megérett az aratnivaló az egész földön. És a felhőn ülő nekieresztette sarlóját a földnek, és learatta a földet. Ekkor egy másik angyal jött ki az égben lévő templomból, neki szintén éles sarlója volt. Az oltártól ismét egy másik angyal jött ki, akinek hatalma volta tűz felett, és hangosan odakiáltott annak, akinek éles sarlója volt: Csapj le éles sarlóddal, és szüreteld le a föld szőlőjének gyümölcseit, mert megértek szőlőfürtjei. Az angyal megindította sarlóját a földre, és leszüretelte a föld szőlőjét és Isten haragjának nagy borprésébe dobta. Megtaposták a borprést a városon kívül, és vér jött ki a présből a lovak zablájáig, ezerhatszáz stádiumnyira.” (14-20) A gabona és a bor az Oltáriszentség alapvetően újszövetségi motívumai. A megváltás eszköze Jézus emberi Teste és Vére. Külön hangsúlyozni kell, hogy ezek a szentségi jelek a mostani gyakorlatunkban is változatlanok, Jézus parancsa szerint alkalmazzuk a szentmisékben: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Ebben benne találjuk Megváltónk mindent feláldozó szeretetét, és naponta edződünk arra, hogy a magunk sokszor önző énjét átitassuk Urunk eucharisztikus átnevelő erejével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése