Isten Atyánknak nagy terve van velünk
Második rész
Második rész
A boldogítás színhelye, fészke, kerete a házasság. Itt egy férfi egy nőt, egy nő egy férfit tökéletesen boldogítani tud. Szerelmük gyümölcseként továbbadják a testi életüket immár közösen, Isten pedig ehhez teremti a lelket, majd az új személyt, akinek ajándékozza az emberkezdeményt. Így alakul ki emberi síkon a hármasság, valósul meg az isteni terv, a boldog élet a szeretet állandó gyakorlásával alakul. Fejlődik, tökéletesedik az ember, s amikor eléri teljes kifejlettségét, Isten akkor áttelepíti a mennyországba. Isten nem ismétli soha önmagát, mert végtelenül gazdag, az isteni természet végtelenül tökéletes, ezért minden ember egyéniség, olyan egyén, amilyen nem volt és nem is lesz soha. Minden ember remekmű Isten terve szerint. Nem lehet és nem is szabad senkit utánoznia, csak a neki készült isteni mintát valóra váltania. Az ősbűnnel az ember megrontotta saját életét. Szánalmas olvasni, hogy a házastárs boldogítására rendelt férfi a bűn után hogyan viselkedik: Isten számon kérő szavára rögtön így védekezik: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem." (3,12) Ezzel érzékelhetően megromlott a szeretet-viszony a házastársak között, jött a többi büntetés is, a különféle szenvedések, végül a halál, mint főbüntetés. A lélek síkján még nagyobb volt a baj elvesztették az istengyermekség elvét, a megszentelő kegyelmet, bezárult előttük a mennyország, kinyílt a pokol. Sem földi, sem örök boldogság nem várható ezek után. A szeretet fészkében nem lesz mindenkinek helye, lesznek vezeklő állapotú egyének, és a fészek lakói sem maradéktalanul boldogok, de a mennyország, mint végcél megmarad. Ezt nem az ember éri el, hanem Isten segíti hozzá az embert azzal, hogy Megváltót ígér, aki helyrehozza az ember vétkét, visszaadja a megszentelő kegyelmet, az istengyermekséget, mennyországot. Az Atya újkori megnyilatkozásai adnak igazán teljes értelmet ennek a tervnek. Isten előre jól tudott mindent, azt is, hogy szeretetének ezt az óriási jelét sem értékelik majd kellőképpen. Ő maga jön el Fiában. Tudja ugyan: „Nem vesznek tudomást jelenlétemről, még ha közel is vannak hozzám. Fiamban bántalmazni fognak, minden jó ellenére, amit nekik cselekedni fog. Fiamban megrágalmaznak, keresztre feszítenek, hogy megöljenek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése