A
titok felfedezése
Az eset pannonhalmi gimnáziumi éveim idején történt. Osztályfőnökünk némán tűrte, hogy egy fekete sállal bekössük szemét, majd néhány percen át „vakon” vezessük a folyosókon. Immár 25 éve ebben az épületben élt bencés szerzetesként, jól ismerte a lépcsőket és a folyosókat, csukott szemmel is biztonsággal eljutott volna az épületegyüttes bármely részébe. A szembekötősdire ugyan semmi szükség nem volt tehát, de ragaszkodtunk hozzá, mert a titok, a meglepetés része volt. Többször megkérdezte, milyen meglepetésre készülünk, de válaszként csak ennyit kapott: „Titok.” Azt nem kérdezte, hová tartunk, hiszen gondolatban követte az irányt, s amikor a céltalannak tűnő bolyongás után végre megálltunk, magabiztosan jelentette ki, hogy az ebédlőhöz érkeztünk. A terembe lépve levettük a kendőt szeméről, s ebben a pillanatban diákok serege tapsviharral és örömujjongással köszöntötte őt abból az alkalomból, hogy negyedszázada lett a szerzetesközösség tagja. A meglepetés öröme sugárzott arcáról, amikor szeme előtt megmutatkozott a titok.
A mai, negyedik adventi vasárnapon egy titok felfedésére gondolunk. Isten évszázadokon keresztül vezette az emberiséget. A szemét nem kötötte be senkinek, mert az ember amúgy is elhomályosította saját látását, szívesebben bolyongott bűnei sötétségében, mintsem Isten világosságában járjon. Szíve mélyén persze mindenki várta, hogy lehulljon szeméről a lepel, amely eltakarta Isten titkát. Elsőként Mária, a názáreti leány ismerhette meg a titkot, erről olvasunk a mai evangéliumban. Hozzá küldte el Isten Gábor angyalt, hogy megismertesse vele a titkot, a megváltás titkát, a megtestesülés titkát, Mária személyes hivatásának titkát. Ő megismerve ezt a titkot elfogadja Isten akaratát, beleegyezik, hogy a Megváltó anyja legyen. Kevéssel később Szent József az álmában kapott látomása során ismeri meg ugyanezt a titkot (vö. Mt 1,18-25), majd Erzsébet is tudomást szerez róla (vö. Lk 1,39-56). A betlehemi Gyermek születése után sorra ismerik meg a titkot a pásztorok, a napkeleti bölcsek és mások, majd évek múltán a galileai és júdeai nép, mindazok, akikhez útja során eljutott Jézus. Mintegy két évezreddel később mi állunk a titok előtt. Isten a mi szemünkről készül levenni a leplet, hogy felfedje előttünk titkát, a szeretet titkát, az üdvösség titkát. Kétezer évvel ezelőtt Isten emberré lett, emberként jött el a világba, s ezzel megszüntette az ember és az Isten közti titokzatos távolságot. Láthatóvá tette magát, felfedte önmaga titkát számunkra. Azóta is minden évben, minden pillanatban eljön hozzánk. Csak az a kérdés, hogy észrevesszük-e érkezését és jelenlétét. Az adventi időszak remélhetőleg felébresztette bennünk a vágyat, hogy megismerjük Isten titkát. Ne veszítsük el türelmünket az utolsó napokban! Várjuk elcsendesedve, hogy Isten hozzánk lépjen, felfedje titkát, felfedje önmagát és megszülessen szívünkben.
Az adventi koszorún ma meggyújtjuk az utolsó, a negyedik gyertyát, az isteni titok felfedésének lángját! Gondolj arra, hogy Isten hozzád lép, megérint szeretetével. Most már ne menj tovább és ne félj! Eljött hozzád Megváltód.
© Horváth István Sándor
Istenünk! Neked köszönhetően minden születéssel, minden emberi élet kezdetével valami új kezdődik el a világban. Minden születés csoda és titok. Születésünktől fogva mindannyiunknak hivatása, küldetése van, azt az utat kell végigjárnunk, amelyre a te szándékod szerint hivatottak vagyunk életünk során. Mutasd meg nekünk hivatásunkat! Tárd fel előttünk a szeretet titkát, hogy téged megismerve állandóan feléd törekedjünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése