Évközi 34. hét péntek

Évközi 34. hét péntek

 

„Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját"

A Jelenések könyvének befejező látomásai elénk tárják a megváltás végső nagy győzelmét. Először is a mennyei Jeruzsálem száll le a földre, mint a Bárány menyasszonya. Mintha a Teremtés könyvének emberek teremtésére vonatkozó része jelennék meg előttünk beteljesülten. Nem az első emberpár, amelyik minden szépet, jót és boldogító kegyelmet megkapott Teremtőjétől, mégis szembeszállt vele, egyenrangúvá kívánt válni, és ezzel eltolta összes utódjának földi boldogságát, kockára tette örök életét. Itt a mindent rendbe hozó Megváltó a kegyelemben újjászült emberiséggel tart lakodalmat: a végtelen Tiszta a megtisztult jegyessel örök menyegzőt tart. De a titokzatos ábrázolás megőrzi a nagy isteni kegyelem fontos szereplőit: a tizenkét kapu felett az ószövetségi nép tizenkét törzsöke, az alapokon, pedig a Bárány tizenkét apostolának neve olvasható. Tehát annyival fontosabb a Bárány és tizenkét apostola az emberiség üdvösségében, mint a várban az alap is lényegesebb, mint a feliratos kapuk. Bent az új Jeruzsálemben az első bámulatra méltó az isteni trónus alatt fakadó élet folyója. A teremtésben is a befejező mozzanat az élet adományozása. Az egysejtűtől az emberig a látható élet csodaszép világa a vízből lép elő, igazi titkát ma is őrzi a víz. Az embert Isten különleges gonddal alkotja a szervetlen agyagból, Éva testét, pedig Ádám bordájából, de testünk anyagának igen nagy százaléka víz. A lelkünk ugyan szellem, teremtéssel hozza létre az Úr, de a bűn halálából a keresztvíz segítségével nyer újra természetfeletti életet. A mi korunkban már nyüszít a világ a gondtól, hogy elfogy a tiszta ivóvíz. Íme, a trón alól bőven fakad. A paradicsomkertben a jó és rossz tudásának fája mellett ott állt az élet fája. Egy darab. Ennek levele és gyümölcse óvta volna az emberek testét az elhasználódástól, ha nem vétkeztek volna. A bűnbe esés után kikergette Isten a bűnös embert a sivatagba, és „kerubokat és villogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat" (Ter 3, 24) a nagy helyreállítás után a város „utcája közepén és a folyó mindkét partján az élet fája volt, amely tizenkétszer terem gyümölcsöt, minden egyes hónapban meghozza a maga gyümölcsét; és a fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak. Nem lesz többé átok a városon, hanem Isten és a Bárány királyi széke áll benne, és szolgái szolgálnak neki. Látni fogják az ő arcát és homlokukon lesz az ő neve. Nem lesz többé éjszaka, és nem lesz szükségük lámpafényre, sem napfényre, mert az Úr, az Isten világosítja meg őket, és uralkodni fognak örökkön- örökké" (Jel 22,2-5) Végül János apostol hitelesíti tanúságával látomásainak könyvét: „Akkor így szólt hozzám: Ezek az igék valóban hitelesek és igazak, és az Úr, a próféták szellemeinek Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindazt, aminek rövidesen meg kell történnie. Íme, hamarosan eljövök. Boldog, aki megtartja e könyv jövendöléseinek igéit" (6-7)