„Ekkor egy másik nagy és csodálatos jelet láttam az égben"
hét angyalt, akiknél a hét utolsó csapás volt, mert azok által teljesedett be Isten haragja. Akkor egy üvegtenger-félét láttam, ami tűzzel volt vegyítve. Láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, a képmását és nevének számát, amint az üvegtenger fölött állnak Isten hárfáival, és éneklik Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: Nagyok és csodálatosak a te műveid (Zsolt 92,5), Uram, Mindenható Isten! Igazságosak és igazak útjaid (Zsolt 139,14), nemzetek Királya! Ki ne félne téged, Uram, és ki ne magasztalná nevedet? Mert egyedül te vagy szent, (Zsolt 99,3), hisz minden nemzet eljön és leborul színed előtt (Zsolt 86,9), mert ítéleteid nyilvánvalókká lettek!” ( Jel 15,1-4) Mit jelentenek ezek a földön nem tapasztalt csodálatos létesítmények? Ezek a győzelmek, amelyekről az egyházi év naptára alapján elmélkedünk, Krisztus Király főünnepének győzelmeiről szóló szent szövegek, de ennek ellenére nem a világvégi krisztusi záróünnepről van szó, mint ahogy ennek az egyházi évnek sem az az üzenete, hogy közel van a világ végének mindent lezáró végakkordja. Igaz, az eseményekben szó van az Antikrisztusról és fő segítőiről, arról, hogy súlyos harcok folynak az emberekért, de Jézus részéről mindezek az események az irgalmas Megváltó harcai. Az emberek megmentésének érdekében történnek. Jézus nem nyíltan lép a harcmezőre, mint ahogy ellenfelei segédjeiket a tenger titkos mélyéből léptetve szerepeltetik őket. A Bárány az egykori kiindulópontra lép: ez a Sion hegye. Homlokán az Atya neve és a száznegyvennégyezer szűzi lelkű üdvözültek nevei. Ajkukon új ének, amelyet csak ők tudnak megtanulni. Jel 14,1-5) A harcban résztvevők részint a felhőn ülnek, részint a templomból tűnnek elő. Az elszámoltatás két tárgy körül forog: az egyik a vádlottak elkötelezettségéről a sátán javára. Két tényezőt kell tisztázni: imádta-e, vagyis elkötelezte-e magát az ítéletre álló az Isten helyett az Antikrisztus szolgálatára, tetézte-e ezt a szóbeli ígéretet egy eltörölhetetlen jellel: felvette-e a sátán bélyegeit a csuklójára vagy a homlokára? Mondhatnánk így is: elszegődött-e önként örökre a sátán rabszolgájának? (14,9-11) A másik oldalról Jézus nehezen indítja el éles sarlóját learatni a föld búzáját. A templomból angyal jön ki: arass éles sarlóddal, mert megérett a föld búzája. De a templom ezerszer elfelejtett és elkerült Ura nem siet. A búza még vár a táplálandókra. Úgy, mint eddig. Ugyanez a másik éles sarlójú angyal felé: az igazságosság itt is nehezen fog végső munkába. Jézus még vár, mert az Ő Vére lehetne minden csepp bor,mert Jézus Megváltónak született a földre.Újabban nemcsak templomunknak eucharisztikus Urát keresem lefekvés előtt. Mélyen meghajolva szerető gondolattal próbálom átölelni az elhagyott magyar, és a világ összes katolikus templomának Eucharisztikus Urát. Ha csak feléje néz, kitárt karral feléje nyúl nehézsorsú hívei közül bármelyikünk, máris ontja kegyelmeit felénk. Nem lenne jó megelőzni a kis kétszarvú vadállatot, mielőtt becsapná Jézus híveit? Fogjunk össze, gyűjtsük Urunk mellé nehéz sorsú testvéreinket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése