Keresztelő Szent János

Keresztelő Szent János

 
„János a neve” (Lk 1,63) Magyarul: Jáhveh a kegyelem. Kilenc hónappal  a gyermek János születése előtt az öreg Zakariás pap ellátta kisorsolt szolgálatát a jeruzsálemi templomban mint hosszú életében már annyiszor. Csalódottság lappangott szívében: becsületes szolgálatát nem jutalmazta Isten egy fiú utóddal. Amikor az oltár mellett meglátta az angyalt, megrémült: most már az életemet is elveszi az Úr! Az ijedtségtől meg sem érti, mekkora kegyelemről beszél az angyal: fiad születik végre, és ő lesz a Megváltó előfutára. Az utolsó, a legnagyobb próféta, aki nemcsak szól a Messiásról, de be is mutatja a hívőknek. Ez óriási kegyelem! A neve ezért János lesz: Jáhveh a kegyelem. Érted? Nem érti. Ellentmond. Büntetést kap. A kegyelem azonban útjára indult. Ünneplik a kegyelem Urát, pedig csak a kisfiút látják, meg az öreg szülők örömét. Erzsébet hajthatatlan a névadás dolgában: János lesz a neve. A némasággal büntetett apa táblát és írószert kér: János a neve. Isten adta neki. Kegyelem itt minden. Ezt mondta az angyal. Erre megnyílik az ajka: énekel. A földön él már az őseinknek megígért Messiás, Dávid fia. Betelik félév múlva a zsidóság küldetése, és János kapta a kegyelmet, hogy bemutassa a híveknek: Ő az Isten Báránya, Ő az, aki elveszi a világ bűneit, visszahozza a világnak a kegyelem korát. Mi is szeretnénk önfeledten ünnepelni ezt a kegyelmi napot. Naponta éneklik a hívek is Zakariás ujjongó öröménekét a reggeli zsolozsmában,de azért a szívünkben benne él, hogy 1526-ban  Keresztelő Szent János vértanúsága ünnepén halt meg a mohácsi mezőn húszezer magyar testvérünk és lett „nemzeti nagylétünk nagy temetője Mohács.” Valljuk meg, nem könnyű kegyelemnek nézni a rengeteg szenvedést, megaláztatást. Százötven év hódoltság alatt is megmaradtunk keresztény magyarnak, betöltöttük küldetésünket, védtük az európai kereszténységet. Sokszor ismételgetjük: Urunk, a mi számunkra ez a kegyelem? Igen, a szenvedés jézusi kegyelem. Bízunk abban, hogy népünk megtér, ajka kinyílik újra Isten dicséretére, és a hosszú szenvedés kegyelme végre boldog ünnepi kegyelemmé válik.